szombat, augusztus 06, 2011

Mint anyamadár



Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. Zsoltár 63,7-8

Körülbelül négy éves lehettem, amikor nagymamám tojásokat rakott az öreg kotlós alá, alig vártam, hogy leteljenek a költés napjai. Ma is emlékszem a biztonságosan elkerített udvarrészre, ahol először láttam meg a kotlóst pihetollú, sárga kiscsibéivel. Lenyűgözött a sok kíváncsi teremtés, ahogy élénk csipogás közben felfedezték a világukat. Anyjuk nyugodt kotkodácsolással hívta esténként pihenőre őket a szárnyai alá. Ma is, mikor a nagymamára gondolok, ezt a képet látom, és arcomon érzem puha, álomba ringató ölelését.

De van bennem egy másik emlék is, a harcos anyamadár képe. Nyolc éves lehettem, mikor bátyámmal és barátainkkal kimentünk a Remete kúthoz, majd a forrás melletti fenyvesben felfedeztünk egy sasfészket. „Nézzük meg!” – mondta valaki, és mi bátran ráálltunk. Nem tartott soká a dolog, mert fáramászásközben megérkezett a madárotthon védelmezője, az anyamadár. Félelmetes sivítás, vijjogás közepette támadt ránk és mi hanyatt-homlok, a faágaktól összekarmolva menekültünk haza. Mivel nem voltunk túl jó gyerekek, édesanyám sokszor védett meg minket hasonló módon a ránk támadó gyereksereg haragjától. Ma is emlékszem villámló tekintetére…

Istenünk olyan, mint a legjobb édesanya. Jézusunk maga mondta, hogy sokszor próbálta összegyűjteni övéit aggódó tyúkanyóként (Máté 23,37). Ő ma is szárnyai alá szeretne gyűjteni mindannyiunkat, hogy biztonságosan élhessünk. Amikor pedig bajba kerülünk, ma is, mint védelmező anyamadár támad ellenségeinkre.

péntek, augusztus 05, 2011

Béke vagy harag?



„A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot.”

Példabeszédek 15:1. Kath. Ford.

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.”

Prot. Ford.

„Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.”

Károly

Nem megy! Hidd el, nem megy! Magadtól biztosan nem! Figyeld meg; erőset fékezett a busz és a nyakadba borul egy termetes hölgy a szatyraival. Tedd szívedre kezed; mi jut először eszedbe? ’Nem tud vigyázni?’ ’Nem látja ott azokat a barna csepp alakú bigyókat? AZOKBA LEHET kapaszkodni!’

Vagy vezetsz az araszoló forgalomban. Aztán hirtelen behúz eléd egy hústömeg az Audijával. Ilyenkor természetes, hogy először is megértő, higgadt és kedves gondolatok tolulnak agyadba, majd kedvesen integetsz neki és rámosolyogsz.

Esetleg a gyermeked egész délután magolta az egyszeregyet. Te meg mellette ültél és oda-vissza kérdezgetted. Ment neki! Megdicsérted! Aztán másnap délután aláírhatod a tanár nem éppen kedves felszólítását: ’Kedves Szülő! Gyermeke ismét nem tanulta meg az egyszeregyet! Kérem, pótolja vele!’

Honnan jön a szelíd és engedelmes felelet, a higgadt válasz?

Hát az már egészen biztos, hogy nem kívülről! Onnan csak a kiabálás, a negatív gondolat, a magad igazolása, a feszültség, az idegesség jön.

A szelídség, a kedvesség, az engedelmes, bátorító magatartás mindig belülről jön és kifelé tart.

Csupán a BÉKE FEJEDELME tud neked BÉKÉT ajándékozni.

Borulj le és alázatosan kérj Tőle egy adag mai napra elegendő békességet! Aztán holnap ismét kérhetsz!

csütörtök, augusztus 04, 2011

A szabadulás híre

"Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik"

Ézsaiás próféta könyve 52:7

Már itt volt, hirdette, hogy Isten uralkodik újra. Jézus halála révén újra Isten ül a trónon, az angyalok minden kétséget örökre letéve tudják, hogy Isten a szeretet. Már csak az embernek kell elismernie, hogy Isten szeretet-uralmára van szüksége az egész világegyetemnek, főleg a mi bűnnel átitatott Földünknek.

