szombat, november 14, 2009

A hallgatás csendje

"Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baál, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem."
1.Királyok 18:21. (Új fordítás)

Döntésképtelen. Az egyik legrosszabb jelző, amit hordhatunk magunkon. Azt jelenti: nem foglalunk állást. Ennek pedig egyenes következménye a bénult cselekvésképtelenség, amiben nem változik semmi, mert minden megáll, ugyanolyan marad – amikor nem kéne. Stagnálás, a jelenlegi állapot megőrzése, ebben az esetben a fejlődés kizárásával.

A döntésképtelenség némaság szájjal és tettel. Nem mondunk, nem teszünk semmit, csak várunk a csodára; hogy valaki majd csak kiment minket ebből a szörnyű, kínos várakozásból. Ilyenkor a félelem az úr. Félelem a fennálló kényszertől, az eljövendő változás esetleges kudarcától. A biztonságot választjuk, a tömeg biztonságát. Ennyi ember csak nem tévedhet… Nem vesszük észre azt, hogy így aligha maradhatunk igaz emberek. Beolvadunk a mindkét térdüket behajlító, táncoló Baál-papok arctalan seregébe.

Az életünk, a jövőnk és utódaink sorsa nyílt állásfoglalást kíván, de nem a bizonytalanra. Istenünk maga a nagybetűvel írt Kinyilatkoztatás, Krisztus maga az Ige. Célja, hogy már itt e földön helyreállítsa bennünk Önmagát, az Istenképet. Vezetése egyenes, még ha olykor nem tudjuk is merre, miért; de tudjuk hova vezet. Illés és mind, aki az Ő szolgája volt, azért élt, hogy Isten útjára lépj, azon meg ne állj. A célba érés csak azon múlik, hogy mi a válaszod.

péntek, november 13, 2009

Ki miben bízik?

"Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg."
Zsoltár 20:8.

Kiben bízunk? Izrael szekerekben és lovakban bízott.
A szekerek és lovak a biztonságot, az erőt képviselték. Úgy számolták, hogy egy hadsereg milyen erős, hogy hány lovassal, szekérrel és gyaloggal indult el a harcba.
A szekerek és lovak a gazdagságot is jelölték.
Amikor Salamon gazdagodni kezdett, szekereket és lovakat kezdett gyűjteni. Egyre inkább kezdett ezek erejében bízni.
A szekerek és lovak a biztonságot is jelölték.
Később státusszimbólummá váltak: „Gyere, megmutatom istállómat, lovaimat!” Nézd meg milyen gazdag és jól szituált vagyok.
Ma így fordíthatnánk ezt a bibliaszöveget:
’Ezek autókban, házakban, amazok banki befektetésekben és a tőzsdében bíznak, mi pedig az Úrra bízzuk életünket’.
Épp a mai napon történt velünk. Egy – számunkra tetemes összeget veszítettünk – no nem a tőzsdén, hanem… kicsit tovább nyújtózkodtunk a takarónknál. Nem vettük észre, hogy a gazdasági válság a mi otthonunkba is belopakodott. Ráadásul Isten szolgálatában fogyott el több pénz a betervezettnél, nem magunkra költöttük. Nos… e hír hallása után 3 órával később jött egy telefon. Isten még aznap – kicsit megtetőzve – visszaadta veszteségünket.
Kiben bízunk? Lovakban = autónkban, házunkban, gyermekünkben…? Vagy rá merjük úgy igazán bízni életünket Istenünkre?
Merjük egy lapra – Isten bankszámlájára feltenni mindenünket!
„Enyém az ezüst, és enyém az arany – azt mondja a Seregek Ura.” Aggeus 2:8.
„Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. Zsoltár 50:10-12.

csütörtök, november 12, 2009

Helyes sáfárkodás

"Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai."
Péter első levele 4:10

Különbségek, ajándékok, szolgálat, önzetlenség, sokféleség, jóság, felelősség, Isten kegyelme - pedig mi azt hittük, hogy a sáfárság egyszerű dolog.

Isten nem egyhangúságot, hanem változatosságot szerető Isten. Bár Isten nagyon szereti az egységet, az egyformaság nem Tőle ered. A Szentlélek, amikor ajándékot ad, nem az egyformaságra, hanem a különbözőségben megnyilvánuló egységre törekszik. Mi emberek a történelemben nagyon sokszor megpróbáltuk már egyformává tenni embertársainkat azzal, hogy kategóriákba soroltuk őket, hogy könnyebb legyen kezelni azt a csoportot, amit emberiségnek hívunk. Nincs két egyforma ember, és mi ettől szenvedünk. Nem lehet ennyi különböző lényt kezelni, irányítani. Valamilyen polcrendszerbe kell őket sorolni, hogy egyáltalán átlátható legyen. Isten nem törekszik arra, hogy egyformává tegyen bennünket, különben nem különböző ajándékokat kapnánk Tőle.

