szombat, június 15, 2013

Csináld magad kereszténység

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”

Efézus 2,8-9

„Az ember szinte reménytelen áldozata a csináld magad gondolkodásnak. Ez a kifejezés jól leírja születésünktől jellemző emberi természetünket. Más ilyen címkék lehetnek az énközpontúság és az önelégültség. Az alapelv gyermekkorunktól kezdve rögzülve van bennünk. Emlékszem arra, hogy próbáltam kitakarítani a garázst, és hároméves gyermekem betévedt hozzám, hogy segítsen. Valamit csinálni kezdett, de nem úgy, ahogy kellett volna. Felkapott dolgokat, amiket már elraktam, és odapakolta, ahová nem kellett volna. Megpróbáltam kijavítani a dolgait. Tudod, hogy mit mondott erre? ’Majd magamtól, apuci, majd magamtól!’ Ki tanította erre? Valószínű, én is segítettem ebben. Az anyja is hozzájárulhatott. Azonban az biztos, hogy születésétől fogva magában hordozta az egészet…
Mivel ezzel az örökölt csináld magad természettel születtünk, és mivel nehéznek találjuk a függetlenségünk feladását (ti. ahhoz, hogy Krisztus követői legyünk, alá kell rendelnünk magunkat Istennek és ez az énünk feladásával jár), azt látjuk, hogy a vallásban az ember gyakran attól függ, amit maga is meg tud tenni, hogy megszerezze és kiérdemelje az üdvösséget. Ez minden pogány vallás alapja. Könnyen a cselekedetek vagy a viselkedés áldozatává lehetünk, mintha az lenne az üdvösség reménysége. Azonban Efézus 2,8-9. versei azt mondják, hogy kegyelemből van üdvösségünk, hit által, és ez nem tőlünk van. A kegyelem nem tőlünk van és a hit sem. Róma 12,3. elmondja nekünk, hogy a hit ajándék, amit mindenki megkap. Azután Isten adta nekünk a Szentírást is, ami által a hitünk növekszik (ha olvassuk!). Tehát a hit ajándék és a kegyelem is egy ajándék. Be kell látnunk, hogy amennyiben elfogadjuk Isten Szavát, nem kereshetjük magunkban az üdvösség reménységét vagy bármit. Csupán elfogadhatjuk ezt az ajándékot.”

Morris L. Venden: A működő hit, 81. old. Élet és Egészség Könyvkiadó, Bp. 2006

péntek, június 14, 2013

Uram! - Uram!



„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram! Uram!”, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Máté 7:21.

Pedig, de sokan mondják! Sőt még ilyeneket is mondanak: „Jaj Istenkém, csak most segíts! Soha többet nem… vagy: Ezután mindig…” És fogadkoznak, néha még esküdöznek is. Aztán ha elmúlik a veszély, már el is felejtették, hogy mit ígértek vagy fogadtak.
A fenti Igét ma reggel így fordítom le számodra: ’Csak aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az mehet be a mennyek országába!’
De hát mi az ’Isten akarata’? Az, hogy Jézus Krisztuson keresztül élő kapcsolatban maradjunk Vele. Ha közel jársz az Úrhoz és valóban szeretnéd az ő akaratát az életedben megvalósítani, akkor Isten az Ő vágyait, veled kapcsolatos elgondolásait a szívedbe fogja ültetni.
Te – személy szerint – azok közé tartozol, akik ezt szeretnék? Tényleg teszed a mennyei Atya akaratát?
Ha igen, akkor nincs mitől félned.
Mert aki a mennyei Atya dolgaival foglalkozik, az ott lesz majd a mennyek országában.

csütörtök, június 13, 2013

Keressétek az Urat!

Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!
(Ézsaiás könyve 55:6)

Keresünk. Keresünk pénzt, keresünk lehetőséget, keresünk egy embert, keresünk valamit, amit elvesztettünk. Az életünk jó része kereséssel telik el. Sokszor keresünk valamit csak úgy - és néha magával ragad az érzés, hogy nem tudjuk, hogy mit is keresünk. És mit találunk? Van egyetlen egy olyan dolog is, ami végképp elveszi a kedvünk a kereséstől?

Ézsaiás 55 fejezete így ír erről: "Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám!"

