szombat, február 14, 2015

Jog az életre


„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Károli ford.)„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.” (Új ford.)
Minden ember, aki erre a világra születik, jogot kap ahhoz, hogy élhessen. Első pillanatunktól kezdve állampolgárai vagyunk egy országnak, ami ezen a planétán létezik. Az, hogy ez hol van, meghatározója sok mindennek; kultúránknak, életformánknak és így gondolkodásmódunknak is. A közgondolkodás szerint vannak szerencsések és kevésbé szerencsések, ahhoz képest, hogy mondjuk New York, London, Párizs előkelő helyein vagy Budapesten, Bukaresten, Varsóban, esetleg Jakarta vagy Mexikóváros nyomornegyedeiben láttuk-e meg a napvilágot. Jól tudjuk, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, de mindezek alapján egyértelmű, hogy óriási nagy különbség van közöttünk, amik anyagi előnyökben, lehetőségekben, a céljaink megvalósításában, és még sorolhatnám mikben, igencsak megmutatkoznak.

Sokan vannak, akik mindebbe nem akarnak beletörődni, és mindent megtesznek azért, hogy változtassanak a helyzetükön. Talán keveseknek sikerül is. De a többség úgy éli le az életét, ahogy született. Sokan érzik közülük úgy, hogy sovány vigasz számukra a kereszténység mindenre van erőm a Krisztusban – hite; vagy a nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel – gondolkodásmódja. Még akkor is, ha ezt a Biblia mondja. Szegénységük, nyomorúságuk inkább eltereli figyelmüket a Szentírás bátorító szavairól. Pedig kár érte, mert nagyon úgy néz ki, hogy nem adatik több ennél. Az emberiség sokszor próbálta már sokféle eszmék segítségével és sokféle módon megváltoztatni a társadalmi igazságtalanságokat, de nem sikerült. Minden eszme csődöt mondott. Ezért is szeretném, ha most ennek a szövegnek a segítségével közelítenénk meg a kérdést, egy másik szempontból.

Habár születésünk helyét nem választhatjuk, azt az országot, ahol élni szeretnénk, igen. De nem Európa fejlettebb és gazdagabb régióira gondolok most, ahol sok honfitársam keresi a jobb élet reményét. Mert minden európai ország csak e földi létünk végéig kínál lehetőségeket, vagy még addig se. A Jelenések könyvében egy különleges országról olvashatunk, amely örökké tartó életet akar adni polgárainak. Sőt, az örök élet jogát is elérhetővé teszi. A bibliafordítások kétféleképpen fogalmazzák meg ezt. Tiéd a jog, ha megtartod az uralkodó törvényeit. Vagy tiéd a jog, ha megmosod a ruhád, hogy tisztán léphess be az új életedbe. Mint minden kivándorló, aki valaha elhagyta hazáját, én is tudom, ahhoz, hogy új hazám legyen, el kell fogadnom annak törvényeit is tiszta, rendezett múlttal kell rendelkeznem. Ez a minimum, amit kérnek. Isten országa megelégszik pontosan ennyivel. Tartsd meg Isten parancsait és jogod lesz az örök életre. Mi viszont pontosan a másik oldalon születtünk, a törvényszegők között. Lehetetlen jogot szereznünk, mert már régen elveszttettük azt. Illetve van még egy esély. Választhatjuk, hogy Valaki megfizessen helyettünk. Választhatjuk, hogy Krisztus kiontott vére által váljunk újra tisztává. Ahogy írtam is, ez hosszabb időre szól, mint bármely állampolgárság a földön. Ebben az esetben nincs idő limit! Akkor miért ne tennénk?

péntek, február 13, 2015

Istennek adott hegedű

Jób 10:12
Ha ma reggel kilépsz otthonodból és elhatározod, hogy mindent lejegyzel egy papírra, amit a nap folyamán hallani fogsz, estére meglepő eredmény birtokába jutsz. Teljesen biztos vagyok abban, hogy legalább ötször többen fognak valami miatt panaszkodni, morogni, mérgelődni, mint ahányan hálásak valamiért. Lehet, hogy még kevesebben? Mondd el most ezt a mai Igét magadnak, de mélyen végiggondolva az értelmét: 
ÉLETET ÉS KEGYELMET ADTÁL NEKEM ÉS GONDVISELÉSED ŐRIZTE LELKEMET!

