szombat, január 05, 2013

Jézus követői - emberhalászok


És monda nekik Jézus:
Kövessetek engem,
és én azt művelem,
hogy embereket halásszatok.”
(Márk evangéliuma 1:17)

Jézus tanítványai között sok volt a halászember. Többek között Péter is. Egyik reggel, amikor Péter zsákmány nélkül tért vissza a tengerről, Jézus ezt mondta neki: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda neki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit…” (Lk 5:5/a). Sokszor az a mi bajunk, hogy nem akarjuk elhinni, hogy Jézus jobban ért a halászathoz, mint mi. Péter halász ember volt, ebből élt. Minden éjjel a tengeren volt, és halászott. Ha valaki ismerte a tengert, a halfogás fortélyait, akkor Péter ismerte. Jézusról sehol sem olvashatjuk, hogy halászott volna, de még csak azt sem, hogy halászhálót fogott volna a kezében. József mellett az asztalosmesterséget tanulta ki. Gondoljuk el, milyen nehéz lehetett Péternek, ennek az ízig-vérig halász embernek szakmai tanácsot elfogadni az ács fiától. Péter az apjától, a nagyapjától, de még az dédapjától is azt tanulta, hogy halászni éjjel kell. Nappal ugyanis a halak látják a hálót és elmenekülnek. Mi is sokszor ebbe a hibába esünk. Isten tanít valamire bennünket, de mi azt mondjuk: „Uram, ez nem fog menni, tapasztalatból tudom Uram, hogy ez így nem működik.” „Próbáltam már ezerszer, s egyszer sem jött be. Mást mondj Uram, ezt nem fogadom el.”
Ha Péter nem lett volna olyan szoros baráti kapcsolatba Jézussal, akkor kinevette volna őt ezért a tanácsáért. Tudod Péter hogyan folytatta Jézusnak adott válaszát? Olvasd most el az egész mondatot: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra (szavadra) levetem a hálót (Lk 5:5). Péter a halász megfogadta az ács fiának tanácsát. Nem mehetett neki könnyen, azonban mégis megtette. Péter nem bánta meg, hogy hallgatott Jézus tanácsára, még ha minden szakmai tapasztalatot nélkülözött is az. „És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk” (Luk 5:6). Ez a szakma csődje. Világos nappal ennyi halat fogni! Képtelenség! Mégis igaz!
Egy valamit meg kell tanulnunk, ha Jézussal szeretnénk együtt munkálkodni: Ő a főnök! Még ha tapasztalatainkkal ütköző dologra is kér, tegyük meg, mert Istennel másként működnek a dolgok, mint nélküle. Péter is ezt ismerte fel: amikor egyedül akart nappal halászni, sohasem sikerült, de amikor Jézus kérte erre, alig bírta hálóját a partra húzni, úgy megtelt halakkal.
Tudtad, hogy: „Minden igaz tanítvány misszionáriusként születik Isten országába. Aki az élet vizéből iszik, az élet kútfejévé válik. Krisztus kegyelme olyan a léleknek, mint a forrás a pusztának: azért buzog, hogy mindenkit felüdítsen, és vágyat ébresszen az elveszendőben az élet vize után.” (Ellen Gould White, Jézus Élete, Jákób kútjánál c. fejezetből)
Talán itt lenne az ideje, hogy befejezd a kísérletezgetéseket, s ne a saját fejed, tapasztalataid után menj, hanem kikérd a Mester véleményét az emberhalászatban. Ellen Gould White ezt jegyzi fel Jézus emberhalászatának módszeréről: „A Megváltó az emberek társaságát kereste, mint aki jót akar nekik. Együttérzését fejezte ki az emberek iránt, segítségükre volt szükségleteikben, és megnyerte bizalmukat. Ekkor hívta el őket: kövessetek engem!” (U potrazi za boljim životom p.77.) Próbáld ki! Működni fog! A hajó indul a halászatra! Isten hozott a fedélzeten!

