szombat, február 02, 2013

Szégyen ide, szégyen oda


„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is,”
Róma 1,16

- Mit csinálsz? – kérdez valaki, aki látja, hogy olvasod a Bibliát.
- Ó csak tanulok. – válaszolom.
- Hová mész minden szombaton így kiöltözve? – kérdi valaki más.
- A barátaimmal találkozom. – mondom, vagy valami hasonlót.
- Te miért nem iszol soha kávét, se bort?
- Mert vigyázok az egészségemre.
Ismerős? Sokszor válaszolunk hasonlóképpen. Elgondolkodtam, hogy miért is.

Több indokunk is lehet, de az egyik legfontosabb, hogy ma, a szabad vallásgyakorlat ellenére ciki, sőt szégyen egy vallásos közösséghez tartozni. Nem ciki hinni. Mindenki hisz valamiben és erről szívesen beszélget is veled. Sőt, sokan érdekesnek is tartják összevetni a különböző vallási nézeteket, hogy gyúrjanak belőle maguknak valami sajátot. De elkötelezni magunkat egyetlen vallás mellett? Azt nem, vagy csak nagyon kevesen. Túl sok a kötöttség, túl sok a szabály. Csak abban hiszek, ami működik. – mondják. És nehezen tudják elképzelni, hogy Istennek valóban van egy komplex, mégis egyszerű válasza életünk nagy kérdéseire. Még ennél is nehezebb elfogadni azt, hogy ezt az ismeretet valóban rábízta egy népre, hogy azzal szolgáljanak maguk és mások javára. Sőt azt még nehezebb elhinni, hogy ez az ismeret oly nagyszerű, oly nagy hatalommal bír, hogyha az ember vállalja, hogy általa Isten átformálja az életét, az valóban meg is történik. Ezért aztán szégyenkezve, vagy szégyenlősen hallgatunk, vagy nem vagyunk egyértelműek. Lehet, hogy még mi magunk is kételkedni kezdünk és ezért a hit csak félig meddig működik az életünkben. Ezt látva az emberek nem igazán látják a különbséget önmaguk és a hívők között, így aztán nem is tartják vonzónak a Biblia útját.

Mi lenne, ha egyszer szégyen ide, szégyen oda, kerek perec megvallanánk, hogy mi Istenre hallgatunk és engednénk, hogy valóban Ő vezessen életünk minden területén?

Gyanítom, hogy megmutatkozna az evangélium hatalma mindannyiunk üdvösségére.

péntek, február 01, 2013

Pozitív gondolkodás



„Reggel vesd el magodat, és este se pihentesd kezedet, mert nem tudod, melyik jobb; ez-e vagy amaz, vagy mindkettő egyaránt jó lesz.”
Prédikátor könyve 11:6.

Megfigyelted? Szó nincs a sikertelenségről! Valamelyik BIZTOSAN bejön. Vagy az esti vagy a reggeli vagy mindkettő. Te meg hányszor állsz úgy a dolgokhoz, hogy neked ez nem fog menni. Úgysem sikerül. Hisz már annyiszor, de annyiszor kudarcot vallottál. Miért éppen most jönne be?
Ismered Edison történetét? Kísérletezett a villanyégőkkel. Nem jött be neki. Újból kezdte. Megint nem sikerült. Talán ezerszer kísérletezett, mire végre bejött.
Igazi kudarc az, amikor abbahagyod.
Minden új nap egy új lehetőség. A mai is! Még ha ezerszer megpróbáltad is, akkor is kezdd el újra.
Nem tudni melyik jön be – a reggeli erőfeszítés vagy az éjszakai, esetleg mindkettő.
Szigeti Jenő gyönyörű verse jutott eszembe.

Kezdd újra!

Minden veszteséged ellenére
Minden rosszindulat ellenére
Minden kudarcod és a
Sátán minden diadaltánca ellenére,
Ne maradj a földön elterülve.

Kapaszkodj meg a rögbe,
A szalmaszálba is, mert
A göröngy is, a rád dobott kő is
Jó kapaszkodó.

Feszítsd meg a karodat,
Emeld meg a fejedet.
Állj végre talpra,
És kezdd újra!

Mert Isten is
Minden botlásod
Bűnöd és hibád után
Újrakezdi Veled
És nem fárad el sohasem!

csütörtök, január 31, 2013

A százados szavai

"Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: 
- Bizony, ez az ember Isten Fia volt!"