A szabadulás utolsó és végleges híre az a kis felhő lesz, amelyen Jézus megjelenik, hogy örökre átvegye az uralmat ezen a bűnös bolygón is. A szabadulás végleges és tökéletes, minden kétkedést kizáró és valóságos lesz.

Az igazi szabadulásig marad a reménység, az apró csodák számbavétele, mert minden kis csoda emlékezetet arra a hatalmasra, amikor végleg Isten uralkodik majd.

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tûz nyelje el Sodomát.
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.


Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?


Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?


Nézd, árnyékod hogy fut el elõled,
Hogy nõ, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükrözõdni
Látod a vízben az eget?


Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

szerda, augusztus 03, 2011

A tökéletes világ

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
(Jelenések könyve 21. fejezet 4. vers)


Mindig, mikor ezt a Bibliaverset olvasom, elönt a vágyakozás, hogy milyen jó lenne már ott lenni, abban a tökéletes világban, ahol végre szemtől szembe találkozhatok Jézussal, végre megérinthetem és átölelhetem.

S valószínűleg ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül. Hiszen minél inkább láthatjuk és érezhetjük bőrünkön a bűn kiteljesedését, Sátán tombolását, melyet a próféciák hirdetnek, annál jobban vágyódunk a bűntelen világ után.

Új ég, új föld, új, örök élet...

Mindenki szeretne ott lenni, ahol „a bárány együtt legel az oroszlánnal”, „a fák minden hónapban gyümölcsöt hoznak”, „mit szem nem látott, olyat készített Isten” „A régiek elmúltak”.

De ehhez hozzátartozik az is, amit persze oly sokan nem akarnak figyelembe venni, hogy a régi embernek is el kell múlnia. Bizony, az újföldre csak az ’új ember’ léphet be.

Ahogy Jézus is mondja: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (Ján.3:3)

Így ha szeretnél belépni az Ő országába, kérd Őt, hogy formáljon és alakítson az Ő képmására, hogy téged is jellemezzen Pál írása:

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Kor. 5:17)

kedd, augusztus 02, 2011

Kié a szíved?



„Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” Lk.12,34.




Néhány hete egy pantomim darabot adtunk elő egy ifi táborban. Az „összetört szív” volt a címe. A történet szerint egy vagány srác kéri az ártatlan, romantikus lány szívét, aki bár többször visszautasítja, egyszer mégis odaadja. A fiú hatalmas kacajjal átveszi, játszik vele, dobálja, majd összetöri. A lány teljesen összezuhan, amikor megszólal a mennyei hang: „Add nekem a szívedet!” „De hát törött, mit kezdenél vele?!” „Add nekem a szívedet!”- szól ismét Isten. Majd többszöri unszolásra mikor ez megtörténik, az Úr visszaadja azt épen! Ezek után ismét jön a magabiztos hódító, de a lány már Istennek adta szívét, és ezt ajánlja a srácnak is. Így mind a ketten leborulva áldják az Urat!

Dermedt csönd, könnyek, majd „még egyszer” felkiáltás a táborban! Azon gondolkoztam, hogy miért indította meg ennyire ezeket a fiatalokat ez a jelenet?! A válasz egyértelmű! Bizonyára mindannyian átéltünk már hasonló dolgot az életünkben. Valaki összetörte a szívünket, és úgy éreztük, hogy nem bírjuk ki! Bíztunk benne, és most megcsalt, becsapott! Ezekben a kudarccal teljes pillanatokban Jézus hozzánk is szólt: „Add nekem a szívedet!” Nem számít, hogy összetört, nem számít, hogy kihasználtak és eldobtak! Csak engedj az Úrnak, és Ő megjavítja összetört szívedet!

Kié a szíved? Ez a nagy kérdés! Találtam egy ideillő idézetet a kedvenc írónőmtől.