Van egy kedves versem – Lukátsi Vilmától, ami olyan szépen kifejezi az Isten iránti hálát. Olvasd el, és engedd, hogy gondolatai megérintsék szíved húrjait!
Istennek adott hegedű
A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen,
A repülés azt jelenti:
– Köszönöm a tért, Istenem!
A napsütötte kavicsok közt
parányi gyík. Már nem is látod.
Fürge mozgása azt jelenti:
– Isten gondol rám! – Megcsodálod?
És azt hiszed, hogy az az Isten,
aki a gyíknak enni ad,
tán megfeledkezik terólad,
s holnapra nem jut jó falat?
Vagy azt hiszed, Aki a fecske
repdeső szárnycsapását méri,
ne tudná azt, mi a te vágyad?
– Még nem is kérted, már kiméri.
És többet ád, értékesebbet,
gyöngyszemeket – kavics helyett!
Nem érzed mégsem, hogy az Isten
téged milyen nagyon szeret?
– Nem próbálod a hála hangját?
(Rossz hangszeren recseg a húr.)
Nehezen nyílik arra ajkad:
,,Mindeddig segített az Úr!’’
– Ne szólj hát! Hálaadás helyett
add Istennek a hangszered!
Ha az Ő ujja játszik rajta,
a hangját meg sem ismered!
Az Ő kezében – nézd – mivé lett
a szakadt húrú hegedű.
Ha Isten Lelke a vonója,
– hallod a hangját? – gyönyörű!
– Köszönöm jó Atyám a reggelt!
– Köszönöm, hogy dolgozhatok.
– Köszönöm a jó egészséget,
Tőled csak jót kaphatok!
Ha betegség is – légy áldott érte,
mert Tőled jő a gyógyulás!
A gondjaim kezedbe tettem,
Te tudod vinni, senki más!
Köszönöm, hogy szüleim vannak,
s légy áldott, ha már nincsenek!
Tenálad vagyok mindig otthon
Nem vagyok árva, bús gyerek!
– Köszönöm, hogy szabad szeretnem!
És köszönöm azt, ami fájt!
– Köszönöm a fényt az égen,
s köszönöm a ködös homályt!
És köszönöm az őszi erdőt!
És köszönöm, hogy van szemem!
Hogy sok bűnömön keresztül
mégis csak látlak, Istenem!
S köszönöm Őt, a legdrágábbat,
a váltságdíj lefizetőt!
S azt, hogy  „az én Megváltóm él,
s porom felett meglátom Őt.’’


csütörtök, február 12, 2015

Csúszdázni Istennel

„Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.”
Pál levele a Filippi gyülekezetnek 2:12-13

Remek kikapcsolódás, ha a családom eljuthat egy élményfürdőbe. Legjobban a csúszdákat élvezem, és minél meredekebb, annál jobb. Még fiammal is többször lecsúsztunk – ha nem is a legveszélyesebben. Lábam közé fogtam, és nagy lendülettel indultunk is a zubogó vízzel, nagyokat kanyarodva, míg végül hatalmas csobbanással a medencében landoltunk. Én alámerültem, miközben föltartott kezemben fiamat tartva ügyeltem rá, hogy ő ne kerüljön víz alá.
 
Mikor egyedül csúsztam – és ilyenkor a legmeredekebbet sem hagytam ki – egy érdekes törvényszerűséget figyeltem meg. Nem tudom pontosan miért, de ha a kezemmel hajtottam magam (éppen annak érdekében, hogy minél gyorsabban csússzam), akkor mindig lelassultam. Ellenben ha egyszerűen belesimultam a csúszda közepén hömpölygő vízáradatba, és mozdulatlanul hagytam, hogy magával ragadjon, sokszor úgy begyorsultam, hogy élesebb kanyaroknál azt hittem, kirepülök a pályáról.

Jól jellemzi ez a keresztyén hitéletet is. Ha saját erőnkből próbáljuk elhagyni rossz szokásainkat, ha összeszorított fogakkal küzdünk jellemhibáink ellen, akkor - ezt saját tapasztalatból mondom – hol sikerül, hol nem a dolog, attól függően, hogy mennyire tudtuk összeszedni az erőnket. Hosszú távon pedig azt tapasztaljuk, hogy egy-egy nehezen kiharcolt győzelem után újból visszaesünk, és elkeseredve állapítjuk meg, hogy ugyan ott vagyunk, ahol a part szakad. Nem is csoda, hiszen az ember nem élhet állandó feszültségben, állandó éberségben, ahogy a fizikai, úgy a lelki izmoknak is szükségük van pihenésre. Ez a fajta keresztyénség az, mikor kézzel hajtjuk magunkat a csúszdán, de csodálkozunk, hogy alig haladunk.


Pál azonban azt írja: „Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést”. Hagyjuk, hogy Isten megharcolja azt a harcot bennünk, amire mi hosszú távon képtelenek vagyunk. Egyetlen dolgunk – ahogy a csúszdázásnál is – hogy belesimuljunk Isten Lelkének dinamikusan hömpölygő áradatába. Ne a makacsul ismétlődő hibáidra figyelj, ne a folyvást visszatérő bűneidre koncentrálj, hanem legyél nyitott Istenre amikor imádkozol, amikor Bibliát olvasol, vagy amikor jársz-kelsz az életben. Ennyi fontos, a többiről pedig majd gondoskodik a Mindenható. Mindenkinek jó csúszdázást a mai napra!

szerda, február 11, 2015

Engedelmesség és szeretet



„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.”
 (János evangéliuma 15. fejezet 10. vers)

Nem kell teológiai végzettség ahhoz, hogy megállapítsuk: Lehetetlen szeretni engedelmesség nélkül és lehetetlen igazán engedelmeskedni szeretet nélkül.

