szombat, április 16, 2016

Krisztus hatalma



"Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: "Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit."
János 18,9

Az, amire gondolsz a legnehezebb pillanatodban megmutatja ki vagy valójában. Az, amit teszel jellemedről beszél és meghatározza sorsodat.

Az evangélium tanúbizonysága szerint Jézus Krisztus élete talán legnehezebb órájában nem magára gondolt, nem volt önző. Gecsemáné kertjébe katonák érkeztek Júdás, az áruló tanítvány vezetésével. Sokkal többen voltak, mint Jézus és követői. A főpapok bebiztosították magukat, egy egész sereget küldtek egy népszerű vezér ellen, aki szinte egyedül volt. Ezért jöttek éjjel, mert tudták, a názáreti teljesen kiszolgáltatott lesz. Amikor közel értek Júdást előre küldték, hogy megmutassa kit kell elfogniuk. Amikor az áruló előre lépett ők már a kardjuk markolatát fogták, készek voltak a csatára. A kertben levő maroknyi embercsoportnak nincs semmi esélye. Ami ezután történik az megdöbbentő: Jézus szavára a harcedzett katonák erőtlenül esnek össze. Képtelenek bármit tenni, pedig Urunk csak annyit mond a felé intézett kérdésre, hogy: "Én vagyok." Ha meg akarjuk érteni mi történik itt valójában, emlékeznünk kell arra, hogy János apostol a kezdetektől írja evangéliumát és számára ez a kezdet a teremtést jelenti, sőt magát a teremtő Istent, aki Fia által emberként született meg ebbe a világba. János számára a Krisztus a Megváltó, maga a Teremtő (Jn 1,1-3 és 14). Ez az Isten pedig szava által is képes gyakorolni hatalmát, ahogy azt tette akkor is, amikor azt mondta: "Legyen világosság!", mert "lett világosság". Jézus "vagyok" szava a Mózesnek bemutatkozó Úr "vagyok" szava. Így történhet meg, hogy a kertben a katonák képtelenek elfogni őt, amíg azt meg nem engedi nekik. Az isteni hatalom gyakorlása azonban itt sem önérdekből, hanem az emberek érdekében kerül sor. Jézus az övéit menti. Kétféle módon is teszi ezt. Először is ezzel a tettével megakadályozza követői fogságba esését, így a születendő keresztény közösség útja biztosítva van. Másodszor azzal, hogy tettével betartja ígéretét, miszerint senki sem árthat az övéinek, mert ezt egyszerűen nem engedi meg (Jn 6,38; 10,28; 17,12). Prófétai szava még életében igaznak bizonyul, így a tanítványai később, a kereszthalála miatti sokkból viszonylag hamar hitre juthatnak.

Mire gondolsz életed nehéz pillanataiban és mit teszel? A bajban is, mi emberek sokszor önzőn cselekszünk, csak magunkra a saját fájdalmunkra, csalódásunkra figyelünk. Megváltónk emberként sem volt ilyen. Szenvedésében is szilárd hittel és elkötelezettséggel azon volt, amiért ebbe a világba jött: hogy megmentse minden rábízott ember életét.

péntek, április 15, 2016

Kísértés és szabadulás


"Az Úr meg tudja szabadítani a kegyeseket a kísértésekből..."

2Péter 2:9.
Isten KÉPES feloldozni mindenkit, aki bizalmát teljesen Belé veti a… mitől? A kísértésektől. Mi a kísértés? Mit jelent a szótár szerint? Kísértés: Valaki meggyőződésének megingatására tett kísérlet.
Sosem Isten kísért, hanem Sátán.
-          Gyújts rá! Igyál egy pohárkával! Csak most az egyszer! Tedd meg azt a tétet a lóversenyen, szerencsejátékon, most tuti nyerésre állsz! Ne aggódj amiatt, hogy otthon nincs pénze a családodnak, 100%, hogy most ötösöd lesz a lottón! Hívd el nyugodtan a titkárnődet, senki nem tudja meg!
Mindenkit – ott, ahol tud – úgy, ahogy engedi – akkor, amikor nem is gondolná – megkísért a Sátán. Ő minden ember számára külön – testre szabott – tervet készít, hogy elbuktassa. Azonban ne keseredj el, mert Isten is minden ember számára egy külön tervet készített, hogy megmentse, üdvözítse.
Nem vagy egyedül. Isten a Te oldaladon áll. És ha már beleestél, ha megbotlottál, Ő képes kiszabadítani. Kinyújtja karját, szeretne felemelni. Fogadd el! Bízz Benne!


