szombat, augusztus 24, 2013

Egyszerű tükör








„Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz!”

Példabeszédek 20,11

Sok emberben él egy kép saját magáról, jó esetben ez a kép reális. Akkor egészséges az önértékelésünk, ha tisztában vagyunk saját értékeinkkel, képességeinkkel, de hibáinkkal és gyengeségeinkkel is. Ha ez nincs így, akkor van baj. Úgy az alacsony, mint a magas önértékelés komoly gondokat okozhat, de mit tehetünk? Honnan tudjuk, hogy helyes képet ápolunk önmagunkról? Mi legyen a tükör, ami megmutatja, hogy kik is vagyunk valójában?

A bölcs egyszerű tükröt tart elénk, a cselekedeteinket. Voltál már úgy, hogy olyat tettél, amit nem akartál, amit nem gondoltál volna, ami téged is meglepett? Sokszor az érzelmeink átveszik az irányítást az értelmünk felett és ez igaz pozitív és negatív értelemben is. Sajnos általában legtöbbünkben inkább negatív értelemben. Ekkor csalódunk, de ne feledjük: cselekedeteink mutatja a valóságot! Lehet, hogy ilyenkor legszívesebben összetörnénk a tükröt, de mit érnénk vele? Két választásunk van. Vagy hazudunk tovább magunknak, vagy szembenézünk az igazsággal és eldöntjük, hogy mit kezdünk vele. Én ez utóbbit javaslom…

péntek, augusztus 23, 2013

Boldogok!



„E beszédek megbízhatóak és igazak, és az Úr, a próféták Istene elküldte angyalát, hogy megmutassa szolgáinak őket: ennek hamarosan meg kell történnie. Ímé hamar eljövök. Boldog, aki megtartja e könyv prófétai beszédeit.”
Jelenések könyve 22:6-7.

Ma reggel elgondolkodtam azon, hogy mire mondhatnánk napjainkban azt, hogy megbízható, igaz, biztos, változhatatlan. Szinte semmire. Minden változik. Itt meg ma reggel azt mondja nekem Isten, hogy ebben az állandóan változó világban van egy – egyetlen – pont, ami igaz, változhatatlan. És ez Isten beszéde.
Isten már évezredekkel ezelőtt elmondta, leíratta prófétáival, hogy Jézus el fog jönni. Olvashatunk a Szentírásban arról, hogy ez hogyan történik. Hogy mi előzi meg. Hogy milyen események mutatják közeledtét.
A jelekből ítélve, ez most már hamarosan bekövetkezik. Jézus eljövetele egyre közelebb van hozzánk.
És azok az igazán boldogok, akik készülnek a nagy találkozásra. Akik figyelnek. Akik mindent megtesznek azért, hogy már most a lehető legtöbbet megtudják arról a személyről, akivel egy örök életet szándékoznak együtt tölteni.
Isten boldogoknak nevezi őket.
Remélem és hiszem, hogy Te is ezek között vagy!

csütörtök, augusztus 22, 2013

Jézus és Péter

Harmadszor is szólt hozzá: 
- Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: 
- Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.
Jézus ezt mondta neki: 
- Legeltesd az én juhaimat!"

János evangéliuma 21:17

Azon a tengerparti kiránduláson és közös reggelin a szeretetről beszélgettek - csak férfiak. Nem szerelemről, hanem valami ennél is fontosabbról volt szó: akarsz-e mindennek ellenére a Teremtővel - Aki közben Megváltó is lett egyben - újra kapcsolatban lenni.

Amióta utoljára találkoztak sok dolog történt: Jézus egyedül volt a legsötétebb órában, mindenki elszaladt Tőle. Júdás elárulta Jézust, Péter nemkülönben. Még azon a napon mindkettejük sorsa eldőlt: Júdás véget vetett az életének, Péter szíve mélyéig bánta tagadását.

Jézus meghalt a kereszten, egyetlen tanítványa kísérte el a Golgotáig. Sötétség támadt, Jézus megbocsátott bántalmazóinak és nem szállt le a keresztről. Az Atya a sötétségbe burkolózva végig Fiával volt, de erről Jézus nem tudhatott. A már halott Jézust dárdával megszúrták, Arimátiai József még nem használt sírjába fektették gyorsan, mert kezdődött a szombat. A hét első napján reggel a kenetet vivő asszonyok már nem találták Jézust, mert feltámadt.

Péter szívében nehéz volt a szikla. Vajon Jézus megbocsát-e? Az ellenségeinek megbocsátott, vajon a barátjának is kész-e erre? A tanítványok a Jézussal töltött 3 és fél év után visszamentek régi foglalkozásukhoz, mintha semmi sem történt volna addig. Jézus ekkor hívja el őket újra, hogy sohase halásszanak többet - csak embereket.