Márk evangéliuma 15:39

Szembeötlő volt a különbség. Eddig életében - pedig nem keveset tapasztalt - csak szitkozódást és káromlást hallott. De Jézus más volt! 

Nem átkot kért a Neki ártóknak, hanem bocsánatot! 

Nem szidalmazott senkit, hanem édesanyját bízta egyik - egyetlen végig vele levő - barátjára.

Nem panaszkodott, csak azt mondta, szomjas.

Nem hivatkozott a tetteire, csak megígérte a latornak, hogy vele lesz az Ő országában.

Nem fenyegetőzött ítélettel, csak elvégezte, ami Rábízatott.

Nem adta fel a küzdelmet, pedig átélte, hogy az Atya látszólag eltávozott Tőle.

Nem panaszkodott a miattunk elviselt szörnyű szenvedés közepette, hanem az Atya kezébe tette le a lelkét.

Más volt, mint mindenki más! A százados megértette. Figyelt és látott! Mások is ott voltak, hallottak mindent, de nem látták a lényeget! 

Mi láthatunk. Igazat és hamisat egymás mellett. A megtestesült Jót és a mindent összekuszáló rosszat. 

Láss te is, ne csak nézz!

szerda, január 30, 2013

Jézus nem fél, hogy megszúrom


„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.”
(János evangéliuma 3. fejezet 17. vers)

Mit teszünk, ha megromlik az étel?
- Kidobjuk

Mit csinálunk, ha javíthatatlanul tönkremegy a porszívó?
- Veszünk egy másikat.

Mit teszünk, ha csalódunk az emberekben?
        - Magukra hagyjuk őket.

Mit csinálunk, ha nem érezzük jól magunkat a gyülekezetben?
        - Nem megyünk többet.

Mit teszünk, mikor nem jön azonnal válasz az imádságra?
        - Abbahagyjuk az imádságot.

S mit tesz velünk az Isten, ha nem törődünk vele, ha nem szólunk hozzá, ha megszegjük parancsolatait, ha nap, mint nap megtagadjuk, ha percenként eláruljuk, ha újból és újból megfeszítjük?

Nem úgy bánik velünk, mint mi gondolnánk, nem töröl el, nem cserél el, nem kárhoztat, hanem kis herceg módjára gondoskodik rólunk:

“Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér mint ti valamennyien, mert ő az akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Uram! Köszönöm, hogy te nem a töviseimet nézed, amit feléd és mások felé meresztek. Te a lehetőséget látod bennem, azt amivé kezedben lehetek.

Így segíts meglátni megtartó és megtisztító szereteted, mely megszelídíti szúrós szavaim, tetteim!

kedd, január 29, 2013

Biztos szabadulás


 
Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, amely minden más embert is előbb-utóbb elér. Isten azonban hűséges, ezért nem fogja megengedni, hogy túl nehéz megpróbáltatásnak legyetek kitéve. Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle. Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást.
1Kor 10,13

bölcsességek

1.      A próbatételben Isten nem elvenni akar valamit, hanem adni, éspedig önmagát.
2.      A próbatétel minden esetben tisztázza Istenhez és a világhoz való viszonyunkat.
3.      Aki valóban Istené, azt a próbatétel nem szakítja el Tőle, hanem még jobban hozzáköti.
4.      Ne dobd el a vasúti jegyedet, mikor alagútba visz a vonat, majd kijön a másik végén.
5.      Ha Jézus a hajónkban van, akkor mosolyogni tudunk a viharban és a habokon is.
6.      Előre senki sem tudja, milyen erős. Hogy a kitartásra, teherhordozásra, türelemre mennyi tartaléka van, csak a próbák idején válik nyilvánvalóvá.
7.      Felejtsd el a nyomorúságok óráit, de amire azok tanítanak, azt el ne felejtsd!
8.      Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy nem tudod, merre nézz, akkor tekints fölfelé!
9.      Az új hidakat hatalmas súllyal szokták megterhelni, teherbírásuk próbájaképpen. A szenvedés a hit teherpróbája.
10.  Hogy hited hídja le ne szakadjon, a pillérnek is jónak kell lenni. A jó pillér Krisztus.
11.  Mennél súlyosabb a harc, annál dicsőbb vége lesz. Isten azért visz bele a küzdelembe, hogy nevelhessen és felmagasztalhasson utána.
12.  Mindennek van fény- és árnyoldala, a mi Istenünk pedig mind a két oldalon megtalálható.
13.  A nyomorúság legnagyobb hullámai közt is akad egy száraz pont, ahol megvetheti lábát a megelégedés. Ha pedig ez nem lehetséges, legalább megtanul úszni.
14.  Ha egy ajtó bezárul előttünk, Isten ablakot nyit számunkra.

hétfő, január 28, 2013

Az Urat várni bátran


„Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
Zsoltárok könyve 27:14

Miért is kell, és miért jó várnunk az Urat? A magam részéről most csak három dolgot emelnék ki: 1. Mert megígérte, hogy visszajön. 2. Mert nincs más reménységünk. 3. Mert jó lenne már személyesen találkozni vele.

