szombat, február 18, 2017

Alapkő


Énekeltek, dicsérve és magasztalva az Urat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az ÚR házának az alapját.

Ezsdrás 3,11

Az imaház alapkő letétele igen ünnepélyes esemény. Jelen van a polgármester, a pap, a gyülekezet, a meghívott vendégek, mindenki, aki számít és a szolgálattevők. Elkezdődik a program és meghallod a kórus énekét. Csilingelő hangok tökéletes tisztasággal és pontossággal hozzánk elénk a legszebb műveket. Nézed az arcokat, hallgatod a szólamok csodás összhangját és a szíved megtelik örömmel és hálával Isten iránt. Milyen sokat számít, hogy az énekesek hogyan végzik a dolgukat! Mindannyian láttunk már embereket unottan, fásultan énekelni. Hát nem egy szívderítő látvány.
Nézem a boldog arcokat, hallom a szép muzsikát és azon gondolkodom, Mit tanít az alapkőletétel az igazi alapokról?
Alap - Isten jó és örökké szeret minket.
Alap - Az Istent dicsőítő szolgálat hálából fakad.
Alap - Az a szolgálat, ami hálából fakad, örömmel tölti el a hallgatóságot. A hála "ragadóssá" válik. Mi is átérezzük. Mintegy körforgásként a hála tovább és tovább árad. Ez a mi szolgálatunk valódi alapja. Tovább adni, mit mi is kaptunk. Hitet, szeretetet, hálát, békességet, áldást. Mert az Isten szeretetének megtapasztalása örömöt és hálát fakaszt.

péntek, február 17, 2017

Jaj! A reumám!

Dicsőség Istennek!
Pesszimista az egész világ! Mikor láttál utoljára felszabadultan boldog embert? Ha megkérdeztél valakit: Hogy vagy? - tíz közül hányan nem kezdtek el panaszkodni? Az időre? A reumára? A kevés nyugdíjra? A magas adókra? A szomszédra? Mintha ismeretlen fogalommá válna a szívből jövő nevetés, éppúgy, mint az őszinte, együtt érző sírás is. Mi aztán igazán kiegyensúlyozott nemzetté váltunk. Kiegyensúlyozottan pesszimista nemzetté. Dobogós helyen állunk.
Ha végig olvasod a Bibliát, azt tapasztalod, hogy bár sok-sok esemény nem volt éppen jó, de szereplői, mégiscsak megtalálták a kiutat. Dávid elbukott, azonban Isten segítségével kilábalt, és máris kérte az Urat, hadd tanítsa a következő nemzedéket, nehogy ők is elbukjanak. A tanítványok aggódtak saját életük felől a háborgó tengeren, sőt, Mesterük is látszólag magukra hagyta őket, mégis kiálltak a nép elé, és beszéltek az ő csodálatos barátjukról, aki meghalt és feltámadott. Bizonyságtevésükre több ezren megtértek.
Ha nem emeled fel a fejedet, sosem látod meg a csillagokat! A pesszimizmus is, éppúgy, mint az optimizmus, hozzáállás kérdése, és a fejben dől el. Határozd el, hogy megvidámítod a körülötted élők mindennapjait. Hogy megmutatod, neked igenis van Istened, van reménységed, van célod. Hihetetlen eredményt könyvelhetsz majd el. A mosoly mosolyt szül. Az öröm, örömöt.
A ma reggeli Ige nagy segítség lehet ebben:
„Annak, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel, az egyetlen Istennek, a mi Üdvözítőnknek, a mi Urunk Jézus Krisztus által, dicsőség, fenség, erő és hatalom mostantól fogva mindörökké! Ámen”
Júdás levele 24-25. vers.


csütörtök, február 16, 2017

Istennek gondja van ránk

"Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is."
Máté evangéliuma 6:28-29

szerda, február 15, 2017

A Megváltó születése



„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”
 (Ézsaiás könyve 9. fejezet 6. vers)

Minden szülő legnagyobb dilemmája méltó és megfelelő nevet találni a leendő trónörökös számára. A választék nagy, így van min alkudozni, veszekedni az ősök nevének továbbvitelétől, történelmi személyek, mitológiai alakok, sztárok, szuperhősök nevéig, a fantáziának csak a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete szab határt.