„Kié a szívünk? Kivel foglalkoznak gondolataink? Kiről és miről beszélünk legszívesebben? Kié leghőbb érzelmünk és legjobb erőnk? Ha Krisztuséi vagyunk, gondolataink feléje irányulnak. Övé legédesebb érzelmünk. Akkor mindenünket - amik vagyunk és amivel bírunk - neki szenteljük. Kívánunk hozzá hasonlítani, óhajtjuk Lelkének leheletét; vágyunk akaratát teljesíteni és neki tetsző életet élni. „ (Jézushoz vezető út)

Ahol van ami kincsünk, ott van ami szívünk is! Ha valakit nagyon szeretünk, gondolataink mindig Vele foglalkoznak. Szeretnénk a közelében lenni, s ha nem vagyunk vele, mélységesen érezzük a hiányát. Még a lépéseit is megismerjük, és alig várjuk már, hogy együtt lehessünk!

Ha Jézusé a szíved, Iránta is így érzel! Nem azt kérdezed, hogy „még ezt is meg kell tennem?!” hanem azt, hogy „csak ennyit kérsz, Istenem?!”

„Add nekem a szívedet!” , de ne csak ma, hanem mindenkor!


Kormos Tivadar

hétfő, augusztus 01, 2011

Fehér ruhában

Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?" Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod". Mire ő így válaszolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.
Jelenések könyve 7:13-14

Nem kell a Jelenések szakértőjének lennünk, hogy belássuk: vérrel nem lehet ruhát fehéríteni. Nyilvánvalóan szimbólumokról van szó, ahol a fehér ruhának és a vérnek a jelentőségét kell megértenünk.
Ha csak a Jelenések könyvét vizsgáljuk, ott a fehér ruha mindig a megváltottak öltözete (Isten és a mennyei lények mellett). De hétköznapi használatban is egy rendkívüli öltözet, ami általában a tisztaságot szimbolizálja (pl: menyasszony).

A győztes megváltottak fehér ruhája azt jelzi, hogy alkalmasak arra, hogy Istennel legyenek, hiszen országába csak a bűntől megtisztított emberek léphetnek be. Ezt az állapotot mi magunk soha nem tudjuk elérni. Ha ez így lenne mi szükség lenne Jézusra? És itt jön a képbe a Bárány Jézus vére, „aki elveszi a világ bűneit.” Jézus helyettes halála és az általa felkínált tisztaság az az ajándék, amelyre szükségünk van, ha Isten országába szeretnénk jutni. Jézust nem lehet kikerülni, ezért is mondja, hogy ő az „út, az igazság és az élet”.

A Jelenések könyve nagyon sok küzdelemről ír, de időnként felvillantja a reményt, a győztes, megmentett emberek csoportját, akik Jézus által mindent megnyertek. A Biblia üzenete egyértelműen a „mindent vagy semmit” elvét mutatja. Vagy mindent elveszítünk, vagy mindent megnyerünk. Ma még sokan azt gondolják, hogy mennyit veszítenek, ha Jézus követését választják. Ne felejtsük el, hogy a „játéknak” még nincs vége, de a kimenetele nem kérdéses. Érdekel a győztesek fehér ruhája? Kérd Jézustól!

vasárnap, július 31, 2011

Ki vagy, Uram?

„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az Úr -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.”
Jeremiás könyve 29:13-14

Meg akarlak ismerni igazán, hogy ki is vagy Te, és miért szeretnél részese lenni az életemnek. Egyáltalán megtudni azt, hogy mivégre teremtettél, miért ide, miért ilyennek, miért akkor... Tudom, hogy Te nap mint nap számtalan esélyt hozol azért, hogy megtaláljuk egymást, de sajnos sokszor túl vak vagyok, hogy meglássalak a hétköznapok szürkeségében.

De végre bevallom, amit már régen el kellett volna mondanom: szükségem van Rád! Szükségem van a vezetésedre, mert nem tudom, merre vezet az az út, amin épp mennem kell tovább. Szükségem van Rád, mert félek a terheimtől, és meg sem bírom őket emelni. Szükségem van Rád, mert egyedül Benned találhatok nyugalmat, békét, teljességet.

Kereslek Istenem, jöjj közel kérlek hozzám! Adj egy különleges történetet a hétre veled, egy kalandot, egy élményt, ami megmutatja, milyen vagy igazán.