szombat, július 30, 2016

A kezemben van!


"És monda az ő embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az Úrnak felkentje ő."

1 Sámuel 27,4

Szenvedtél már életedben mások miatt? Voltál már olyan kiszolgáltatott helyzetben, hogy nem tudtál tenni semmit ellene és csak menekültél a másik elől, pedig neked volt igazad? Mit kívántál akkor? Csak azt, hogy megszabadulj végre, vagy mást is? Kívántad-e, hogy végre ő kerüljön a te kezedbe, hogy megmutathasd? Akartál már bosszút állni a kínzódon? Dühített-e annyira, hogy hatalma van feletted, hogy Istenre is megharagudtál?
Szerintem nem kell szégyellnünk, ha a válaszunk igen ezekre a kérdésekre. Emberek vagyunk és a kiszolgáltatottság, a megalázottság előhozza ezeket a vágyakat. Vágyat a bosszú iránt, vágyat az igazságszolgáltatás iránt. Csupán az a kérdés, hogyha megadatik a lehetőség, hogyan járunk el?!
Ha elolvassuk Dávid és Saul történetét, megdöbbenhetünk Dávid viselkedésén. Azon, hogy mennyire nem élt a lehetőséggel, hogy végezzen ellenségével, aki sárba tiporta őt, aki az életére tört, aki elvette tőle a feleségét, a vagyonát, a társadalmi rangját, aki földönfutóvá, bujdosóvá tette őt annak ellenére, hogy ő mindig becsülettel szolgált neki. Egy teljesen felborult emberi kapcsolat, a végletekig kisarkítva. Az állandó jótett jutalma, hogy a másik a halálunkra tör. Egészen egyszerűen megdöbbentő, elképesztő.
De miért nem cselekszik hát Dávid? Miért nem mártja pengéjét a gonosz üldözőjébe? Mi az ő válasza? Csak ennyi: Ő is az Úr felkentje. Ezért nem követhet el gonoszságot ellene. Ennek a rövid kijelentésnek több fontos tanulsága is van.
1. Bosszút állni, a másikat kiiktatni még akkor is gonoszság, ha megvan hozzá minden okom. Mert az önbíráskodás bűn. Isten a bíró, mi csak emberek vagyunk.
2. A másik, a gonosz is Isten tulajdona. Őérte is lefizette Jézus a Golgotán az árat. Az ő élete is érték, nincs jogom sem elvenni, sem tönkre tenni, bármit is tett ellenem.
3. Az egyetlen lehetőségem az ami Dávidnak is volt. Szeretettel, hűséggel megpróbálni megváltoztatni őt. A király szava elakadt, amikor megértette, hogy az élete Dávid kezében volt. Minden téveszméje, gonosz feltevése megdőlt Dávid vélt árulásáról. Úgy látta őt, mint szerető "fiát", aki mindig is volt. Megszégyenülve, alázatosan köszön el Dávidtól, elismerve annak teljes ártatlanságát.
De miért tenném ezt? Miért választanám Dávid megoldását, ha az igazság az én oldalamon van? Miért kegyelmeznék meg? A válasz egyszerű: mert én is kegyelmezett vagyok. Isten fia, Jézus Krisztus nem tett ellenem semmi rosszat, sőt. Segített rajtam, meggyógyított engem, hűséges volt hozzám, áldotta minden napomat. És mi volt a jutalma? Hitetlenség, bántás, gyűlölet, harag és még sorolhatnám. És mit tett Ő ezután? Csak folytatta azt, amit elkezdett: Nem szűnt meg szeretni. Miért tenném azt, amit Dávid? Mert egykor én is Saul voltam, mert Ő nekem is megkegyelmezett.

péntek, július 29, 2016

Isten nem hagyja el az igazakat

Gyermek voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna!
Zsoltárok könyve 37:25.