A keresés azért van bennünk nap mint nap, mert elveszítettünk Valakit, akit senki sem tud pótolni. Valakit, aki azóta is keres bennünket, aki azóta is minden lehetőséget megragad, hogy felfedhesse magát nekünk. Mert nem könnyű megtalálni. A gondok, a nehézségek a katasztrófák, a rosszindulat és a rohanás világában elveszik a szeretet, a jóság és a hűség. Pedig Őrá, Istenre van szükségünk: ha Őt nem találtuk még meg, akkor lehet bármink, igazából pont az hiányzik, amire a legnagyobb szükségünk lenne. Pedig itt van, megtalálható, közel van.

Csak egy imányira tőlünk!

szerda, június 12, 2013

Jézus a feltámadás és az élet


„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?”
(János evangéliuma 11. fejezet 25-26. vers)

Tragédia elveszteni valakit. Márta testvére halálakor, kirohan Jézus elé és elmondja fájdalmát: „Ha itt lettél volna…, De tudom, ha kéred meglesz... Tudom hogy feltámad. (Ján.11:20-24)

Jézus azonban rávilágított arra, nem az a kérdés, hogy tudod, nem az, hogy megtanultad és kívülről el tudod mondani a halottak állapotával kapcsolatos hitelvi részt.

Hiszen annyi olyan ember van, aki a tanultakat elmondja, de látszik rajta, hogy nem hiszi el. Beszélnek, az egészséges életmódról, majd rágyújtanak egy cigarettára, beszélnek a tisztességről, és sikkasztanak… És milyen szomorú, hogy találunk magukat kereszténynek vallókat, akik tagadják kereszténység alapját, a feltámadás tényét.

Egy lelkésszel beszélgettem egyszer, aki bevallotta, hogy nem hisz a feltámadásban. Erre rákérdeztem, hogy húsvét közeledtével hogyan fog prédikálni, mert a kiadott textust nem kerülheti meg. A válasza ennyi volt: ’Beszélni tudok róla, de nem hiszem el!’

Jézus nem információt, nem teológiai felvilágosítást nyújtott Mártának, hanem megmutatta az Isten magához ölelő szeretetét, és a halál feletti hatalmát.

Így kérd Őt:

Uram téríts meg!

A fejem már megvan az üdvösséghez, de adj érző szívet!

Szólj hozzám!

Beszélj a szívemhez!

kedd, június 11, 2013

A legnagyobb csoda




 „Ő pedig monda: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.” Luk 18:27 



A Biblia telis-tele van csodás történetekkel. Nem is olyan régen az egyik reggel itt ebben a blogban is olvashattunk bibliai történeteket, amelyek Isten csodás tetteit mutatták be. 

„Ábrahám 318 szolgájával szabadította ki a sodomaiakat Kédorlaómer kezéből. 

Mózesnek nem voltak seregei, csak egy bot volt a kezében, de az Úr harcolt érte a 10 csapás kardjával. 

Az amálekitákkal való ütközet kimenetele a hegyen dőlt el, ahol Mózes imádkozott a népért, Áron és Húr pedig a támogatták ebben a szolgálatban. …..

Jerikó falai leomlottak, pedig a zsidók mindössze annyit tettek, hogy 13-szor megkerülték a várost. ….

Gedeon 300 fegyvertelen katona közreműködésével és az Úr csodájával legyőzi a midiánitákat.

Dávid egy egyszerű parittyával a kezében győzte le a hatalmas Góliátot. …

Jézus megszabadította az emberiséget egyedül az örök halál kárhozatától, amikor meghalt értünk a kereszten. …”

Isten előtt nincs akadály!  „Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.”

Jézus a megmentő megváltó, nemcsak megszabadított bennünket a bűn hatalmától, hanem azt szeretné, ha mi is végeznénk Vele együtt ezt a munkát. Átalakítja a mi életünket, a szívünkbe költözik és szeretné, ha mi is elmennénk és bemutatnánk Őt az embereknek. Szükségét érzem, ezért megyek, nem kötelességből. Isten legnagyobb csodája, hogy ez az átalakulás végbemehet az én életemben.

