szombat, április 02, 2011

A panaszos beteg

„A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.”

Példabeszédek 17,22

Egyszer, egy kórházi szobában, két beteg került egymás mellé. Aki régebben feküdt már a kórteremben, az ablak melletti ágyat foglalta el, míg az új beteg az ajtó mellé került. Ez utóbbit a műtét utáni gyógyulás és az azzal járó fájdalom eléggé megviselte. Egész nap alig mozdult meg, ritkán szólt, de akkor is inkább panaszkodott vagy jajgatott, morgott. Semmi sem volt jó neki. A reggeli tea elhűlt, az ebédre felszolgált leves túl forró volt, a vacsora meg ehetetlen. Társa tudta, hogy igazából saját tehetetlensége bántja. Ezért minden nap kinézett az ablakon és a kinti történetekkel szórakoztatta őt. Reggel a játékos madarakról beszélt neki, a napsugárról, ahogy átragyog a felhőkön. Délben a járókelő emberek kerültek sorra. A vidám orvostanhallgató és udvarlója, a sebész szakorvos, aki vörös rózsával sietett felé. De szívesen beszélt a kedves fánkos asszonyról, aki vidáman tömte meg vásárlói papírzsákját; a becsületes újságosról, aki utánaszaladt a feledékeny kuncsaftnak az otthagyott pénztárcát magasba emelve. Este a csillagokról és a holdról mesélt, meg a ház ablakaiban kihunyó fényekről. A durcás beteg titokban mindig élvezte társa elbeszéléseit, de sohasem mutatta. Arra várt, hogy bárcsak odakerülne már ő is az ablakhoz. Telt-múlt az idő, és egy nap a szobatárs végre kiköltözött. Meggyógyult, hazaengedték. Főhősünk azonnal szólt a nővérkéknek, hogy az ágyát tolják az ablak mellé. Amikor kimentek, kezével jó erősen megfogta a kapaszkodó fogantyúját és felült. Kinézett az ablakon és mit gondoltok, mit látott? Az ablakon keresztül csak a szomszéd ház közeli tűzfalának téglái látszottak. Nagyon sok múlik azon, hogyan szemléled a világot, mire figyelsz! A nehéz helyzetekben az Istentől kapott öröm megszépíti napjaid. Így ott is, ahol mások csak falat látnak, számodra átragyog a remény. A stressz-kezelő szeminárium anyaga alapján: Restás László

péntek, április 01, 2011

Békesség, biztonság, nyugalom


„Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.”

Ézsaiás 32:18. Protestáns fordítás



A mai Igében három kulcsszó található:

Békesség

Biztonság

Nyugalom

És egy ígéret – megkaphatom. Enyém lehet!

Ma reggel azon gondolkodtam, mi lenne velem, ha nem lenne reménységem!

A héten meglátogattam egy 84 éves művelt idős hölgyet.

Hisz Istenben – de nem hisz Jézus Krisztusban

Hiszi, hogy Isten teremtette a világot – de egészen máshogy, mint ahogy az a Bibliában le van írva

Hiszi, hogy a Tízparancsolatot Isten adta – de a negyediket emberek írták bele

Csinált magának egy vallást.

Nagyon szépen, szisztematikusan felépítette – nem nyúlhatsz hozzá. Nem engedi! Bármit mondasz a Bibliából, AZT éppen az emberek tették hozzá.

Ebből a szépen felépített vallásából hiányzik a reménység. Miért élünk? Mi a végső célja, értelme életünknek? Erre az ő vallása nem ad feleletet.

Hiszed-e, hogy a különféle teóriák, mesék, tudományos és ál-tudományos megnyilatkozások fölött ott van Isten – feléd nyújtja kezét és három dolgot kínál: Békességet, biztonságot és nyugalmat.

Hiszed-e a cunamik, földrengések, atomkatasztrófák árnyékában, hogy Isten békességet, biztonságot és nyugalmat képes adni neked?

Hiszed-e, hogy a háborúk földjén, a gonoszság tetőfokán, az embertelenség mélysége fölött ott áll a te teremtő Istened, kinyújtja feléd karját, és azt mondja: nálam békesség, biztonság és nyugalom található.

De mi a FELTÉTEL? Merthogy az is benne van ebben az Igében! Nem adja feltétel nélkül a békességet, a biztonságot és a nyugalmat! De nem ám!

A feltétel egy ici-pici, mégis hatalmas „m” betű!

Nem a Föld nevű bolygó hétmilliárd lakosa kapja. Nem Budapest kétmilliója! Nem a városod vagy lakóhelyed lakói. NEM! NEM!

Csak az én népeM, a gyermekeM, és mi is a neved? Ide beírhatod: _______________

csütörtök, március 31, 2011

Józanság, ellenállás a bűnnek

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban."

Péter első levele 5:8-9

A saját, nekünk rendelt bolygónkon élünk, csak egy idegen trónbitorlóval a nyakunkon. Az összes automatizmus, ami ezen a bolygón érvényes, ennek a bitorlónak az ajándékkosarából került elő.