péntek, január 04, 2013

A győzők jutalma



„Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.”
Jelenések 2:17
 Karácsony előtt elmentem egy idősek otthonába. Azon gondolkodtam, milyen kis ajándékot vihetnék nekik, amivel mindannyiuknak örömöt szerezhetnék. Készítettem kartonpapírból 50 db 3x3x3-as kis dobozt– tetővel. Kimentem a Duna partra, apró fehér kavicsokat gyűjtöttem és mindegyikre egy nevet írtam. „Figyelmes”, „Szolgálatkész”, „Alázatos”.
A fenti Igéről beszéltem nekik, hogy Isten mindannyiunknak ad egy fehér kövecskét, azon rajta lesz az új nevünk. Egészen felvillanyozódtak.
Egyszer már volt a történelemben egy névadó ünnepély. Próbáld meg elképzelni, ahogy a nagy-sörényű oroszlán, a hosszú-nyakú zsiráf, a csíkos borz, a vidra, a ravaszdi róka ezer és ezer társával együtt ott sorakozott ezelőtt a talán négy méter magas, két lábon álló lény előtt. Ez a lény – nevezzük Ádámnak – mindegyiknek a szemébe nézett, megsimogatta, és azt mondta. Olyan gyönyörű a sörényed, kedves, mélybarna szemeid vannak – oroszlán lesz a neved. Te hosszú nyakú, téged meg zsiráfnak szólítalak. Így adott Ádám minden állatnak nevet – és persze mindegyikét meg is jegyezte, hisz nem volt titkárnője. Ettől a naptól kezdve, nevükön szólította őket.
Elképzelem, ahogy közöttük állt, figyelte szokásaikat – azok meg tisztelettel tekintettek fel rá, mint egy jó Pásztorra. Igyekeztek a közelében maradni.
A Jelenések könyvében azt olvashatod, hogyha győzöl, kapsz egy kis fehér kövecskét, erre rá lesz írva az új neved, amint Jézus – a fő Pásztor ad neked.
Figyel rád. Látja könnyeidet, aggódásodat, örömödet. Ismeri hobbidat. Odafigyel, amikor megvigasztalsz valakit vagy asztalod mellé ülteted. És egy kedves, új nevet ad neked, ami tökéletesen kifejezi jellemedet.
Lehet, hogy már aggattak rád neveket. Nem a barátaid, hanem a másik csoportból. Bántott a dolog. Nem tudtál megszabadulni a címkéktől. De Jézus Krisztus – a jó Pásztor – aki kimondhatatlan szeretettel szeret, és a szíved mélyét is ismeri, IGAZI NEVET fog adni neked. Te milyen nevet adnál magadnak? „Kedves?”, „Barátságos?”, „Vendégszerető?” Bízz Benne! Ő a legtalálóbb néven fog szólítani!


csütörtök, január 03, 2013

Egymás terhe

"A test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete."

Pál első levele Timóteushoz 4:8

Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

szerda, január 02, 2013

Az Úr vezetése


„Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?.”
 (Példabeszédek könyve 20. fejezet 24. vers)

Hurrá! Végre nyaralunk!

Mindent elraktunk? Sátor, fürdőruha, konzervek, papírok, költőpénz…

Indulás!

Úgy érzem valamit otthon hagytunk.

Merre is az arra? - Benyomom a GPS-t.

„A körforgalomnál válassza a második kijáratot, majd hajtson fel az autópályára! Kövesse az útirányt 300 kilométerig.”

2013. január 2.

Megvan minden? Tervek, célok, fogadalmak…

No, akkor gyerünk!

Reméljük sikerül elfelejteni a sérelmeket, örökre elhagyni a rossz szokásokat.

De ki tudja mi fog történni velünk ebben az évben? - Kinyitom az égi GPS-t.

„Egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil.3:14) 

Így bízom rá ma is életem vezetését és volánját az Úrra.

Mondd, nálad ki vezet?

kedd, január 01, 2013

Van már Orvosod az új évre?


„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam arra, hogy változtassák meg gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.”
Lukács evangéliuma 5,31-32


Mindenki ült már váróteremben. A háziorvosom nagyon népszerű a városunkban, ezért az átlagosnál is többet kell várni, hogy a beteg bejusson a rendelőjébe. Nagyon sokszor megfogadtam már, hogy orvost váltok, mert nem ritka, hogy egy egész délelőttöt vírusok társaságában kell töltenem betegség esetén. Aztán amikor kifelé jövök a doktor ajtaján, mindig megváltozik a véleményem. Megérte várni, nekem van a legjobb háziorvosom!
Hogy mit gondolunk egészségről, betegségről, szoros összefüggésben van az életről, mint Isten ajándékáról alkotott fogalmainkkal. Van, aki eltékozolja az egészségét, míg más talán éppen isteníti azt. Így van ez a lélek dolgában is. Aki számára nem érték az örök élet, fel sem fogja, hogy „beteg”.
A Jézustól olvasott idézet egyszerűen kijelenti: Istennel való kapcsolatunk helyreállításának feltétele, hogy betegségtudatunk legyen. A modern orvoslás nagyszerű vívmányai ellenére van betegség, amelynek legyőzésére nincs pirula. Ezt a betegséget a Biblia BŰN-nek nevezi. Lehet akkor egyáltalán reménységünk? Jézus válasza egy igen egyszerű gyógymódot javasol: „változtassák meg gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.” De hát megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, vagy a párduc a tarka szőrét? (Jer 13,23)
A válasz igen is meg nem is. Nem, mert fizikai képtelenség Münchausen báró módjára önmagunkat megmenteni a bűn halálos „betegségéből”, és igen, mert a változáshoz elegendő mindössze egy elhatározás. Miután tudatára ébredtünk valós állapotunknak, alázattal megkérjük az orvost, hogy gyógyítson meg minket.
Az emberiség orvossága tehát maga az Orvos, aki elveszi a világ bűneit: JÉZUS!

2013. január elsejét írunk. Eltelt egy év, s ki tudja hányszor nem mentünk az Orvosunkhoz, amikor kellett volna. Azt kívánom minden kedves olvasónak, hogy ebben az új esztendőben ragadjuk meg az alkalmakat és kopogtassunk be Hozzá minden nap.




hétfő, december 31, 2012

Igazán ismersz, Uram!


