szombat, január 23, 2010

Békesség a bizonytalanságban
„Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.”

Péld. 3.26 Új fordítás

Az életnek vannak árnyoldalai ahol csapdák rejtőznek, amiket nehéz felismerni és éppen ezért nehéz elkerülni is. Homályos helyek, határterületek ezek, ahol összekeveredik a jó és a rossz, ahol nem tudjuk igazán, hogy mit is tegyünk, mi legyen a következő lépés. Az egyértelműségek mai világunkban egyre inkább megkérdőjeleződnek. Nehéz megfogalmaznunk, mit értünk már erkölcsön, becsületen, létezik-e egyáltalán egyetemes morál. Az egykori példaképek mítoszrombolásaink nyomán ledőlt bálványokká váltak és szokássá lett a leleplezéseken alpuló kesernyés szórakoztatás. Sokszor megtapasztaltuk már, hogy saját céljaink, mégha oly szentnek gondoltak is, az önzés, az érdekek ütközésének zsákutcájába visz. Maradt-e valami még, amit igazán értéknek nevezhetünk, amit elfogadhatunk alapnak, amihez igazodhatunk? „... Az ÚRban bizakodhatsz...” mondja az Írás, és az azon alapuló sokszáz-évnyi tapasztalat. De, hogy elkerüljük a Biblia szabálykönyvként való alkalmazásának csapdáját, itt egy kapcsolatról beszél. Egy közösségről, ami védelmet nyújt az abban élőnek, és amely állandó, mindennapi. Ez a kapcsolat az, amely sokmindent tisztáz és irányt ad, merre érdemes mennünk. Világosságot gyújt többértelműségeink homályában és felfed minden akadályt. Szeretnéd ezt a védelmet? Nem megy magától. Mint minden kapcsolatért, ezért is küzdenünk kell! Akarni minden nap, és tenni érte, hogy fejlődjön, hogy növekedjen bennünk a bizalom, a hit.
Restás László

péntek, január 22, 2010

Felülről jövő erő

„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.”

Ézsaiás 40:29.

Mit tesznek egyes emberek a fáradó lóval? Jobban ostorozzák, ha pedig eltörik a lába, lelövik.
Úgy tűnik, hogy az emberrel sem bánunk jobban. A munkaadók kizsigerelik az utolsó energiatartalékukig kihasználják az embereket. Ha pedig végképp elfáradtak, kidobják őket.
Mintha a keresztények sem lennének jobbak. Addig jó egy „testvér”, amíg a normák, az elvárások szerint él, szolgál. Ha elgyengül, elfárad, kap néhány közhelyet, és ha ezek nem állítják talpra, jön a kiközösítés vagy más szankció, mert meg kell ’tisztítani’ az egyházat, a gyülekezetet a ’konkolytól’.
Isten másként bánik velünk. Tekintsünk Illésre. Elkeseredetten, életuntan fekszik egy bokor tövében és meg akar halni. Mit kap? Pogácsát és vizet. Utána, miután kigyalogolta magát és lelkileg is sikerült stabilizálódnia – küldetést.
A fáradt tanítványokat Jézus pihenni hívja – és közel vonja magához.
Isten nem, mint selejtre, mint hasznavehetetlenre gondol a megfáradtakra, az erőtlenekre, hanem mint akiket fel szeretne tölteni.
Ha kiürül a benzintartály, nem lökjük a szakadékba az autót, hanem tankolunk. Ezt teszi velünk Isten.
Ha Isten küldötte vagy, neked is követned kell ezt a módszert.
- Segítsd megérteni és megcsinálni gyermekednek, unokádnak a leckét, ha nehezen megy neki, és ne kritizáld!
- Menyedet se szapuld, hanem segítsd hozzá, hogy igazi konyhatündér legyen.
- Szüleidet, s a nagyszülőket szeretettel gondod, mert mosolyod, kedvességed forrás lehet az erőhöz, az életkedvhez.
- A munkatársaidat segítsd, hogy formában legyenek
- Imádkozzál testvéreidért, hogy Isten segítse meg őket naponta
.
.
.
A kipontozott helyre írd be magadnak, hogy lehetsz olyan, aki Istenhez hasonlóan segít, s ha ezt teszed, az erődet – láss csodát! Visszanyerted!

csütörtök, január 21, 2010

Az igazi örömforrás

"De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben."
Lukács evangéliuma 10:20

Jézus elküldte tanítványait a gyakorlópályára, hogy maguk is tegyék próbára Isten ígéreteit. A tanítványok visszatérése után, élménybeszámolójukra való reagálásként mondta Jézus ezeket a szavakat.