A kenyér mindig a vajas felére esik. Ha elrontottál valamit, az biztos akkor történik, amikor a legnagyobb szükség van rá. A szántóföld édese a gyom, a búza pedig a mostohája. A munka sokszor a verejtékes fáradság ellenére sem hozza meg a termését. Erőkifejtés nélkül csak gaz terem. A születés pillanata a haldoklás kezdete. Elrontani könnyű, helyrehozni sok esetben lehetetlen. Egy hógolyó lavinát okozhat. A vér nem válik vízzé.

Ilyen törvényeket okozott a bűn a Földön. Mi pedig ezt tanultuk és szoktuk meg, sokszor talán annyira, hogy már el sem hisszük, hogy egyszer lesz ebből is szabadulás.

A józanság azt jelenti, hogy ne várd el itt ezen a bűnnel megfertőzött világon, hogy minden sikerüljön. Ne hidd, hogy azért, mert Istené vagy, mindenben jól lesz dolgod. A józanság viszont azt is jelenti, hogy ne csak a megszokottat fogadd el valóságosnak, hanem a csodát is! Hidd el, hogy ugyanolyan valóságos a Vörös-tenger kettéválása, mint az, hogy a leejtett pohár eltörik - csak az előbbi nem olyan gyakori. A józanság azt jelenti, hogy tudod, hogy nagy ellenség harcol ellenünk, de Aki velünk van, Ő a legerősebb, mert Ő a Teremtő és minden élő léte Tőle függ.

Az ellenség valóságos és veszélyes, de ha Azzal tartasz, Aki segít nekünk és szeret bennünket, nem kell félni. Az oroszlán általában nem elnyeli, hanem széttépi a prédát. Ami a zsákmányt elnyeli, az a kígyó. Tehát egy olyan ellenséggel állunk szemben, aki elhiteti velünk, hogy erős oroszlán, padig csak egy fogatlan kígyó. Ordít, pedig nincs ereje már, csak ravaszsága maradt. A fára feszített Bárány legyőzte az oroszlánt, így ha figyelsz a Bárány hangjára, a kígyó ravaszsága nem tud becsapni, az oroszlán ordításától pedig nem kell félni.

Eljön a nap, amikor a Bárány végleg elpusztítja a csaló trónbitorlót, hogy örökké a szelídeké legyen a Föld. Addig marad a józanság és az ellenállás.

szerda, március 30, 2011

Az igaz ember


„Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.”
(1. Zsoltár 1-3. vers)


Családomnak Zalában van egy kis hétvégi háza és telke, melyen gyermekkoromban szőlőt termesztettünk. Aztán, ahogy nagyszüleim, szüleim számára egyre több gondot jelentett a szőlő gondozása, kivágtuk a szőlőt, és hogy ne maradjon kopár a domboldal, úgy gondoltuk beültetjük gyümölcsfákkal.

Emlékszem, milyen jó érzés volt életem első kis almafácskáját elültetni…
és emlékszem, milyen nagy reménnyel vártam a következő évet, és azt, hogy mennyi és milyen gyümölcs lesz a kis fácskámon.

De, legnagyobb bánatomra nemhogy gyümölcs nem volt, sajnos a fácska is elszáradt. Miért? Pedig a szőlő olyan bőven termett…

A szőlő kivágásánál saját magam tapasztaltam, hogy mint végtelen kígyót, helyenként, 10-12 méteres gyökeret húztunk ki a homokos talajból.

Igen, be kellett látni, a szőlő a hosszú gyökerével képes volt a talaj mélyebb rétegéből felszívni az éltető nedűt, szemben a kis csenevész almafácskámmal, melynek 20-30 centiméteres gyökérzete arra is kevésnek bizonyult, hogy egy nagyobb szélnek ellenálljon.

S hogy miért jutott eszembe ez az életkép? Ma, amikor az első zsoltár verseit olvastam, a következő üzenetet mondta Isten:

Szeretném, hogy boldog ember légy, de ehhez az kell, hogy vedd magadhoz a boldogság Igéjét. Épp ezért ereszd ki gyökeredet, azaz fordítsd szívedet, lelkedet, erődet az élet vizének adója, Jézus felé.

Mondd, te mennyire biztosan gyökereztél meg Benne?

kedd, március 29, 2011

Ne aggódj!...



„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.„ Fil.4,6.


Életünk különböző szakaszaiban bizonyára már többször előfordult, hogy aggódunk. Amikor házastársat keresünk, felvetődik a kérdés: vajon Ő lesz az igazi. Azután jönnek a gyermekek. Egészséges lesz, vagy beteg, milyen természetet örökölt tőlünk, hogyan fog beilleszkedni az oviba, iskolába. Majd később aggódunk, hogy vajon jól neveljük-e, nagybetűs EMBER lesz-e belőle? Szakmát tanuljon, vagy inkább egyetemre menjen? Azután szerelmes korszakában megfogadja-e a tanácsainkat, jól választ-e társat? Így telnek az évek, évtizedek, míg végül megöregszünk és azt vesszük észre, hogy még mindig aggódunk….