csütörtök, április 14, 2016

Napi 86.400 Ft

"Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!"
90. zsoltár 12. verse

Egyik reggel telefonhívást kapsz, melyben közlik veled, hogy egy játékba szeretnének hívni. A játék lényege, hogy ezentúl minden nap kapsz 86.400 Ft-ot, amit még azon a napon el kell költened. Félretenni, tartalékolni, vagy a következő napra átvinni a pénzből semmit nem lehet. Ha az egyik nap nem költötted el a teljes összeget, akkor a megmaradt részt haladéktalanul vissza kell fizetni (ebből adódik, hogy hitelre, lakástörlesztésre, részletfizetésre, életbiztosításra, vagy nyugdíj-előtakarékosságra az összeg nem fordítható). A játék addig tart, amíg a cég jónak látja, az összeg utalását bármikor zárolhatja.

Mesésen hangzik, igaz? Mire költenéd azt a sok pénzt? Ekkora napi bevétellel úgy élhetsz minden nap, mint egy király. Először is fölmondhatnál a stresszes munkahelyeden, ahol eddig a havi minimálbért kaptad. Beköltözhetnél egy szállodába, bérelt Mercédesszel furikázhatnál, meghívhatnád a barátaidat egy éttermi vacsorára, majd utána állhatnád a bowling és a gokart parti költségeit. Aztán következő nap kezdődhetne előröl. Rengeteg barátra tehetnél szert. Bármit megvehetnél, amit csak megkívánsz. Csak úgy habzsolhatnád az élet izgalmait.

Aztán az egyik reggel, mikor másnaposan felébredsz szállodai szobádban, álmosan és kicsit nyűgösen leslattyogsz a recepcióhoz. Mikor rutinosan nyújtod a bankkártyádat, hogy kifizessed az előző napi költségeidet, a recepciós hölgy illedelmesen közli veled, hogy nincs pénz a számládon. A játéknak vége.

Vajon mennyire bölcsen élnél a napi 86.400 Ft-tal? És vajon mennyire bölcsen élünk a napi 86.400 másodperccel, amit minden éjjel 00:00-kor megkapunk Istentől? Vajon tudatában vagyunk annak, hogy amit rosszra használtunk, már vissza nem csinálható? Vajon tudatosítjuk magunkban, hogy a fel nem használt, vagy haszontalanul kidobott idő másnapra át nem csúsztatható? És amit a legfontosabb, gondolunk-e arra, hogy a játék bármelyik pillanatban befejeződhet?

Tervezzünk úgy, mintha örökké élnénk, de imádkozzunk úgy, mintha holnap meghalnánk – ehhez adj bölcsességet nekünk Urunk!

szerda, április 13, 2016

Hit által



Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.
(Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 3. vers)

Amikor a középiskolában jobban belemerültünk történelemből az ősrobbanás, és a törzsfejlődés tárgyalásába, irodalomból pedig a Biblia taglalásába, akkor gondolkodtam el igazán azon, hogy mi az igazság az eredetünket illetően: Teremtés vagy evolúció, esetleg a kettő sajátos elegye?

Ez a kérdés aztán annyira zavart, hogy bár csak papíron voltunk vallásosak, és sosem beszélgettünk ilyen dolgokról, mégis megkérdeztem otthon, hogy miként van ez az egész. Szüleim részéről diplomatikus választ kaptam: Ha történelemből kérdezik, akkor: Evolúció, ha irodalomból, akkor: Teremtés.

Mondanom sem kell, én nem értem be ennyivel. Elkezdtem mindenféle könyvet olvasni a témában, és érdekes mód – van aki szerint véletlenül, szerintem az isteni gondviselés miatt – épp ekkortájt értesültem egy bibliai előadássorozatról, ahol aztán választ kaptam kérdésemre.

Igen, választ és nem bizonyítékot. És ezt azóta még inkább kihangsúlyozom, mert egyértelmű, mindenki által elfogadott tudományos bizonyíték egyikre sincs. Akadnak ugyan próbálkozások, logikai eszmefuttatások mindkét részről, de az igazság; hogy mindkettőhöz hit, meggyőződés szükséges.

Amit persze azok nem érthetnek meg, akik számára az élővilág és benne az ember nem több, mint véletlenszerűen létrejött biokémiai gyár, atomok, molekulák sajátos elegye.