Jézus semmit sem tesz kényszerből. Azért kérdezi Pétert, mert az Övé biztos - mindennek ellenére is, már csak Péter szeretete kérdéses. Azon a bizonyos éjszakán - az utolsó, amit Jézus hallott, arról szólt, hogy "nem ismerem azt az embert."

Mi mind Péterek vagyunk. Szeretjük Jézust, de egy óvatlan pillanatban letagadjuk Őt. Amikor Jézus kérdezi, igent mondunk, amikor az emberek kérdezik, néha nemet. Péter ezen az igenén többet nem változtatott és amikor igazi veszélyek leselkedtek rá, sőt el is érték, soha többet nem lett NEM az IGEN-éből.

Urunk, tedd meg velünk azt a csodát, hogy Neked és másoknak is mindig igent mondjunk, amikor az a kérdés: Szereted-e Jézust?

szerda, augusztus 21, 2013

Jézus választása

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”
(János evangéliuma 15. fejezet 16. vers)

 Az a mód, ahogy Jézus kiválasztotta tizenkét tanítványát, teljesen ellentétes mai világunk elüzletiesedett és sikerorientált gondolkodásával.

Hiszen, ha az egész világot megmozgató feladatra szeretnénk embereket kiválogatni, akkor nem egyszerű halászokat, lázongó lelkű zelótákat, hitetlenkedő Tamásokat választanánk, hanem magasan kvalifikált, iskolázott, elismert, mindenki által tisztelt és megbecsült és persze anyagilag is jól prosperáló személyeket.


Olyanokat, akik komoly referenciával rendelkeznek, legalább három nyelven beszélnek, több éves szakmai gyakorlatuk van. Kiváló szónoki képességgel bírnak és anatómiai ismeretekkel rendelkeznek.

Valószínű, ha Jézus kicsit jobban körülnézett volna, biztos akadtak volna megfelelőbb személyek is, akikből egy ütős szupercsapatot hozhatott volna létre, ám neki más terve volt.

Olyanoknak szavazott bizalmat, akik nem érdemelték meg, olyanoknak, akik a legnagyobb bajban otthagyták, akik megtagadták, akik még három és fél év után sem értették, mit is akar igazán. Ahogy Pál írja:

„A világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.” (1Kor.1:27-29)

Így mikor ma hálát adsz az új nap lehetőségéért, köszönd meg, hogy szíved nem céltalanul dobog, hanem azért, hogy Jézus kegyelmi hívását, és választását hirdesd bármerre mész. 

kedd, augusztus 20, 2013

A bor veszélye

"A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs" (Péld 20:1)






"Krisztus volt az, aki az Ószövetségben intette Izraelt: "A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs" (Péld 20:1). Ő maga senkinek sem adott ilyen italt. Sátán az élvezetekre csábítja az embereket, ami elhomályosítja az értelmet, megbénítja a lelki érzékenységet. Krisztus viszont arra tanít minket, hogy tartsuk féken alacsonyabb rendű ösztöneinket. Az Ő egész élete az önmegtagadást példázza. Azért, hogy az étvágy hatalmát megtörje, elszenvedte érettünk a legkomolyabb próbát, amit ember csak kiállhat. Krisztus volt az, aki utasította Keresztelő Jánost, hogy ne igyék sem bort, sem részegítő italokat. Ő volt az, aki ugyanilyen önmegtartóztatásra kötelezte Mannoah feleségét. És Ő mondott átkot arra, aki felebarátjának részegítő italt ad. Krisztus nem mondott ellent saját tanításának. Az erjedetlen must, amivel a menyegzői vendégeket megajándékozta, jó hatású és üdítő ital volt. Hatásaként az ízlés összhangba került az egészséges étvággyal."
 "Soha senki nem rajzolta meg ennél életszerűbben a részegítő ital áldozatainak lealacsonyodását és rabszolgaságát. Rabul ejti, lealjasítja áldozatát, aki még ha rá is ébred nyomorult állapotára, nem tud kiszabadulni a kelepcéből; "ismét megkeresi" (Péld 23:35). 
Nem szükséges érvekkel bizonyítani azt a káros hatást, amit a részegítő ital gyakorol az alkoholistára. Az emberiség eltompult, ködös agyú hajótöröttei - lelkek, akikért Krisztus meghalt, és akik felett angyalok sírnak - mindenütt megtalálhatók. Ők a mi híres civilizációnk gyalázata; minden ország szégyene, átka és veszedelme. 
  És ki tudná megrajzolni azt a boldogtalanságot és gyötrelmet, amit az iszákos ember otthona rejt magában? Gondolj csak az érzékeny, kulturált, finom modorú feleségre, akit talán gondosan neveltek, és most olyan emberhez van kötve, akit az iszákosság bárgyúvá vagy démonná aljasít! Gondolj az otthon kényelmétől, a tanulás lehetőségétől megfosztott gyermekekre, akik rettegnek attól, akire büszkének kellene lenniük, és akitől védelmet várnak. A világba kilökve viselik a szégyen bélyegét és sokszor az ital utáni vágy átkos örökségét."