Isten nagy felelősséget vállal, amikor nem egyforma embereket akar látni. Azonban az egy céllal rendelkező emberek idővel hasonlítani kezdenek egymásra, mégsem lesznek egyformák.

Isten különbségeket enged meg az ajándékaival közöttünk, de nem azért, hogy annyi felé szaladjunk, ahányan vagyunk, hanem azért, hogy az egyik feleslege pótolja a másik hiányát. A különböző ajándékoknak egy céljuk van: szolgálni vele másoknak. Mindenki kapott, de mindenkinek vannak igényei, gyengeségei, amelyeket az erőseknek kötelességük hordozni. Amiben az egyik gyenge, abban a másik erős... Így lesz a különbözőségből egység.

Hogyan lehet Istennek sokféle kegyelme? Nem akkor kegyelmes Isten, amikor büntetést érdemelnék, de mégsem hajtják azt végre rajtam?

Isten akkor is a kegyelmét gyakorolja felettünk, amikor segít megelőzni egy bűnt, amire a hajlam, sőt már a késztetés is jelen van. Az egyik ismerősöm egyszer nagyon időszűkében volt, mert robogott felé a szakdolgozat leadási határideje. Mit gondol ilyenkor a leghívőbb ember is? Mivel nem tisztességtelen dologra kellene az idő, nem is tűnne olyan nagy csalásnak elmenni az orvoshoz és beteget jelenteni. Neki is eszébe jutott, de úgy döntött, hogy az egyenes úton halad tovább. Másnap magas lázzal ébredt, így már legálisan ment orvoshoz. Szakdolgozat lázasan, betegszabadság - nem részletezem. Kegyelem? Igen, még akkor is, ha a betegség nem tartozik a mi gondolkodásunk szerint a kegyelemraktár kincsei közé.

Isten kegyelmes velünk akkor is, amikor engedi, hogy úgy hagyjunk el egy bűnt, hogy arról még mások nem tudnak. Nekünk érdekünk így elhagyni vétkeinket, mert senki nem szeret lehajtott fejjel közlekedni.

Isten akkor is a kegyelmével látogat meg bennünket, amikor úgy hagyhatunk el bűnöket, hogy arra már mások figyelmeztettek, mert nekünk már nem tűnt fel, hogy baj van.

Isten kegyelmes velünk, amikor csak mások életében szembesülünk vétkekkel és nekünk azokat nem kell elkövetni ahhoz, hogy rájöjjünk a tanulságokra, mert mások már túl vannak ezen, nekünk csak tanulni kell belőle.

Az is kegyelem, amikor mi magunk követtünk el valamit, és Isten úgy kezel bennünket a bűnbánat és bűnvallás után, mintha sohasem vétkeztünk volna, és lehetőséget ad arra, hogy ezentúl ne vétkezzünk abban, aminek a tanulságát és fájdalmát egyszer már elviseltük. Túl drága lenne, ha sebeket okoznánk a bűnnel magunknak, de még csak nem is tanulnánk belőle. Leginkább ne kövessük el a rosszat, ha még azt sem tudjuk belőle megtanulni, hogy ez nem válik a hasznunkra. A kegyelmét Isten azokra árasztja, akik megutálták a bűnt.

Isten sokféle kegyelme annyira sok, hogy nem is lehet számba venni. Péter azt tanácsolja, hogy ezzel a sokféle kegyelemmel tanuljunk meg jól sáfárkodni. Ha Isten ennyire kegyelmes sokszor és sokféle módon, akkor nekünk ezt értékelni kell. Éljünk és ne visszaéljünk vele!

szerda, november 11, 2009

A gyermek kérése

„Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajon kígyót ád-e néki?
(Máté evangéliuma 7. fejezet 9-10. vers)
A pszichológia szerint személyiségünk kialakulásának legmeghatározóbb időszaka a gyermekkor. Bizonyára ez nem újdonság, hiszen a nevelésről, a szülői szerepekről, akár könyvek, akár előadások útján már mindannyian szereztünk információt.