Ezt én is elmondhatom. Fiatal korom óta  – tényleg nem láttam olyant, aki teljesen Istenre bízta magát, s elhagyottá lett volna. Megnéztem, mit is jelent az, hogy „igaz”. Íme: akinek igaz ügye van, igazságos, erényes, kegyes ember. Nem arról van itt szó, hogy nem érte próba, betegség, szegénység, meg gond és sok-sok probléma! Hanem azt, hogy nem volt egyedül. Volt mindig VALAKI mellette, aki átsegítette a nehézségen. Nem volt „elhagyatott” állapotban.
Olvastam valahol – egy ember közeledni érezte utolsó óráját, és elhívatta a lelkészt, hogy még egyszer beszélgethessen vele egy kicsit. A beteg lánya – mielőtt belépett a lelkész – figyelmeztette, hogy a papa újabban olyan furcsa dolgokat tesz. Például egyszer beszélgetett a mellette levő székhez. A lelkész benyitott. Egy kisimult arcú, megbékélt embert látott, annak ellenére, hogy minden tény a közeli véget jelezte. Az öreg kérte, hogy csukja be az ajtót, és „meggyónt” a lelkésznek. Elmondta, hogy elképzeli, amint Jézus ül ezen a széken. Bátorítja és vigasztalja őt. Eszébe juttat bibliai igéket. „De ezt a lányomnak ne mondja el, úgysem értené meg, azt gondolná, megbolondultam”. Pár nap múlva a bácsi meghalt. Lánya megdöbbenve látta, hogy apja egész felsőtestével a mellette levő széken pihenve – egészen furcsa pozícióban aludt el.
Nem kell félned! Jézus szeret Téged, és soha - soha nem hagy el, hacsak TE nem döntesz másként!


csütörtök, július 28, 2016

Kozmikus fogmosás

„Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.”
63. zsoltár 2. verse 

Másfél hónapja feleségemmel elmentünk 3 napra Erdélybe, hogy bebarangoljuk a Sziget-hegységet. Előtte körültekintően tájékozódtunk, milyen lesz az időjárás, milyen ruhákat pakoljunk, a túrákon legyen nálunk iránytű, térkép, lámpa (ha esetleg nem érnénk vissza estére a szálláshelyre), síp (feleségem azt olvasta, hogy a medvék nem szeretik a magas éles hangokat [szerencsére nem kellett kipróbálnunk]) és egyéb dolgok. Úgy gondoltuk, tökéletesen előkészültünk. Csak miután már megérkeztünk, vettük észre, hogy nem hoztunk magunkkal se fogkefét, se fogkrémet. A falu boltja már zárva volt, az erdő medvéi pedig nem árultak ilyesmit. Remekül sikerültek a túrák, megnéztük a Menyasszony-fátyla-vízesést (30 m magasról ömlik le a hegyi patak), fölmásztunk a Fehér-kövekhez (1515 m), és fölkapaszkodtunk a Sziget-hegység második legmagasabb csúcsára, a Vigyázóra (1836 m). De bármennyire is élveztük a kirándulásokat, minden étkezés után a fogkeféink nyomasztó hiányát éreztük. Az utolsó napra már elviselhetetlenné vált ez az érzés, és alig vártuk, hogy hazaérkezzünk. Éjfél körül nyitottuk ki lakásunk ajtaját, és – bármennyire fáradtak voltunk – első dolgunk az volt, hogy jó alaposan megmossuk a fogunkat.

A bűn olyan, mint az elhanyagolt fogmosások következményeként fellépő fogszuvasodás. Először talán észre sem vesszük, nem zavar minket, sőt időt és energiát spórolunk meg (naponta 3-szor 3 percet, hozzászámolva az öblítéseket, több mint 10 percet, és ez rengeteg idő). Egy idő után azonban érezzük, hogy valami nincsen rendben. Ahogy mi vágyódtunk a fogkeféink után, úgy vágyódik a bűneire rádöbbent ember Krisztus után. Egyedül Isten közelsége, a Mindenható átölelő szeretete az, ami le tudja mosni rólunk bűneinket. Ezért kell nap, mint nap keresni mennyei Urunk jelenlétét – éppen úgy, ahogy naponta fogat mosunk. Ne felejts el ma is Istenhez menni, hogy megmossa lelki fogaidat!

szerda, július 27, 2016

Panaszkodás nélkül



Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll.
(Jakab apostol levele 5. fejezet 9.vers)

Egyszer egy fiatalember elhatározta hátat fordít a világ zajának és kolostorba vonul. A trappista szerzetesi rendházat kereste fel, tudva hogy ők némasági fogadalmat tesznek.

A szerzetesek befogadták az ifjút, aki annyi engedményt kapott, hogy évente egyszer, két szót szólhatott. Az első év végén, mikor a rendfőnök intett, hogy szólhat, annyit mondott: - Ágy kemény. Mikor egy év múlva ismét szót kapott: - Étel rossz - volt a megjegyzése.

Majd a harmadik év végén felállt és azt mondta: - Most elmegyek. Ekkor a rendfőnök így szólt; - Ezt jól teszed, mert mióta itt vagy mást sem tettél csak panaszkodtál!