Hogyan is lehetne ésszel felfogni azt, hogy energiák egymásnak feszüléséből létrejönnek a kémiai elemek, majd ezek véletlenszerű rendeződése nyomán ugyanazon elemekből egyszer fű sarjad, máskor egy pillangó alakul ki, vagy egy ember… ami miért él, miért öregszik, miért múlik el…?

De persze a Teremtés leírása is éppily felfoghatatlan, és mai tudásunkkal érthetetlen. Az első nap a világosság megalkotásakor, még nincsenek égitestek, de akkor mi adta a fényt?  Isten jelenléte? De akkor mi adta a sötétséget? Isten nincs jelen a sötétben? A növények hogyan növekedtek napfény nélkül? Hogyan tudott Ádám egy nap alatt nevet adni minden állatnak, fajtája szerint, úgy, hogy még ’műtéte’ is volt…?

A válasz, amit Pál annyiszor hangsúlyoz ebben a 11. fejezetben, amivel én is azonosulni tudok; „hit által”. Igen, hit által értjük meg, hogy a világ a semmiből teremtetett, és hit által érthetjük meg azt is, mikor valakinek szívében egyszer csak gyökeret ver Jézus tanítása, és ’új teremtéssé’ lesz (2Kor.5:17), és csak hit által lehetünk ott az örök életben az új földön. (Ján.3:16)

S ezért imádkozom ma reggel, hogy kedves olvasó Te is ott legyél, „HIT ÁLTAL”. Ámen.

kedd, április 12, 2016

El ne késs!

Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.
Péter második levele 3. fejezet 9. verse

Nem tudom, ki hogy van vele, de én magam részéről kifejezetten utálok várni. (már elnézést, hogy nem voltam elég szofisztikált) Amikor a főiskolára jártam, minden reggel megvártam egy csoporttársamat, akivel együtt léptük át az iskola kapuját. Sokszor egészen hosszú ideig várakoztatott. Nem egyszer előfordult, hogy több mint harminc percen keresztül várakoztam. Egy hideg reggelen is eljátszotta velem ezt, de én nem tettem semmit, csak vártam.  (biztos feltesszük magunkban a kérdést: „akkor minek vártad?”) Amikor első éves voltam, jobb szerettem az egyetem mellé járni csocsózni, ezért a legtöbb információ hozzám el sem jutott. Viszont ez a csoport társam mindent tudott. Mit mikor hogyan kell leadni és kinek. Ő volt úgymond a személyi asszisztensem. Fizetni nem tudtam volna neki, szóval minden nap megvártam. Ez volt az ára, hogy rendezze az ügyeimet. Egy idő után viszont azt gondoltam magamban, hogy direkt csinálja, hogy minden nap többet és többet késik. Szabályosan élvezte, hogy én a hidegben fél órákat fagyoskodok. Szóval mindketten nyertünk is meg veszítettünk is.

A várakozásnak van egy dinamikája: ebből az tűnik ki, hogy az ember vár az Istenre. És amikor az ember várakozik, akkor elkezd türelmetlen lenni, és semmilyen örömét nem leli abban, hogy várnia kell. Az Istenre való várakozás egy ideális várakozás, de azért legyünk őszinték, és sokan megfáradnak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a gyülekezetek létszáma évről évre kevesebb, az átlag életkor meg egyre nagyobb. Szóval, az ember vár, Istenre... Úgy érzem, hogy a várakozás folyamatának egy állomása ez csupán, de maga a várakozás nem az ember részéről kezdeményeződik. Az Isten vár az emberre. Majd, mikor az ember elhatározza magát az Isten mellett, az ember elkezdi várni az Istent. Egy ideig még lelkesen, szorgoskodva azért, hogy sokan álljanak be a sorba és várakozzanak vele, de ahogy az idő telik, és az Isten nem érkezik, sokan feladják és elfordulnak tőle. Sőt még a sorok között elkezdeni némi lázításba kezdeni (teszik ezt azért, mert úgy gondolják, hogy valamilyen világosság adatott nekik, azzal, hogy felismerték, hogy Isten még nem jön –de mi tudjuk, hogy tévednek ;) és elkezdenek hangoskodni, hogy Isten késlekedik.


Kérdem én: Isten nem hamarabb várt rád, mint te Rá? Nem Neki kellene türelmetlenkedni és azt mondani elég?! De, Ő nem tesz ilyet! Mert szeret!

hétfő, április 11, 2016

Az aranyszájú...

“De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok, a fenyegetéstüktől pedig ne ilyedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”


Péter első levele 3:15

Jóannész Khrüszosztomosz görög egyházatyáról jegyeztek fel egy történetet, mely mindannyiunk tanulságául szolgálhat. 