Őszintén bevallom, számomra minden olvasmány és elméleti ismeret eltörpül amellett, amikor beszélgetések során tapasztalom, milyen befolyással bír emberek életében, hogy hol születtek, milyen családban nőttek fel, milyen apa és anya tanítgatta őket. És mindez mennyire mélyen meghatározza az Istenről alkotott képüket.

Néhány éve egy keresztségi órán a Szentháromságról, ezen belül is az Atyáról beszélgettem egy 45 év körüli férfivel. Próbáltam a Szentírásból minél több példán (Ábrahám-Izsák, Dávid-Absolom, Tékozló Fiú) keresztül bemutatni, milyen szoros kapcsolat van az igazi Atya és közöttünk.

Ahogy így beszéltem, egyszer csak ez a férfi elkezdett sírni, mint egy gyerek. Csak néztem szótlanul és magamban gondolkodtam, mivel bánthattam meg. Végül kibökte, hogy árvaként nőtt fel, hol ilyen, hol olyan családnál; inkább cselédként, mint fiúként; sokszor verték, ha játszani akart, mint más gyermek; és mindig éreztették, hogy ő csak egy megtűrt valaki.

Ekkor döbbentem rá milyen nehéz elmagyarázni egy ’családtalan’ embernek, az isteni szeretetet, mely értünk „egyszülött Fiát adta…” (Jn.3:16)

Ám bármennyire szerető földi szülők vesznek is körül, a mennyei Atyához való bizalmat Jézus fent idézett szavai szerint is mindenkinek magának kell megtapasztalni és viszonozni.

Mert valóban igaz, sokszor még így is előbb keressük emberek segítségét, s csak miután mindenütt kudarcot vallunk, fordulunk a 'Mi Atyánk' felé.

Mint az a történetbeli fiatal fiú, aki minden erejét megfeszítve próbált fölemelni egy sziklát, ami túl nagy volt az erejéhez képest.

Kidüllesztette a mellét, amint számos módszerrel kísérletezett, de minden erőfeszítése ellenére sem mozdult meg a szikla. Arra ment az édesapja, és miután figyelte egy darabig fia erőlködését, megkérdezte tőle, hogy mi a baj. A fiú ezt mondta: “Mindent megpróbáltam, de a szikla nem mozdul.”

Az apa ezt felelte: “Tényleg mindent megpróbáltál már, ami csak lehetséges?” A fiú elkeseredetten és kimerülten nézett édesapja arcára, és azt mormogta, hogy “Igen”. Az édesapa kedvesen lehajolt és ezt mondta: “Nem, fiam, még nem próbáltál meg mindent. Még nem kérted a segítségemet.”

Mielőtt elkezdenéd napi ’szikla rögeidet’ tovább görgetni, hallgasd mit mond Jézus:

Gyermekem!
Nem kell egyedül vinned életed terheit!
Itt vagyok!
Kérd és segítek!

kedd, november 10, 2009

Egyre jobban

„Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!”
János evangéliuma 13:9

Sokszor a nagyon jól ismert Igéken olyan könnyen átugrunk, és így nagyon értékes üzenetet veszítünk el.
Ma reggel Jézus és Péter az utolsó vacsorán elhangzott beszélgetésből olvashatunk egy részletet.

Jézus és a tanítványok későn érkeztek meg a felházba, a szolgák már elmentek. A kor szokása szerint ezeknek a szolgáknak az egyik feladata volt, hogy megmossák a vendégek poros úton bepiszkolódott lábát. Senki nem akarta ezt megtenni, így kezdtek el vacsorázni. Lefeküdtek az asztal köré, vacsoráztak, és Jézus a vacsorát megszakítva elkezdte mosni a tanítványok lábát. Amikor Péterhez ért, akkor hangzott el a fenti beszélgetés.

Mit mond nekünk ez a mondat ma reggel?
„Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!”

Vajon csak arról szól, hogy aki már egyszer megkeresztelkedett, annak nincs szüksége újból és újból megkeresztelkednie, ha bűnt követ el, hanem elég az Úrvacsorában részesülni?

Megkérdeztem az egyik ismerősömet, hogy Ő először mire gondolt amikor elolvasta ezt az Igét, és a következőket mondta:
„Először az jutott eszembe, hogy néha szabadkozunk az Istennel való közösség ellen, majd amikor rájövünk, hogy milyen jó vele, akkor meg egyfolytában csak vele akarunk lenni.”

Aki erre gondol, annak vannak tapasztalatai Istennel.