Isten megszólít bennünket ma reggel! Tudja, hogy milyenek vagyunk, mégis azt kéri, hogy most egy picit figyeljünk rá! Kedves, nyájas hangon ezt mondja:

„NE AGGÓDJ, DRÁGA GYERMEKEM! Tudom, hogy ezer okod van rá, tudom, hogy semmi sem jön össze úgy, ahogy szeretnéd, mégis, arra kérlek, bízzál bennem. Én tudom, hogy mire van szükséged, meg is adom a kellő időben, csak légy türelmes, és ne lázadozzál! Csendben, halkan mondd el, ami bánt és hidd el, hogy meg is adom, ami javadra válik. Legjobb, ha már most hálát adsz érte, amikor még nem is vagy benne biztos, hogy megkapod…. tudod, az jólesik nekem, ha nem vagy állandóan durcás, és nem morgolódol mindenért. Úgyhogy, kérlek, hagyatkozz rám, és megtapasztalhatod, milyen csodák érnek. Olyan dolgokat is megkapsz, amit a legmerészebb álmaidban sem gondoltál! És ha kialakul közöttünk ez a jó légkör, majd meglátod, milyen boldog leszel! Szép napot kívánok Neked: Szerető Atyád”

Kormos Tivadar

hétfő, március 28, 2011

Istennek tetsző engedelmesség

Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.

Apostolok cselekedetei 13:22

A megtért Saul éppen az egyik zsinagógában prédikál a zsidóknak Jézus Krisztusról, a Messiásról, és közben megemlíti Dávid nevét. Annak a királynak a nevét, aki egyáltalán nem volt tökéletes és bűntelen, de mégis fontos szerepe volt Isten tervében.
Nem Dávid volt az első király Izraelben, de Isten őt választotta ki, hogy népe életében fontos dolgokat cselekedjen. A Betlehemből származó pásztorfiú története mesébe illő. Legyőzi az óriást, eljut Saul király udvarába. Az ő nevéhez fűződik Jeruzsálem elfoglalása majd fővárossá tétele, a kettészakadt ország egyesítése, és a templom építésének előkészítése is.
Mindemellett Dávid is kísérthető ember volt, akit megrészegített a hatalom. Házasságtörés, gyilkosság, egyéni ambíciók... szintén Dávid életének része volt. Bűneit mégis kész volt megbánni, elhagyni és meg tudott hajolni Isten akarata előtt. Élete során építette, erősítette népét, és közelebb vitte őket Istenhez.
Dávid neve azért is volt fontos érv Saul prédikációjában, mert Isten megígérte, hogy az ő magvából származik majd Jézus Krisztus, a Messiás. Dávid király bizonyos értelemben Jézus előképe volt, mint Isten népnek hűséges királya.
Milyen jó lenne, ha ránk is igaz lenne az alábbi kijelentés:
Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé…” (ApCsel 13:36)
Egy ember, aki a maga nemzedékében Isten akarata szerint szolgált…. Miért ne lehetne igaz ez ránk is?

vasárnap, március 27, 2011

A hétvége imája

„Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat , igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!”
Nehémiás könyve 8:10

Uram, csak erőt kérek tőled a mai naphoz. Öröm? Nem, örülni most nem tudok igazán semminek. Kimondhatatlan fáradtságot érzek a lelkemben, kimerültséget. Nem, már nincsenek határok. Feszegettem, átléptem őket, és most itt állok előtted hajnalban üres kézzel, tehetetlenül.

Ünnepeljek? Mit? Hogy még élek, és kiálthatok hozzád? Hogy ezerszer jobb helyzetben vagyok mint más? Hogy van munkám, otthonom, családom... Igen, ezeket tudom, és köszönöm, de most nem... tudod, nem megy az ünneplés.

Felemelem a fejem: látom szeretteim, barátaim arcát; a várost, az országot és a bolygót, ahol élek - mind kiált Hozzád vagy ellened. Betegségek, keserves élethelyzetek, fájdalom, katasztrófák. Százszor kérdeztem már Tőled, hogy miért, és százszor is nem tudom. Nem tudom, miért velem vagy épp velük; nem tudom mennyi ideig. Csak azt tudom, hogy már nem tart sokáig.

Nem ismerem a titkokat, a magyarázatokat, az összefüggéseket, csak Téged. Téged ismerlek, Istent, akibe bátran és értetlenül is belekapaszkodhatok, aki soha nem hagy cserben, és velem együtt hordozza az életet. Téged ismerlek, aki átölelsz, ha félek, ha megrettent a holnap, ha elborít a méreg és a fájdalom, a düh, csalódottság és kiábrándultság. Téged ismerlek, aki erőt adsz nekem, és a sziklára állítasz magad mellé. Téged ismerlek, aki értem, értünk jössz vissza nemsokára, újjáteremted ezt az egész világot, és végre igazi örömöt és ünnepet adsz a szívembe.