Ellen G. White 
Jézus élete,
A nagy orvos lábnyomán

hétfő, augusztus 19, 2013

Mózes imája

És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.” (2Mózes 17:11-12)

Küzdelem az élet napról napra. A világ bizonyos részein véres harcok folynak, máshol vallási, vagy politikai csatározások történnek. Szemben állnak volt barátok, testvérek; kétségbeesett küzdelem folyik a mindennapi betevőért, a becsületért, az igazunkért. Bármilyen jellegű is a harcunk, egyedül sokkal nehezebb győzni. Erről szól a mai üzenetünk is.

Mózes vezetésével Isten kihozta Egyiptomból Izrael népét. Már önmagában ez is nagy csoda volt, de az igazi próbák csak ezután vártak rájuk. Túlélni a pusztában napról napra. Amikor Mózes látta a szükséget megkérdezte Istent, hogy mit tegyen. Isten elmondta, és adott vizet, mannát, annyit, amennyire szükségük volt. Teljes mértékben Istentől függtek. Emberi erővel nem maradtak volta életben.

Isten gondoskodott szükségleteikről, de most újabb kihívással kell szembe nézniük. Az Amálekiták megtámadják őket. Józsué a néppel együtt harcol, Mózes pedig Istenhez fordul imában erőért és győzelemért. Miután felemelt keze elfárad, Áron és Húr nyújt támaszt neki, és a nép győzelmet arat.
A kérdés, hogy kitől függött a győzelem?
Elsősorban Istentől, mert övé a nép, az erő, a győzelem. Az emberi részben pedig mindenki benne volt.

Élet- és hitharcainkban nagy erőt ad, hogy nem kell egyedül küzdenünk. Az imatámogatás, a közös munka sok-sok tapasztalatot és győzelmet ígért.

Nehéznek érzed a küzdelmeidet? Fordulj Istenhez, és fordulj azokhoz a társaidhoz, akik tartják a karod, akik érted és veled imádkoznak. A valóságban nincs helye a magányos harcosoknak. Függjünk Istentől, mert csak nála van szabadítás!


vasárnap, augusztus 18, 2013

A nagy találkozás

„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.”
Pál második levele Timóteushoz 2:15


Egyszer majd mindenkinek meg kell állni Isten előtt. Neked is, ezt tudod jól. Talán már többször elgondolkodtál azon, milyen is lesz majd az a pillanat, amikor szemtől szemben állhatsz vele, és megláthatod az arcát. Milyen lesz az a pillanat, amikor mélyen egymás szemébe néztek, és a percek összeolvadnak az örökkévalósággal, megszűnik tér és idő és az eddigi valóság. 

És mit tükröz majd a te szemed? Milyen érzésekkel, gondolatokkal fogsz megállni a mindenség Ura előtt? Ha most jönne el a pillanat, akkor mi kerülne felszínre szíved legmélyebb zugából? Talán félelem? Félelem, mert tudod, soha nem leszel elég jó ahhoz, hogy átléphesd a menny kapuját. Félelem, mert Isten túl tökéletes, és te annyiszor elbuktál már. Félelem attól, hogy talán út közben meggondolja magát, és sorsod nem élet lesz, hanem halál. 

Harag? Harag, mert Ő nem úgy döntött minden helyzetben, ahogy te szeretted volna, és van, amit ezért nem tudsz neki elengedni. Harag, mert nem látod az érem túloldalát, és nem is akarod látni. Harag, mert Ő másként gondolkodik, és Te nem bírsz kilépni a saját kis világodból.

Tagadás? Mert neked nem kell Isten, nem hittél a létezésében, és most sem vagy hajlandó elfogadni, hogy van Úr a minden felett. Tagadás, hogy te nem tettél semmit, neked nincs szükséged erre a tárgyalásra, te ártatlan vagy, mert a másik sokkal bűnösebb nálad. 

Vagy szeretet? Remény?Hála? Leírhatatlan vágy? Szeretet, mert sokkal tökéletesebb áll most előtted, mint amilyennek elképzelted Őt. Szeretet, mert megértetted a kereszt titkát, mert tudod, van remény, és hiszed, a te helyed a győztesek között van. Hála azért, hogy veled együtt élte át azt a ki tudja, hány évet. Hála, hogy Benne mindig bízhattál, és most végre itt áll előtted, és vége a fájdalmas távolságnak. Leírhatatlan vágy, mely még jobban szeretné megismerni Őt, mely egy örökkévalóságot szeretne vele eltölteni. És vágy, ami válaszok után sóvárog. Az életed válaszai után. 

Ekkor Isten kedvesen rád mosolyog. Kitárja felét karját, magához ölel, majd sebhelyes kezével átkarolva elvezet téged az Élet fájához.