Szeretetünket azzal fejezzük ki egymás felé, hogy igyekszünk a másik kedvében járni, úgy szólítani a másikat, ahogy szereti, azt ajándékozni, a másiknak, amire vágyik, olyan közös programot szervezni, ahol a másik jól érzi magát,…

Ez nincs másképp az Istennel való kapcsolatunkkal sem. Ha szeretjük Őt, törekedni fogunk arra, hogy minél inkább megismerjük, mire vágyik és igyekezni fogunk kedvében járva engedelmeskedni neki.

S mire vágyik Isten?

„Krisztus szeretetének gyógyító, életadó ereje hassa át életedet! Amint igyekszel másokat Isten szeretetének vonzáskörébe vonni, tegyen beszéded tisztasága, önzetlen szolgálatod, derűs viselkedésed bizonyságot kegyelmének hatalmáról. Adj a világnak olyan tiszta és igaz képet Istenről, hogy az emberek meglássák szépségét.

Legyél Isten munkatársa! Amikor világunkon eluralkodik a gyanakvás, és az emberek elhidegülnek egymástól, Krisztus tanítványai tanúsítsanak olyan lelkületet, amilyen a mennyben uralkodik!

Szólj úgy, ahogy Ő szólna, cselekedj úgy, ahogy Ő cselekednék! Mindig tükrözd vissza kedves jellemét! Mutasd meg azt a végtelen szeretetet, amely minden tanításának és az emberekkel való kapcsolatának az alapja.

Isten korlátlanul fel tudja használni azt az embert, aki énjét megtagadva szabad teret enged szívében a Szentlélek munkájának, és teljesen Istennek szentelt életet él. Azok, akik testüket, lelküket és egész lényüket Isten szolgálatára szentelik, állandóan új fizikai, szellemi és lelki erőt kapnak.

A menny kimeríthetetlen tárháza áll rendelkezésükre. Krisztus nekik adja saját Lelkének éltető leheletét, saját életét. A Szentlélek mennyei erővel ruházza fel őket, hogy értelmükben és szívükben munkálkodjék.

Mindenki, aki semmit vissza nem tartva felajánlja magát az Úr szolgálatára, felbecsülhetetlen eredmények eléréséhez kap erőt. Isten csodálatos dolgokat fog tenni értük.” (E.G.White; Nagy orvos lábnyomán, 104.o.)

kedd, február 10, 2015

Kitartás!






Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”

Máté evangéliuma 26. fejezet 41. vers







Jézus a Gecsemáné kertbe ment a tanítványaival miután együtt elfogyasztották az utolsó vacsorát. Jézus megkérte őket, hogy üljenek le, míg Ő egy kicsit odébb ment, hogy imádkozzon. Már az Ő lelke szomorú volt, és fel is tűnt a tanítványoknak, hiszen megszokták, hogy korábban Jézus mindig jó kedvűen beszélgetve ment arra a helyre. Most azonban egyáltalán nem volt látható rajta az örömnek halvány jele sem.

A tanítványoktól azt kéri, hogy vele együtt vigyázzanak, vele együtt virrasszanak, és imában támogassák Őt a szenvedései között. Miközben Jézus az Ő Atyjával beszélgetetett a tanítványok el szenderedtek. Jézus hozzájuk lépett és Simon Pétert szólította meg és kérdőre vonta Őket, hogy ennyire nem vagytok képesek, hogy egy órát virrasszatok? Ezután megtörténik a felszólítás. Vigyázzatok és imádkozzatok! De a tanítványok újra elaludtak.

A legtöbbünk számára nem az a kérdés hogy Jézus vissza jön-e erre a földre, hanem az, hogy hogyan talál bennünket, amikor visszajön? Türelmesek vagyunk-e, vagy számolgatjuk az időt vissza és fel vagyunk-e háborodva azon, hogy még nem jött vissza? Van-e még elég kitartásunk?

Emlékszem gyermekkoromban, mikor az anyai nagymamám mesélt arról, hogy mikor ő fiatal volt, milyen buzgón várták a Messiás visszajövetelét. Közben eltelt jó sok esztendő, és sajnos ő sem számláltatik már az élők sorába. Jézus nem jött el, nem láthatta meg Őt még életében, elaludt.

Kedves olvasó, alszol-e, vagy éberen őrködsz-e? Lelkes vagy-e, vagy már belefáradtál a várakozásba? Van-e még benned erő, van-e még benned kitartás? Jézus jön vissza ez nem kétség, de vajon rád, hogyan talál?