S valóban; olyan könnyű panaszkodni, elégedetlenkedni, hisz a lázongás szelleme oly mélyen belénk van ivódva, hogy sokkal könnyebb hisztizve meghátrálni a kihívások elől és irigykedni azokra, akik erejüket összeszedve elérik a célt.

„Mindenkit érnek megpróbáltatások, fájdalmak és szomorúságok, melyeket nehéz elviselni; kísértések környékeznek, melyeknek nehéz ellenállni. Ne egymásnak panaszoljátok el gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten elé!

Legyen életszabályotok, hogy kétely vagy csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban hozzájárulhattok mások életének felvidításához, amennyiben őket a remény és vigasz szavaival megerősítitek.”

Úgy ahogy Jézus is tette, kinek „élete az önmegtagadás élete volt, melyet fájdalom és gond árnyékolt be, de kedélye, lelkülete nem volt nyomott. Arcvonásai nem mutattak haragot és bosszúságot, hanem mindig békések, derűsek voltak. Szívéből az élet kimeríthetetlen forrása áradt, s bárhová ment is, oda nyugalmat, békét, örömöt és vidámságot vitt.” (E.G.White – Jézushoz vezető út, Öröm az Úrban fejezet)

Legyen célod ma a panaszkodás helyett, felüdíteni másokat!

„A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Péld.11:25)

kedd, július 26, 2016

"Körbe vesszük szeretettel"

„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.”
Jakab apostol levele 5. fejezet 7-8. verse


Csaknem három évvel ezelőtt történt, hogy azt az elhatározást tettük, hogy mi már pedig fügefákat fogunk ültetni a kertünkbe. Nem nagy kertről volt szó ezért alaposan át kellett azt gondolni, hogy hova is ültetjük azt a bizonyos három fügefát. Kiválasztottuk a helyét, és elkezdtem ásni egy gödröt. Majd a másodikat és a harmadikat. A szomszéd kerítésétől pontosan egy méterre ültettük a fákat. Pár nap múlva a szomszéd asszony felháborodva szóvá tette, hogy ezek a fák nagyon rossz helyen vannak, mert ahogy ez fa elkezd nőni, szétrombolja az ő kerítését, majd közölte velem, hogy leszek kedves átültetni. Nem akartam vitatkozni (gondoltam magamban csak most költöztünk ide, jobb megőrizni a szomszédi jó viszonyt, de nagyon felmérgelődtem). Vettem egy nagy levegőt, és mérgemben beültettem a kert közepébe a három fát. Eltelt másfél hét majd rájöttem, hogy ez a lehető legrosszabb választás volt, úgyhogy újra kiástam a fákat, majd a végleges helyükre kerültek. Tudni kell, hogy egy kertész barátom (akitől egyébként a fát is kaptuk) közölte velem, hogy nem sok esélyt lát a túlélésre, mert a gyökerek már biztosan megszakadtak. Erre a feleségem csak annyit mondott: „majd körbe vesszük őket szeretettel.” Minden nap egy-egy nagy vödör vizet kaptak a fák, és minden nap hosszú perceket töltöttünk el velük, várva azt, hogy meglátjuk rajta az élet jeleit. Végül sikerült, és csodálatosan finom gyümölcsöt termett nekünk.


Várni igazán erőt próbáló feladat. Várni a buszt, egy barátot, a szerelmet, Jézus Krisztust, sokszor megterhelő és fárasztó feladat. Olykor elcsüggednek még a legkülönbek is. Ahhoz, hogy az ember Jézus várásába ne fáradjon el, kell a hit. És ha már nem vagyunk egyedül, ha még vannak mások is, akik várják Jézust ne felejtsék el körbe venni egymást szeretettel, mert sokszor csak ez ami életben tart egy szervezetet: a szeretet. Lehet, hogy éppen te vagy az, aki tudsz segíteni valakin aki ott van melletted azzal, hogy körbe veszed szeretettel! Sok sikert! 

hétfő, július 25, 2016

A megtartó hit

"Jézus pedig monda neki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követte Jézust az úton."
Márk evangéliuma 10:52

 