Az örömöt csak akkor tudjuk értékelni, ha ismerjük a hiányát. Nincs olyan ember, aki ne lenne egy kicsivel több örömre éhes, mint ami adatik. Talán az élet egyik mozgatórugója mindegyikünkben, hogy örömöt keresünk - mindenki egy kicsit másképpen. Az örömre való vágyakozás helyes és egészséges jelenség, de nem mindegy, miben találjuk meg azt.

Jézus két örömre való okot állít egymás mellé (egymással szembe?) - mindkettő magasztos és csak a hívők foglalkoznak vele. Aki nem ismerkedik Istennel, annak az embernek nem lesz öröm, hogy a lelkek engedelmeskednek neki, mert azt sem tudja, hogy pl. a pénzen, vagy a szórakozáson kívül van még más is az életben, amelyre időt, vagy energiát lehetne fordítani, így ezzel a jelenséggel egyáltalán nem foglalkozik. Jézus nem egy evilági örömöt állít szembe egy mennyei örömmel, hanem két nagyon vallásos területet érint. Miért ajánlotta Jézus a másodikat?

Csodát tenni nehéz. Olyan jó lenne néha egy varázsceruza, egy mindent megsemmisítő táska, vagy egy üvegcse, aminek a tartalmától naggyá válhatunk. Sok ötletünk lenne, milyen csodákra lenne szükség, de a lehetetlenség konok fala irdatlanul kőkemény. Így marad a beteljesületlen vágyakozás és a csodálkozás, ha valaki mégis tud csodát tenni. Szinte kivétel nélkül csodálkozva nézünk a csodatevő emberekre. Még azokra is, akikről tudjuk, hogy varázslatuk nem csoda, csak szemfényvesztés. Mert éhezünk a csodákra. Már az sem érdekel minket, hogy becsapnak, de nekünk legalább néha - még ha hazugság is -, de csoda kell. Az örömről már le-lemondunk, kénytelenek vagyunk nélküle élni, de csoda, az kell. Enélkül nem élet az élet.

Mi, emberek felnézünk a csodatevőre, mert nekünk idegen és elérhetetlen a csoda. Az a világ, ahonnan Jézus jött, más számít csodának. Az angyalok repülési sebessége, az a technika, amellyel az emberiség történetét rögzítik, azok a távolságok, amelyek a galaxisok között tátonganak, mind csoda nekünk, de Jézusnak természetes. Lehet, hogy az az egy számít csodának a mennyben is az angyalok között, hogy a bűnös emberek nevét nyilvántartják az élet könyvében? A mennyben nem csoda az, ha a földön egy gonosz lélek engedett egy igaz léleknek. Öröm, de nem csoda - nekik ez evidens. Az igazi csoda az, hogy Isten számon tartja a földön élő, bűnös embereket, azért, hogy örök életet adjon nekik. Ez a csoda sokkal nagyobb ok az örömre, mint bármilyen más csoda.

szerda, január 20, 2010

Az igaz és a világosság

„Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek."
(János evangéliuma 3. fejezet 20-21. vers)
A Szentírásban az egyik legtöbbször előforduló szimbólum, mely Istent, az Ő jelenlétét, az igazságot, a tisztaságot szimbolizálja; a világosság. Akár a teremtés első napjára gondolunk, akár Jézus testet öltésére, vagy a megváltásra, csak pozitív módon fordul elő.

Emellett mindannyian érezhettük és érezhetjük, hogy mind fizikai, mind lelki értelemben mennyivel felemelőbb, a fény. Ha süt a nap, például a szürke téli hónapokban.

Ugyanakkor olvashatunk arról, hogy vannak, akik nem szeretik, sőt gyűlölik a világosságot, mert kiderül, kik is valójában. Meglátszik, hogy nem is olyan szépek és tiszták a szándékaik, mint amilyennek mondják.

Vannak, akik ilyenkor bátrabbak és megtesznek olyan dolgokat is, melyeket amúgy nem tennének. Ilyenkor felvállalnak olyan dolgokat is, melyekkel valójában nem azonosultak. De mivel úgysem látja senki…

Jézus fenti szavai éppen egy éjszakai beszélgetés közepette hangzik el. Nikodémus, a vezető farizeus titokban, lopva felkeresi Őt, remélve, hogy végre megtudhatja, ki is valójában.

Ám Jézus nem foglalkozik tudományos, teológiai kérdésekkel. A legegyszerűbb módón beszél a változás szükségességéről; az újjászületésről.