Egyszer egy lelkész arról beszélt a prédikációjában, hogy Isten a szívünkbe akar költözni. A prédikációt végighallgatta egy édesanya is a kisfiával. Hazafelé menet beszélgettek. A kisfiú megkérdezte: „Édesanyám, mit jelent az, hogy Jézus a szívemben lakozik?” Az anyuka elkezdte magyarázni gyermeknyelven, hogy ha jó kisfiú vagy akkor Jézus a szívedbe költözik …. A kisfiú elgondolkodott és a következő nagyon érdekes megjegyzést tette. „Jézus olyan nagy, ha a szívemben lakik, akkor biztos kilátszik belőlem”

Onnan tudhatod meg, hogy Jézus él a szívedben, ha „kilátszik onnan”
Istennél ez is lehetséges!

hétfő, június 10, 2013

A Lélek gyümölcse

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (MBT)

Galatákhoz írt levél 5:22-23

A lényeg – mint sok más esetben – itt is a részletekben rejlik. A szép és jól ismert lista végén a mellékesnek látszó mondat: „Az ilyenek ellen nincs törvény”. Az ilyeneket valóban nehéz lenne számon kérni. Tessék örülni, és türelmesnek lenni, de lehetőleg azonnal! Ne legyél önző! Miért nem vagy jószívű?... Ezekről nem ír a Törvény! Vagy mégis? És a szeretet törvénye? A másik szeretete, megbecsülése, szolgálata?

A teljes fejezetet olvasva azt látjuk, hogy Pál arról beszél, hogyan lehet valaki teljesen Krisztus követője. Mi legyen az Ószövetségi szabályokkal, a régi törvényekkel, melyek úgy tűnik kitörölhetetlenül beleivódtak generációk gondolkodásába. Dobjuk el őket? Ha meg akarok felelni Istennek nem fontos engedelmeskedni? De Igen. A törvények fontosak, jók, védenek, Krisztushoz vezetnek. Csakhogy a törvény lelkes megtartói (akkoriban farizeusoknak hívták őket), épp a lényeget, a szeretetet nem gyakorolták. Vagyis valójában Lélek-telen istenfélő emberek voltak, még ha nyilvánvaló, vagy botrányos bűnöket nem is követtek el.


A Lélek gyümölcseiben az a szép, hogy nem emberi erőfeszítés, vagy erős koncentráció eredménye. Ezt a bennük lakozó Szentlélek termi meg. Valójában nem is a „listát”, hanem Krisztust kell szem előtt tartanunk, ha örök életre szomjazunk. A többiről, ő majd gondoskodik.

vasárnap, június 09, 2013

Erőművész

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.”
Pál második levele a korinthusiakhoz 12:9

Először csak rázod a fejed, hogy nem. Te ezt nem fogod megtenni, se kedved, se időd nincs hozzá, különben is, miért neked kellene? Azután mégiscsak nekiveselkedsz, és megpróbálod kihozni magadból a legjobbat. Egyre csak harcolsz, minden izmod megfeszül, de olyan messze még a cél, mint egy távoli csillag vibráló fénye. Már akarod, összpontosítasz, hogy majd te… Majd Te leszel az, aki mégis véghezviszi, aki minden lehetetlen ellenére eléri a megközelíthetetlent. Míg végül csüggedten roskadsz össze, és úgy érzed, semmire sem vagy képes.

A mocsár egyre csak lejjebb húz, fáj a kudarc, de felcsillan egy reménysugár: majd Isten! Majd Ő elveszi az akadályt, elgördíti a mozdíthatatlan követ az útból, és te haladhatsz tovább zavartalanul. Aztán ismét csalódnod kell. 

Isten, nem szól, vagy legalábbis nem úgy szól, ahogy te azt szeretnéd. Most nem ad sámsoni erőt, nem növeszt rajtad hirtelen nagyobb, keményebb izmokat. Most nem tölti fel előtted a szakadékot, nem hordja el a hegyeket, és nem teszi egyenessé az utat, melyen tovább kell menned. Most nem könnyíti meg a helyzetet, de nem is hagy magadra. 

Veled megy végig, és Vele a képtelenségeid használható tulajdonságok lesznek. Vele még a gyengeséged sem lesz hátrány. Vele sikerülhet a sorozatos kudarcok után is. Vele igazán hasznosnak érezheted magad, mert az Ő ereje ér célhoz, és ebben te is munkatárs lehetsz. Ez a kegyelem.