szombat, augusztus 07, 2010

Ha valami elromlik

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”
Zsoltár 139,23-24

Az egyik délután volt egy kis időm a játékra. Bekapcsoltam a fiúk gépét, mert annak nagyobb a monitora. Minden szabályosan elindult, de amikor a játékot indítottam, a gép lefagyott. Újraindítottam, majd megint és megint, de semmi. Amikor valami elromlik, az nagyon bosszantó tud lenni! Játék helyett szervizelnem kellett. Persze nem tudtam megoldani a dolgot, szükségem lett egy szakértőre…

Az ismerősöm elment a háziorvosához, mert problémái voltak a szemével, bizonyos időnként homályosan látott. Tovább küldték a szemészetre, de a szemész nem talált semmit. „Nincs magának gondja a cukrával?” – kérdezte a doki, majd tovább küldte a laborba. A terheléses vizsgálat magas értéket mutatott. Azóta mindig előjön valami gond és újabb vizsgálatok következnek. Amikor valami elromlik az emberi szervezetünkben, az nagyon kellemetlen tud lenni. Szükségünk van „szakértőre”…

Egy lelkigondozás során egy anyós azzal fordult hozzám: „Az a legnagyobb bajom, hogy nem tudok szeretni. Mondja, mit tegyek?” Nagyon tragikus, amikor valami legbelül romlik el. De ahogy minden esetben, úgy itt is szükségünk van a „SZAKÉRTŐRE”! Tisztelem a kollégákat, tisztelem és becsülöm a lélekápolás mestereit, orvosait, mégis azt vallom: mindannyiunknak Rá van a legnagyobb szükségünk. Arra, hogy Ő vizsgáljon meg minket, mert Igéje által mindent felfedez, feltár, ami ott legbelül romlott el. Ezért én minden beteget Hozzá vezetek, mert tudom: az Isten metszőkése mélyre hat, „az ízületek és a velők szétválásáig” is (Zsidók 4,12) ha kell, de tapasztalatból tudom, hogy még ha fáj is, ez a műtét mindig sikerül.
Restás László

péntek, augusztus 06, 2010

Az önteltség veszélye


"Nagyra van az ember elméje a csőd előtt, de a dicsőséget alázat előzi meg”
Példabeszédek 18:12. (Kath. Ford. 1976.)


Többször hallottam már tuti tippeket a meggazdagodásra. Csak úgy röpködtek a szavak – ezrekről, milliókról, befektetésről – holtbiztos ötletek!
Láttam már hajléktalanokat, akik egykor szórták a pénzt. Mutattak egy riportműsort a lottó ötös nyertesekről – jónéhány közülük hasonló sorsban élt, mint a nagy nyeremény előtt.
Eszembe jut a gyerekkorombeli boltos néni szava, aki gyakran mondta: Nagy forgalom – kevés haszon, ami alatt azt értette – minél többen betérnek a boltomba – én kedves vagyok hozzájuk – szeretettel kiszolgálom őket – ők újra meg újra visszajönnek – mindig lesz egy kevés hasznom, és így lépésről lépésre előbbre jutok.
És Te – kinek a társaságában érzed jobban magad? Egy nagyhangú, öntelt, büszke, mindentudó, mindenkit lehurrogó, tuti tippes „befektető” mellett – vagy egy kiegyensúlyozott, lépésről – lépésre előrehaladó, segítőkész, nem mindenáron a haszonra szert tevő, kedves, alázatos ember mellett?
Nem kell válaszolnod!
De vajon TE olyan vagy, mint az az ember, akit most előnyben részesítettél? Ma még átállhatsz a jó oldalra! Sok erőt ehhez!

csütörtök, augusztus 05, 2010

A nyugodt élet feltétele

"Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot."
Péter első levele 3:10

Egyszer Szókratészhez nyugtalanul érkezett egyik tanítványa:
- Mester, mondanom kell valamit!
Szókratész nyugodtan kérdezte:
- Amit mondani készülsz megszűrted három szűrőn?
- Miféle szűrőkön?
- Ezeken: az első: amit meg akarsz osztani velem, arról biztosan tudod, hogy igaz?
A tanítvány kissé elbizonytalanodva válaszolt:
- Hááát, nem biztos, hogy igaz.
- A második szűrő: jó az, amit mondani szándékozol?
- Valójában nem - szólt méginkább tétován.
- A harmadik szűrő pedig ez: szükséges-e, amiről beszélni szeretnél?