Kétezer éve sem lehetett ez másképp, persze akkor nem egy bizottság, hanem a társadalmi elvárás diktálta a normát. József és Mária esetében pedig minden elképzelésüket felülírta az isteni parancs: „nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” (Máté 1:21)

Ma reggel elgondolkodtam, bár tudjuk, hogy akkortájt a Jézus egy szokványos név volt, de vajon eszébe jutott-e szüleinek, hogy Ő több, hogy Ő más, mint a többi, amikor kimondták; Jézus, gyere enni, kész az ebéd! Jézus, gyere, légy szíves fogd a deszka végét! Jézus, itt van néhány drachma kérlek szaladj el a piacra két halért!

Vajon József látta az ő kis Jézusában a békesség fejedelmét, az erős Istent, a tanácsost, midőn a műhelyben épp a fűrész, a gyalu és egyéb szerszámok helyes használatára tanítgatta? S mit láttak benne testvérei, barátai, akikkel együtt játszott?

Mert, hogy később, mit jelentett ez a név; Názáreti Jézus, azt tudjuk. Némelyek, mint Nikodémus, Istentől jött tanítót, mások prófétát, csodatevőt, gyógyítót láttak benne. Ellenségei szemében pedig minden volt; szélhámos, szombatrontó, istenkáromló, de hogy Örökkévalóság Atyja az biztos nem.

Eszünkbe juthat a tizenkettő közül Péter válasza is, mikor Cézárea Filippi környékén járva megkérdezte tőlük: „Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” (Máté 16:15-16)

Ám ma ennél sokkal fontosabb kérdés: Mikor meghallod, vagy leírva látod ezt a nevet JÉZUS, te kinek mondod Őt?

kedd, február 14, 2017

Istentől ered a szeretet

„Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent;
János első levele 4. fejezet 7. verse


Ma sokan vörös rózsával, apró ajándékokkal fejezik ki kedvesük iránti szeretetüket, elköteleződésüket. Tegyünk is meg mindent annak érdekében, hogy a szeretetünket a másik tudomására hozzuk. Az otthon is attól lesz kedves hely, ha szeretet lakozik abban. Az az otthon ahol szeretet van, kész arra, hogy a menny előképe lehessen. A szeretet megtisztítja a lelked.  A szeretetnek tettekben kell megnyilvánulnia és ez világítani fog, elnézi a hibát, és ami a legfontosabb, hogy Jézus Krisztus ajándéka.

A 16 éves Brooke Charlesworth 2014 szeptemberében kezeletlen, 1-es típusú cukorbetegség miatt lett rosszul, ami végül klinikai halálhoz és kómához vezetett. A lányt anyja vitte  a scunthorpe-i kórházba, miután eszméletlenül talált rá szobájában. Az orvosok később közölték vele, hogy Brooke szíve egy időre leállt, azóta pedig kómában van. Mint mondták, fogalmuk sincs, mikor fog felébredni, de abban biztosak voltak, hogy a lány állapota súlyos, és hosszú időre van szüksége a gyógyuláshoz.


A gyermeket közben átszállították a Sheffieldi Gyermekkórházba, ahol többször agyvérzést kapott a kóma alatt, ráadásul fertőzések alakultak ki a testében. A szakemberek úgy vélték, lehet, hogy többé nem ébred fel, de ha mégis, nagy valószínűséggel nem fog látni, mivel az agyvérzések maradandó károsodást okoztak a látóközpontjában. Ám a lány szervezete erősebbnek bizonyult, mint orvosai várták, és nyolc nap után végül kinyitotta a szemét. Az első, amit mondott ágya mellett ülő anyjának annyi volt: Szeretlek. Brooke Charlesworth azóta teljesen felépült, és szeretné felhívni a figyelmet a diagnosztizálatlan 1-es típusú cukorbetegség veszélyeire, emellett adományokat is gyűjt. 


hétfő, február 13, 2017

A szivárvány jele


És mondta az Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
Mózes 1. könyve 9:12-13

A szivárvány gyönyörű látványa mindenkit megragad. Impozáns, látványos, monumentális jelenség, amely kisgyermekre és felnőttre egyaránt hatással van. Miközben azonban csodáljuk, ritkán gondolunk bele, hogy a szépsége mellett jelentősége is van: ez Isten szövetségének a jele, bizonysága, amelyet közvetlenül az özönvíz után adott.