Egy alkalommal az uralkodó elé állították, aki a következőket mondta neki: 

- Ha kitartasz amellett, hogy keresztény legyél, száműzlek atyád földjéről.

Khrüszosztomosz határozottan válaszolt:

Felség, az egész világ az én Atyám földje, nem tud engem száműzni.

- Akkor elveszem minden vagyonodat! - folytatta az uralkodó.

Ezt sem teheti, - mondta meggyőződéssel az egyházatya, mert az én kincseim a mennyben vannak.

Az uralkodó sem hagyta magát, tovább folytatta:

- Akkor olyan helyre küldelek, ahol egyetlen barátod sem lesz, akivel beszélhetnél. 

Felség ezt sem teheti meg,- jelentette ki határozottan az egyházatya - mert van egy olyan Barátom, aki mindig mellettem van, s aki közelebb áll hozzám, mint egy testvér. Ő maga Jézus Krisztus.


Az uralkodónak már csak egy fegyvere maradt. Így szólt Khrüszosztomoszhoz:

- Akkor elveszem az életedet! 

Bármennyire is félelemetes dolog is volt ez, az egyházatya nem rendült meg. Ugyanolyan meggyőződéssel és hittel mondta:

Azt nem teheti. Az én életem el van rejtve Istenben.
Khrüszosztomosz később az Aranyszájú Szent János nevet kapta. Talán éppen ezért, mert röviden, tömören képes volt megfogalmazni azt, amiben hitt.

Isten üzenete ma reggel, hogy ne rettenjünk meg, ha fenyegetnek bennünket, ne ijedjünk meg, ha nem néznek jó szemmel ránk hitünk miatt, hanem ugyanúgy ragaszkodjunk Krisztushoz, és legyünk készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőlünk a bennünk élő reménységet. 
Legyünk mi is aranyszájúak!

vasárnap, április 10, 2016

Elég volt!


„Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.”
Ezékiel könyve 34:16


Mindig van valamilyen kifogás. Túl fáradt vagy, ezért nincs rá időd. Vagy túl kipihent, és vár a megannyi elintézni-, élni-, tenni-, lennivaló. Túl szerencsétlen vagy, ezért biztosan neki sincs rád szüksége. Vagy épp az ellenkezője, túl sikeres vagy, megy ez neked egyedül is, neked nincs szükséged Rá. Szegény vagy gazdag, fiatal vagy idős, tapasztalt vagy zöldfülű. És a sor sosem ér véget. Mindig akad egy-egy kifogás, hogy miért ne keresd az Ő társaságát.


Mert az emberi kapcsolatainkból is olyan könnyen húzzuk ki magunkat. Fáradtak vagyuk és leterheltek, családunk van vagy éppen egyedülállóan küzdünk az élet kihívásaival. Megvannak a magunk "jó tulajdonságai", és ennél kétszer több van a másiknak... És ugyanilyennek hisszük a dolgokat akkor is, amikor Istenre terelődik a szó. 

Csakhogy Isten más. Ő nem hoz fel kifogásokat. Ebben a gyönyörű igében ma üzen neked, legyél akárhol, akárhogyan az életben. Lehetsz erős, gyenge, beteg, egészséges, gazdag, szegény, nő, férfi. Akárki, akármilyen állapotban, akármilyen tulajdonságokkal rendelkezve. Isten vár rád! Ő nyitott a veled való kapcsolatra. Szeretne részesévé válni az életednek, és szeretné, ha ez az érdeklődés kölcsönös lenne. 

Szeretne segítség lenni, amikor elesett vagy, és szeretné veled megélni a sikereket. Szeretne vezetni, amikor túl gyenge vagy, és vezetni akkor is, amikor kicsattansz az energiától, mert hatalmas dolgok várnak rád az életben. Szeretne átölelni, amikor fáj a létezés minden pillanata, és szeretne veled nevetni igazán, könnyed csordultáig. Szeretne gyógyulást hozni sebeid helyébe, és szeretné veled együtt megosztani felépülésed tapasztalatát valaki olyannal, akinek pont erre van szüksége. Szeretne Isten lenni az életedben. Isten, aki előtt nincsenek kifogások. Isten, akinek az igazi arca él a szívedben. Isten, aki meghalt és feltámadt érted. Isten, aki bölcs és mindenható, akire rá lehet bízni egy életnyi kérdőjelet. 

Hát kezdd ma újra! Kezdd ma Vele! És felejtsd el a kifogásokat!