Igaz, jó és szükséges. Ha ezeket tartanánk szem előtt a hazugságok, a pletykák, a túlzások, a ködösítések, a púderezések első körben tűnnének el a kommunikációból. Ha az lenne mindig a cél a beszédben, hogy jó legyen, ami a szánkon kijön, akkor nem hallanának tőlünk többet csúnya szavakat, bántást, élcelődést, gúnyolást, rosszhiszemű megjegyzéseket. Ha megfogadnánk legalább Szókratész tanácsát, utoljára eltűnne minden, amiről nem muszáj beszélni, csak a szavakkal ütjük el a kínos csendet, utána pedig drága árat fizetünk érte.

A Biblia tele van olyan emberekkel, akik "csak" szavakkal ásták meg a saját szerencsétlenségüket. Ábrahám letagadta a feleségét - azaz egy korábbi adatot vallott be a fáraónak, ezért elvették Sárát. Ha Isten csapásokkal nem avatkozik közbe, nem tudhatjuk, hogyan jött volna ki Ábrahám ebből a csapdából. Csak szavak?

József testvérei eladták Józsefet - és szegény még örülhetett neki, hogy nem ölték meg - de József ünnepi köntösét nem maguk viszik haza az apjuknak, hanem elküldik valakivel. Az azonosítást és az események rekonstruálását az öreg apára bízzák: ők nem mondtak hazugságot, Jákób mondta ki, hogy Józsefet biztosan vadállat tépte szét. Ködösítés, az események elhallgatása.

Az az eseménysor, ami 3000 izraeli halálát okozta a Sínai-hegynél, miután Mózes átvette Istentől a tízparancsolatot, úgy kezdődött, hogy a nép azt kérte: készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon. Ebből a kérésből aranyborjú lett, bár igaz, hogy nem a szóval van a gond, hanem azzal a szívvel, amelyikből, ha őszinte, nem tiszta dolgok törnek elő.

Ne akard megismerni, mit jelent adott szó miatt álmatlan éjszakákat eltölteni, vagy lelepleződni egy rosszindulatú kijelentés miatt! Jakab apostol szerint ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember (Jak 3:1). Nem késő ma sem elkezdeni a szavak szintjén!

szerda, augusztus 04, 2010

Az áldozatok jutalma

„Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.”
(Lukács evangéliuma 18. fejezet 29-30. vers)

Számunkra nehéz elképzelni, milyen lehetett Jézus korában élni, amíg az áldozati rendszer a maga valóságában érezhető és látható volt, mikor állatok ezreit, sőt százezreit áldozták fel.

Vannak, akik meg is kérdezik, miért kívánta Isten ezt a sok vért? A Római levélben Pál úgy válaszol: „a bűn zsoldja halál” (Róm.6:23), vagyis a bűn büntetést von maga után, amit Jézus kereszthalálával vállalt magára, akire az a sok feláldozott állat mutatott előre.

Ám nem mindenki látta meg a Helyettest az áldozati rendszerben. Voltak, akik úgy gondolták azáltal, hogy megtartották a törvényt, hogy áldozatot hoztak, előjoguk van az örök életre, avagy hogy ez által szívességet tettek az Istennek, akinek ezért kötelessége mennyei áldást adni.