Ma nehéz elképzelni, hogy mit jelenthetett ez akkor, ott, azoknak, akik a bárkában élték át az özönvizet. Amikor bementek a bárkába, akkor kiléptek egy világból, ami azután nyomtalanul eltűnt, majd amikor elhagyták a bárkát, egy lakatlan és "nyers " bolygó fogadta őket, ahol mindent előröl kellett felépíteniük úgy, hogy mindössze nyolcan voltak az egész bolygón. A Bibliát nem olvasó ember csak tudományos-fantasztikus filmekben találkozik ehhez fogható megrázó eseménnyel és helyzettel. Mi ma sokan vagyunk és egészen mások a problémáink, de mennyire fontos lehetett akkor, az ő számukra ez az ígéret és biztosíték, hogy ebben a formában nem fog újra megtörténni az, amit átéltek és túléltek!

Mennyire megmutatkozott Isten kegyelme is abban, hogy - a megváltás ígéretéhez hasonlóan, amelyet közvetlenül a bűneset után adott, most is - azonnal megnyugtatta őket a jövő felől, és az ígéret mellé egy jelet is adott, ami azóta is újból és újból visszatér, mintegy emlékeztetve őket.

De nem csak őket: Az ígéret az egész „földnek” szól és „örök időkre”, ami azt jelenti, hogy mi is magunkra vonatkoztathatjuk. Bár Jézus szavai szerint a világ ismét olyan állapotba kerül majd, mint az özönvíz előtti napokban volt (ld. Máté 24. fejezete), a katasztrófa ebben a formában nem fog megismétlődni. Bár indokolt, hogy fenyegetettséget érzünk napjainkban amiatt, hogy az emberiség erkölcsi és technikai értelemben is képes arra, hogy kiirtsa magát és lakhatatlanná tenni a bolygót, Isten azonban a saját hatáskörében tartotta a végső szó kimondását, ami ezúttal nem egy újabb özönvíz lesz, hanem Jézus Krisztus visszatérése és ezt követően a végső ítélet. 

Nem kell tehát félnünk mint ahogyan azok félnek - érthető módon -, akiknek nincsen reménységük. Ellenben készülnünk erre az eseményre, amit várunk, sőt meg kell osztanunk másokkal is a várakozás reménységét. 
Készüljünk ma is és osszuk meg ma is!

vasárnap, február 12, 2017

Csend legyen!

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.”
Zsoltárok könyve 46:11

„Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” (Prédikátor 3:7) Megvan az ideje annak, hogy nagy, kemény szavak hangozzanak el, megvan az ideje a prédikációknak, a csoportos eszmecseréknek, a kultúrált vitáknak, amikor mindenki bátran elmondhatja a véleményét, és a felek ezután is tisztelik majd egymást. Megvan az ideje annak, hogy kiáltsunk, ha kell hangosan, és ne fogjuk vissza félénken magunkat. 

És megvan az ideje a csendnek. Az Istennel való kapcsolatban is. Megvan az ideje annak, hogy leülj egymagad a tó partjára, és érezd az Ő jelenlétét. Megvan az ideje annak, hogy csak hallgass előtte, és minden érzékszerveddel rá koncentrálj. Lehet, hogy beszélni fog hozzád, de lehet, hogy csak némán nézi veled a vizet, mert hidd el, ennek is megvan az ideje.

Megvan az ideje annak, hogy félretedd az akaratodat, az elképzeléseidet, az érveidet, azt, hogy te mindig mindent jobban tudsz, és csendben elfogadd, kettőtök közül csak az egyik a Mindenható. Ő. 

Ma, a rohanó mindennapok reggelén Isten egy kis csendet kér tőled. Állj meg! Ne kérj, ne magyarázkodj, ne beszélj! Csak légy csendben, és engedd, hogy közel jöjjön hozzád! Engedd, hogy Övé legyen a főszerep, és megmutassa hatalmát az életedben!

Légy csendben, és engedd, hogy Isten legyen!  A te Istened.