Nikodémus úgy tesz, mintha nem értené, mire céloz a Mester. Érezte ugyan, hogy Jézus több, mint ember, mégis úgy gondolta abban a sötétben az arcát sem lehet látni, nemhogy a szívét…

Mikor azonban Jézus megemlíti a világosságot, rá kellett jönnie, nincs mit takargatnia, az Úr minden gondolatát, minden vágyát ismeri.

Nikodémus nem rossz szándékkal kereste fel Jézust. Ő csupán szerette volna jobban megérteni Istent és az Ő akaratát. De épp ekkor vált nyilvánvalóvá előtte, hogy ez csak akkor lehetséges, ha meg is éli azt, amit tud Róla, ha mindaz a tudás az élete megjobbítását eredményezi.

Tanulva Nikodémus példájából, jusson eszedbe; amikor ma te is felkeresed Jézust, mikor szól hozzád, igazán csak akkor értheted meg szavait, ha nyíltan felvállalod Őt és Hozzá méltó módón élsz.

„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.” (Ézs. 60:1-3)

kedd, január 19, 2010

Megelégedettség és bizalom

Ne legyetek pénzsóvárak, sőt érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: ”Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”

Zzidókhoz írt levél 13,5



Széf, Legyen ön is milliomos, Áll az alku... Sokáig lehetne még sorolni a televízióban rendszeresen jelentkező kvízműsorokat, amelyeknek kivétel nélkül az a fő jellegzetessége, hogy sok pénzt lehet nyerni velük.

Azon godolkodom ma reggel, hogy mi lenne, ha a rendező minden egyebet változatlanul hagynánk ezekben a műsorokban, csak egyszerűen bejelentenék, hogy: ”mostantól pénz nélkül fogjuk játszani.” Nem vagyok benne biztos, hogy ugyan annyian érdeklődnének a „játék” iránt.

Milyen szerepet tölt be a pénz a mindennapjainkban? Erre talán könnyen rávághatjuk jó keresztény módjára: „Ó kérem, engem teljesen hidegen hagy a pénz.” A pénzhez való viszonyunk valódi jellegét a sokat nélkülöző Pál apostol szerint az mutatja, meg tudunk-e elégedni azzal, amennyi van.

Jobbnál jobb pézügyi és teológiai szakemberek elemezték már ezt az igét, azonban most, amikor világszerte súlyos problémákat okoz a gazdaságok bukdácsolása, az emberek szembetalálták magukat a létbizonytalanság rémével. Emberek milliói számára, akik megszokták, hogy van, egyik napról a másikra megoldhatatlan gonddá vált családjuk eltartása.

Nem is tudva, mi lesz a mai reggeli dicséret alapigéje tegnap beszédbe elegyedtem egy nagy bevásárlóközpont pénztárosával. Már régóta meg akartam kérdezni valakitől, hogy mi befolyásolja leginkább az emberek egymáshoz való viszonyát. A válasz nagyon meglepett. A megfigyelés szerint, a pézügyi lehetőségek szűkülésével növekszik a vásárlók türelmetlensége egymás iránt.
Messze vezetne ennek a megfigyelésnek az elemzése, de elgondolkodtató, hogy a világunk etikai törvényei abban a pillanatban semmissé válhatnak sok milliárd ember szemében, amikor a megélhetésért kell küzdeni.

Isten üzenete a jövőbe tekintő, aggodalmakkal teli emberhez szól: ”Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”

Jó úgy vágni neki minden új napnak, hogy Isten kezébe tudjuk tenni a csládi kasszát is!

hétfő, január 18, 2010

Szorgalmas, hűséges munka

„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét”

Timótheushoz írt 2. levél 2:15

Több, mint tíz éve történt, (mikor még Nyírpazonyban laktam) hogy egy végzős hallgatónak vittem egy oklevelet a Biblia Levelező Iskola részéről. Akkor már teológiára jártam, de a lelkesedésem nagyobb volt, mint a tényleges ismeretem.

A férfi, akinek kivittem az oklevelet, már nagy érdeklődéssel kutatta a Dániel könyvét, és a számara fellelhető írások segítségével logikus, elfogadható válaszokat talált. Meglátásait előadva, először azt éreztem, hogy ez nem egyeztethető össze az én ismereteimmel, aztán arra jöttem rá, hogy nem tudom értelmes módon, meggyőzően elmondani az adott prófécia értelmezését. Akkor elkezdetem komolyan utánajárni a dolgoknak. Felfedezni azt, amit már ismertem, de nem mindig értettem.