S hányan vannak, akik ma is ugyanígy gondolkodnak…

De akkor mi az az áldozat, amiben Isten kedvét leli, aminek jutalma van, amit Jézus ma kér tőlünk?

„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm.12:1-2)
S ha nem is lenne semmi jutalom, akkor is:
Szánd oda magad Jézusnak!

kedd, augusztus 03, 2010

Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel…..

„Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?” Máté 6,31

Gyermekkoromban sokszor énekeltük ezt a kánont: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot Ő visel….”
Emlékszem, mindenkinek ragyogott a szeme, és felhőtlen örömmel, boldogan énekelt! Elszállt minden gond és bánat, szívünkben ott ragyogott a remény, hogy egy olyan Istenünk van, aki gondoskodik rólunk!

Valóban, gyermekként soha nem gondoltam arra, hogy mit együnk, igyunk, vagy milyen ruhát vegyünk fel holnap. Nem álltunk mindig a legjobban anyagilag, mégis tudtam, hogy a szüleim úgy is előteremtik azt, amire szükségem van! Akkor még nem tudtam azt, hogy hogyan, de ma már tudom, hogy ez néha nem volt egyszerű!

Miközben felnőtté váltam, rájöttem, hogy az embernek ezer oka lehetne arra, hogy aggódjon az élet miatt. A félelem árnyékában élünk és sokszor azt kérdezzük: holnap vajon lesz-e munkahelyem, tudom-e fizetni a törlesztő részletet, megmarad-e az egészségem, elő tudom-e teremteni az élethez szükséges dolgokat…. Azt hiszem, vég nélkül folytathatnánk a felsorolást, ami miatt elég okunk lenne az aggodalomra! Ma reggel Isten mégis azt üzeni, hogy ne félj gyermekem, és ne aggódj! Nem azért mondja ezt, mert nem látja életedben az óriásokká nőtt gondokat, nem egy hamis ábrándba akar kergetni, hogy „majd csak lesz valahogy”, hanem a hitedet akarja növelni Abban, aki mindent tud, minden lát körülötted és szerető karjával védelmezi életed!
Olyan jó így élni! Mindig az Istenre nézni, keresni az Ő akaratát és teljes mértékben ráhagyatkozni! Ami szerető Atyánk nem azt ígérte, hogy ha valaki hívő lesz, hogy attól kezdve eltávozik minden nehézség életéből, hanem azt, hogy nem kell egyedül cipelni a terheket! Kicsiny gyermekként felnézhetünk a mi mennyei édes apucinkra, és biztosak lehetünk abban, hogy Ő akárhonnan is, de előteremti azt, amire szükségünk van!

Kedves barátom! Én nem tudom, hogy ma reggel milyen bánat gyötör! Nem tudom, hogy milyen gondod van! De egyet tudok! Valaki látja könnyeidet, Valaki odafigyel rád! Mielőtt még teljesen kétségbe esnél, vagy elkeseredett gondolatok vennének birtokba, borulj le Istened elé! Mond el neki bánatodat és hidd el, hogy Ő segít a kellő időben! Megadja néked azt, amire szükséged van, mert mindenek felett szeret! Ha már odaadta a legdrágábbat érted, Jézus Krisztust, akkor miért ne ajándékozna neked mindent, ami javadat szolgálja, és előre visz az életben?!
Imádkozd ma reggel velem ezt: „Uram! Átadom gondjaimat, nehézségeimet Neked! Egyedül nem tudom megoldani problémáimat, de köszönöm, hogy Te segítesz ebben! Kérlek, erősítsd hitemet, és add, hogy bízni tudjak benned, és ne aggódjak! Hiszen te mindent tudsz rólam, és szeretsz! Ebben a reményben kezdem el a napom és kérlek, így légy velem ma! Ámen”

Kormos Tivadar

hétfő, augusztus 02, 2010

Az Úr védelme

“Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!”
Zsoltárok könyve 121:8 (KAR)

„Az teszi széppé a sivatagot (...), hogy valahol egy kutat rejt.” - mondta Antoine de Saint-Exupéry valahol a Kalahári mélyén élet és halál között. Egészen relatívnak tűnik, hogy mit vesz észre az ember életútján: jót vagy rosszat, akadályt vagy segítséget. Merthogy rög, göröngy és botlókő mindenkinek kerül az útjába.