„(A karmesternek: Dávid zsoltára.) URam, te megvizsgáltál és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat. Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered.  Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem. 
Zsoltárok könyve 139:1-6

Egy mindent tudó, mindent látó, sőt még a gondolatainkat is ismerő Isten gondolata először talán rémisztő lehet – de ha jobban belegondolunk, csak egy ilyen Istennek „van értelme”.

Milyen lenne az „isten”, aki semmit sem tud rólunk? Ez csak egy egyoldalú kapcsolat lenne. Én adok magamból, imádom őt, áldozatot mutatok be neki, de ő nem ismeri személyes helyzetemet, nem akar és nem tud válaszolni.
Erről a tragikomikus helyzetről írt már Ézsaiás próféta is az alábbiak szerint:

(Ézsaiás  44:9-18) „A bálványok készítői mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért megszégyenülnek. Ki alkotott istent és öntött bálványt, amely nem használ semmit? Íme, minden társuk megszégyenül, mert a mesterek maguk is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Félni fognak, megszégyenülnek mindnyájan.
(…) Az ács mérőzsinórt feszít ki, vörös krétával rajzol, majd meggyalulja a fát, körzővel megrajzolja, és férfi formájúra készíti azt, díszes emberi alakra, hogy elhelyezze a házában. Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és fölneveli az erdő fájával együtt; fenyőt ültet, amelyet az eső fölnevel.  Ezekből tüzet rak az ember, vesz belőlük, hogy megmelegedjen, elégeti, és kenyeret süt. Sőt istent is csinál belőle, és imádja, bálványt készít, és leborul előtte. Felét tűzben elégeti, felével a húst készíti. Pecsenyét süt, és jóllakik, aztán melegedik, és így szól: De jó melegem van, látom a tüzet! Maradékából istent készít magának, bálványszobrot. Leborulva imádja, könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy az istenem! Nem tudnak és nem értenek semmit, mert be van hunyva a szemük, és nem látnak, és szívük nem eszmél.”

Nos, ehhez képest mennyivel jobb érzés, hogy a Teremtő Istenünk, nem ember barkácsolta dísztárgy, hanem egy élő, személyes, érző – SZERETŐ Isten. Személyesen kitüntet figyelmével, tervet készít életünkre nézve, gondot visel rólunk, támogat és célt mutat. Reményt adva kiemel a bűn rabságából, és örök élettel ajándékoz meg.

Talán szánakozó mosollyal gondolunk arra, hogy micsoda ostobaság, ha valaki saját maga készítette tárgyakat imád. Áldoz nekik (időt, pénzt, energiát, önmagát…), segítséget, boldogságot remél tőle. De ha jobban belegondolunk, mennyivel kevésbé ostoba dolog, amikor az ember készítette tárgyak (autó, TV, telefon, ékszerek, stb.) megszerzésért, megtartásáért hozunk nem kis áldozatokat. Mennyivel kevésbé ostoba dolog, ha nem egyedül Istentől várunk választ és megoldást életünk kérdéseire?

Isten a mi oldalunkon áll. Ő nem megfigyel, vagy ellenőriz bennünket, hanem egyszerűen ISMER. Jobban, mint bárki más, vagy mi magunk magunkat – mert ő az Örökkévaló, Teremtő Isten. Jó ezt tudni, jó őt Imádni!

vasárnap, december 30, 2012

Tiszta lappal


„Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az Úr -, térjetek hát meg és éljetek!”
Ezékiel könyve 18:32

Pedig te azt remélted, hogy ez az év jobb lesz, mint az előző. Könnyebb, de legalábbis több örömmel teli, mint amit tavaly magad mögött hagytál. És ismét csalódtál, mert a kocka nem úgy fordult, és most már alig mersz remélni. 

Istennel hadilábon, éppen fegyverszünetben. Egy sortűznyi kérdéstől kifáradva keresed a kapaszkodót. És keresed mégis Őt, aki átsegítene a két év közt tátongó szakadékon, a lezáratlan fejezeteken, a megválaszolatlan élet-kérdéseken, és erőt adna, hogy számot vess a mögötted álló idővel. 

Nem tudom, milyen lesz a jövőre, barátom. Nem tudom, jobb-e vagy rosszabb, csak azt, hogy Isten veled lesz. Ő nem akar rosszat neked. Nem azért szurkol, hogy a végén elbukj, hanem igyekszik mindent úgy alakítani, hogy te élhess örökké. Arra vár, hogy végre igazán megtérj Hozzá. Hogy elengedd a téves elképzeléseket, és hagyd, hogy Önmaga lehessen a te életedben. Hagyd, hogy megmutassa igazi lényét, valóját, és életet adhasson megfáradt lelkednek. 

Emeled fel a fejed, és nézz reménnyel telve előre! Hidd: akármi is jön a kérdőjelen túl, Vele akkor is boldogabb lesz az új éved!