Ma már talán nehezebb zavarba hozni hasonló helyzetekben, de most is folyamatosan tanulok, olvasok, felfedezek dolgokat. A „kipróbáltság” nem az iskolapadban történik, még csak nem is a Bibliával hivatásszerűen foglalkozók sajátos helyzetéből adódik.

Az igazi próbák, és az ebből eredő folyamatos megerősödés, tapasztalatszerzés szolgálat közben jönnek. Amíg nem beszélünk hitünkről, azt gondoljuk, milyen jól tudunk mi mindent, és ott a szegény tévelygésben élő emberek milyen szerencsétlen helyzetben vannak. De amikor hitelesen kell szólnunk a bennünk élő reménységről, amikor kérdéseket szegeznek nekünk, rájövünk, hogy nem lehet fél vállról venni ezeket a kérdéseket. Az igazság ismeretében és alkalmazásában is növekednünk kell, különben szégyent vallunk az emberek és Isten előtt.

Jézus mielőtt kiküldte tanítványait, hogy végezzék az általa megkezdett munkát, felkészítette őket. Az igazi kiképzés mégis ezután várt rájuk. A legjobb talán az egészben, hogy miközben szorgalmasan dolgozunk az Úr dolgaiban, a mi életünk is gazdagodik.

vasárnap, január 17, 2010

Boldog akarok lenni!

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az Őt szeretőknek.”

Jakab levele 1:12

Mindenki boldog akar lenni. Úton-útfélen keresünk valakit vagy valamit, akitől vagy amitől boldogok lehetünk. Emberek ezrei ölik minden idejüket karrierjük építésébe, hogy majd egyszer boldogok legyenek. Tömegek töltenek napokat világszerte bevásárlóközpontokban, mert ha még ezt vagy azt megvehetik (amire persze elengedhetetlenül szükségük van), akkor lesznek majd igazán boldogok. Vagy esetleg kiegészítő szerekhez folyamodnak, hogy pár órára szárnyaljanak, repüljenek a magasban, de onnan valahogy vissza is kell jönni, és legtöbbször csak zuhannak a hétköznapokba; és várják az újabb adagot, az újabb repülést, amit majd követ az újabb zuhanás. Mondd, mi ennek az egésznek az értelme? Mindenki boldog akar lenni, mégis, annyian halnak meg boldogtalanul, összetört szívvel, betöltetlen vágyakkal, elszállt reményekkel, üres élettel. Mondd, lehet valaha is boldog az ember, vagy ez is csak olyan, mint Colombo felesége, akiről mindenki beszél, de soha senki nem látta?

A Biblia által Isten ma azt üzeni neked és nekem, hogy „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az Őt szeretőknek.” A boldogság nem egyenlő a karrierrel, birtoklással, testi élvezetekkel. Akkor vagy boldog, ha Istennel éled az életedet. Amikor jönnek a nehéz napok, kísértések, próbák, miértek; és te csak kapaszkodsz Istenbe, bármennyire is nehéz idők járnak, te csak megragadod Őt, és kitartasz, ott maradsz, ahova Isten vitt, akkor vagy boldog. Ha jön az egyre jobban kínzó gondolat, ami már szinte parancsként dübörög a fejedben, hogy: „Tedd meg! Más is ugyanezt teszi. Más sem él becsületesen, most te minek hősködsz? Tedd meg bátran, Isten nem lát át a ’bádogtetőn’!” ; te maradj rendületlenül Isten oldalán. Tarts ki mellette akkor is, ha nagyon nem érted, mi miért zajlik körülötted. Ragadd meg annak az Istennek a kezét, akit Jézus bemutatott életével a földön; aki visszafogad még akkor is, ha nagyon messzire mentél Tőle; aki szeret, bármit tettél és bárkivé lettél.

Kapaszkodj Istenedbe, és légy boldog, mert elnyerted az élet koronáját. Isten neked ígérte, neked tette félre, és ha kitartasz mellette, ha megragadod a kezét, és nem engeded el, bármi történjen, a fejedre kerül az élet koronája.

Tudom, ez a hét sem lesz könnyebb, mint az előzőek. Érhetnek kellemetlen meglepetések, csalódhatsz emberekben, elveszíthetsz olyanokat, akik nagyon közel állnak hozzád, megkísérthet a mindennapok küzdelme, de te csak kapaszkodj Istenedbe! A korona már készen van, az ünnepi asztalok terítve, a vacsorát már tálalták; ezért hát tarts ki Isten mellett ma, és a tiéd lesz ez mind, mert Ő megígérte!