Megtapasztaltad már, hogy milyen jó az Ő közelsége? Vágysz erre a kapcsolatra? Ő ma is keres Téged! Ha egyre közelebb kerülsz Hozzá, annál jobban keresed ezeket az alkalmakat.

Találkozz Vele ma is!

hétfő, november 09, 2009

A védtelenek védelme

„Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.”

Zsoltárok könyve 146:9


Hogy Isten ilyen, az nem kétséges, de mi a helyzet velünk?

Phil Bosmans versét idézem:

Hisz tudod…

Hisz tudod, milyen törékenyek, milyen szegények, milyen magányosak az emberek, milyen érzékenyek és sebezhetőek. Tudod, hogy vannak könnyek, melyeket senki sem apaszthat el. Tudod, hogy aligha van nagyobb gyötrelem a magányos szív fájdalmánál. Tudod, hogy némely ember számára az élet elviselhetetlen kín.

Légy szelíd! Kövess el mindent, hogy megértsd őket, hogy segíthess rajtuk. Mélyedj bele a szenvedésükbe, az elhagyatottságukba. Szállj le önelégültséged magasáról a magányosok, a szenvedők, a védtelenek és otthontalanok hullámvölgyébe. Ne légy kemény, ítéleteidben se légy az.

Légy szelíd, és próbáld megérteni mások kimondhatatlan vágyát a boldogság után, amely olykor buta kis vidámságokban jut kifejezésre. Akkor majd magad is boldog leszel. Akkor a saját magányodban, a saját gyengeségedben is támadnak csodás pillanatok, melyek kiemelnek a mindennapok egyhangúságából. Olyan szíved lesz, mely minden embert magába zár, mindenkit körülölel.

A szelídség lehet az egyetlen vigasz mindazok számára, akik fáznak a mi tény-vezérlésű rideg társadalmunkat.

vasárnap, november 08, 2009


Békét adj Uram, kérlek...


„Ha pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát.”
Jeremiás könyve 28:9 

Voltál már olyan helyzetben, hogy olyat kellett mondanod, amit te magad sem akartál? Harcot, háborút, békétlenséget kellett mondanod, pedig te magad sem vágytál jobban semmi másra, csak békére. Jeremiás is ilyen helyzetben volt. Isten azért küldte, hogy fogságot hirdessen a hitetlen népnek, de ő sem vágyott jobban semmi másra, mint békére és nyugalomra. Arra, hogy a káldeusok csapata végleg elvonuljon Jeruzsálem alól, hogy végre szabad országban élhessen, és végre igazán béke legyen a világon. Egyik prófétatársa békét hirdetett, Izrael szabadulását és dicsőségét. Jeremiás ezzel szemben fogságot és ítéletet. 

Képzeld magad a helyébe ma reggel! Körülötted mindenki a békét hiszi, mert mindenki csak arra vágyik. Igazából te magad is, de tudod, hogy másként lesz. Tudod, hogy a káldeusok serege elfoglalja Jeruzsálemet, a templomot a földdel teszi egyenlővé, és a népet, a Te népedet, fogságba viszi. Amikor az igazságtól kiráz a hideg, mert minden procikád ellenkezik. Amikor a legnehezebb képviselni Isten üzenetét, és tudod, hogy csak az idő fog téged igazolni. És ekkor is tenned kell, és mondanod kell, mert erre hívott el a Mindenható.

Tudod, hogy még nincs békesség, még háború van, és fegyver, és fogság. A bűn rabságban tartja az emberiséget, és rombolja a templomokat, az egyszerű hitet az emberekben; fogságba akarja vinni az összes szívet, hogy ne tudjanak mást szolgálni, csak őt. Rombolja Isten képmását, és nem hirdethetsz mást, minthogy háború van. Bár mindenki békét szeretne, és látszólag az a népszerű, aki eszerint beszél, te mégse mondj mást. Isten és az idő igazolni fog. Most még ennek kell meglennie, de nem tart sokáig. A sötétség el fog múlni, és újra kisüt a nap, és sokkal fényesebben, mint előtte. Isten jön. Teérted. Azért, hogy véget vessen az összes fájdalmadnak, a háborúnak, a bűn uralmának, a pusztulásnak. Érted jön vissza, hogy örök életet és békét adjon Neked az Ő országában!

Isten ma hív, hogy képviseld az üzenetet. Hirdess háborút akkor is, ha nem ez a legnépszerűbb. Hidd el, nemsokára vége. Nemsokára eljön Érted, és elhozza az igazi békét.