A 121. Zsoltár zarándokének. Olyan ember éneke, aki sok mindenen keresztülment már. Olyan dal, amit a templom felé, illetve a templom lépcsőjén felfelé haladva énekeltek ünnepnapokon. Felkészítette a lelket az Istennel való találkozásra, ahogyan egyre közelebb és közelebb jutott a zarándok a szentélyhez. A fenti vers pedig az utolsó lépcsőfoka ennek a felfelé emelkedésnek. Érdemes azonban elolvasni az előző lépcsőket is:

“Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.
Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 
Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.” (MBT)

Ez a lépcsősor felfelé vezet, egy felismerés felé: élek! Élek, és ezt a teremtő Istennek köszönhetem. Milyen egyszerű igazsága ez minden szívdobbanásnak. A hétköznapok szürke problémái mégis mintha megfojtanák bennem a hálát és az örömöt. A lépcsősor lefelé is vezet, nemcsak felfelé… A felfelé vezető út igazából az Isten közelségében megtett lépés. A második vers szavai - “Segítségem az ÚRtól jön” - szó szerint azt jelentik: “Segítségem a velem lévő ÚRtól jön”. Vagyis az életérzésem, az életfelfogásom függ az Istennel megélt kapcsolatomtól. Hogyha Isten mellettem áll, akkor mi az, ami akadályt vagy veszélyt jelenthetne?

A szürkeség tehát lehúz, de a mai napot azzal fogom kezdem, hogy teszek egy lépést a lépcsőn felfelé. Megállok egy kicsit és időt fogok szánni Istenre. Elmondom neki, hogy mennyire hálás vagyok az életért, és hogy mennyire köszönök neki minden segítséget!

Jöjjön velem Ön is felfelé, közelebb Istenhez!

vasárnap, augusztus 01, 2010

Amikor Jézus kiáll melletted…

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”
Máté evangéliuma 10:32-33

Tudod, Atyám, ő egy fantasztikus ember. Egy percre sem bántam azt a sok áldozatot, amit érte hoztam. Igen, már beszéltem Neked róla, mielőtt arra a 33 éves küldetésre indultam volna. Emlékszel, azt mondtam neked, hogy ha ő lenne az egyetlenegy, érte is vállalnám a halált. Ő egy nagyon értékes ember, örülök, hogy ismerhetem.

Igen, nagyon sokat küzdött, rengeteg problémája volt, Te is tudod, mi mindenen ment keresztül. Eleinte félreismert mindkettőnket, és hallani sem akart rólunk. De megváltozott. Nem is olyan rég találkoztunk, és rájött, hogy hazugság volt, amit eddig Rólad és rólam gondolt. Együtt éltünk át egy nagy kalandot, és akkor végre esélyt adott nekem, hogy igazán megismerjen; és lásd, ő már a barátom. Hozzám tartozik, és én hozzá. Minden nap beszélünk, és persze vannak olyan időszakok, amikor ritkábban látom, de én nem mondok le róla. Még mindig sok küzdelme van, de tudja, hogy velem bármit képes elviselni, hogy velem nincs olyan, hogy lehetetlen.

Nagyon szeretne már téged látni szemtől szembe, és ahogy múltkor elmesélte nekem, milyennek is gondol Téged, bevallom, eléggé közel állt a valósághoz. Mindig büszkén vállalja a barátságunkat, és szívesen mutat be minket az embereknek, ha kérik. Elfogadta az árat, amit én lefizettem érte. Tudod, ő fontos nekem, hozzánk tartozik…