Mert megígérte, hogy visszajön – „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (János evangéliuma 14:1-3)
Jézus azt mondta: visszajövök értetek. Bármennyire is késedelmesnek látszik jövetele, nincs okunk kételkedni, hogy tartani fogja szavát. Először is értünk jött, másodszor miért ne jönne el?!

Mert nincs más reménységünk – Jézus még mennybemenetele előtt nyíltan beszélt arról a tanítványainak, hogy ne aggódjanak távolléte miatt. Bízzanak benne, nem hagyja őket magukra. A kérdés itt nem is az, hogy milyen helyet készít számunkra, hanem az, hogy akkor is velünk van a Szentlélek által, ha éppen fizikálisan nem is láthatjuk őt.
A reménység táplálása rendkívül fontos egy elcsüggedt, elfásult, reményvesztett világban. Nem a Mars-expedíciók, tudományos vívmányok, vagy társadalmi reformok fogják a megoldást hozni, hanem Jézus eljövetele, amely egy teljesen új világot teremt.

Mert jó lenne már találkozni vele – A Biblián keresztül már biztosan van valamilyen elképzelésünk Jézusról, de semmi sem pótolhatja a személyes találkozást. Amikor egy szerelmes pár levelezik, vagy telefonon tartják a kapcsolatot csak áthidalják a két találkozás közötti időt. De az igazi öröm mindig a találkozás öröme.
Meglátni őt, Vele lenni… hatalmas kiváltság, és hamarosan valóra válik!

vasárnap, január 27, 2013

Nem vagy egyedül!


„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.”
Józsué könyve 1:9

„Nem, Uram. Nekem ez nem megy. Én nem vagyok erős, bátor meg még inkább nem. És ha az lennék is, erőm akkor sem lenne véghezvinni azt, ami rám vár.” - és egyre csak küzdesz Istennel. Hiszen te próbáltad már nem egyszer, és egy idő után mindegyik nekifutásod kudarcba fulladt. 

Próbáltál erős lenni, rendíthetetlen, mint a szikla, érzelmek nélküli, mint a sétányon lévő szobrok arca. Próbáltál harcolni másokkal, önmagaddal, és győzni. Próbáltál kiállni az igazért, a jóért, az értelmesért, és minden izmodat megfeszítve egyre csak küzdöttél, de mind hiába. Nem, te nem vagy erős. Te nem vagy érzések nélküli, te nem vagy hős. Egyedül. 

És talán most jössz rá, hogy amit eddig a lényegnek gondoltál, talán nem is az. Hogy a lényeg nem a saját teljesítményeden, a saját erőlködéseiden, önmagadon, hanem Istenen van. Mert egyedül tényleg nem lehetsz soha elég erős. Lehet, hogy egy darabig megy. Lehet, hogy néhány kört le tudsz futni, talán még fel is néznek rád a többiek, és elismerően sóhajtanak: Micsoda teljesítmény! De a következő kör közepén már a padlón találod magad.

Lehet, hogy ideig-óráig sikerül palástolni, álarc alá rejteni az érzéseidet, a félelmet, fájdalmat, gyászt és csalódottságot, de ez nem tarthat örökké. Egyszer minden álarc lehull, és rájössz, egyedül nem tudsz bátorsággal szembenézni a történésekkel.

Egyedül nem. De Istennel minden lehetséges. Ő nem kéri, hogy állj meg a tomboló viharban mindenféle segítség nélkül. Nem kéri, hogy játszd a hőst, és hordozz minden terhet a saját válladon. Ő azt kéri, fogadd el a segítségét! Fogadd el a társaságát, engedd, hogy veled menjen az úton, és légy erős és bátor Vele! 

Ne feledd, nem egyedül kell futnod a pályán a köröket. Isten veled van, bármerre is vigyen utad, és vele az lehetsz, aminek Ő megálmodott: hős, az Ő hőse!