Hányan próbálták elhallgattatni őt durva, kemény szavakkal, de ő annál inkább kiáltozott... (vö. Lukács 18:35-43) Mennyire reménytelennek látszott, hogy a hatalmas tömegben Jézus közelébe kerülhessen, de ő nem adta fel csüggedten... (Máté 9:20-22) Mekkora vágy lehetett benne, hogy – miután gyógyultnak nyilvánították – hazarohanjon szeretteihez, akiket olyan régóta nem látott, de a hála mást diktált... (Luk. 17: 12-19) Milyen fájdalmas lehetett hallani a tanítványok kárhoztató szavait: „Micsoda pazarlás ez!”, de bízott abban, hogy Jézus megérti őt... (Márk 14.3-9)
 
Megtartó hit az, amikor ellenállásba ütközöl, vádolnak és szidalmaznak, s te mégis kitartasz a bizalomban. Amikor a csüggesztő körülményeknek nem adod át magad, hanem továbbra is csendben bizakodva várod a szabadítást. Amikor – bár nem érted miért engedi meg Isten a szenvedést, a veszteséget, a fájdalmakat – mégis ragaszkodsz Istenhez. Amikor, bár erős késztetésed van rá, hogy megtedd, mégsem a saját kényelmedet vagy megoldásaidat választod, hanem engedelmeskedsz, mert bízol Istenben. A megtartó hit képesít arra, hogy amikor mások hűtlenné válnak, akkor te annál inkább kitarts a jóban, és elviseld a testi és lelki megpróbáltatásokat. A megtartó hit képesít arra, hogy amikor mások Jézusban, a názáreti Jézust, az ács fiát látják, akkor te lássad benne a Messiást, Dávid fiát. 

A megtartó hit forrása Isten: az ő ígéretei, és cselekedetei.

Kívánom, hogy napról napra legyen megtartó hited, tudjál bízni a gondviselőben a mai nap feladatai és próbái között!


vasárnap, július 24, 2016

Nyiss egy új kapcsolat felé!

„Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.”
Jakab levele 4:7-8

Szörnyű dolgok történtek az elmúlt héten is, és a gonoszságnak még mindig nincs vége. Nem akarom felsorolni a borzalmakat. Nem akarom, hogy a ma reggeli áhítat Sátán munkájáról szóljon. Ezért most, Kedves Olvasó, vegyünk egy egészen másik irányt!

Nézzünk Istenre, közeledjünk hozzá, foglalkozzunk ma azzal, amit Ő tett és tesz értünk! Nem tudom, mivel terhelt meg téged az elmúlt hét, nem ismerem a nehézségeidet, a batyud összetételét, de azt tudom, hogy Isten tárt karokkal vár, legyél akármilyen állapotban. 

Hát jöjj ma reggel Hozzá minden fájdalmaddal és félelmeddel, és kérj Tőle egy új látásmódot! Kérd Tőle, hogy segítsen neked észrevenni a kézjegyét a mindennapokban! Segítsen meglátni a Jót egy komor, undok hétfőben, amikor úgy érzed, minden összefogott ellened. Segítsen meghallani a hangját a nagy rohanásban, amikor nincs megállás. 

Segítsen megtalálni a reményt, amikor a legrosszabb hírt kapod éppen azokkal kapcsolatban, akiket szeretsz. Segítsen hinni Önmagában, akkor is, amikor megrázkódik a világ körülötted. Segítsen meglátni a szépet az életben, Isten arcát a másik emberben, egy csepp örömet a gyász közepette. 

Kérd Istent, hogy tanítson meg élni! Élni hittel, pozitívan, előítéletektől mentesen. Kérd, hogy oldozzon fel a félelem bilincseiből, hogy tudj szeretni igazán! 

Ma reggel Isten hív, hogy ébredj fel egy gyönyörű napra! Ez egy különleges lehetőség arra, hogy közelebb kerülj Hozzá! Ő vár Rád, hát keresd a társaságát! Nem erőlteti magát senkire, de hidd el, az első sok-ezer lépést már réges-régen megtette feléd. 

Hát nyiss ma reggel te is Isten irányába! Engedd, hogy belépjen szívedbe, és átformálja életedet! Engedd, hogy rajtad keresztül világosságot árasszon a körülötted élőkre, örömet, reményt, szeretetet juttasson a mindennapjaikba. 

Ma reggel zárd be a gépeden a hírportálokat, kapcsold ki a tv-t és a rádiót. Ma reggel ne azt olvasd, nézd, hallgasd, hogy mit tett az ördög! Ma reggel nyisd ki a Bibliádat, és olvass arról, milyen az Isten és mit tett érted! Ma reggel közeledj Hozzá, és tapasztald meg, milyen az Ő jelenlétében élni!