szombat, szeptember 08, 2012

Hogy ne keljen...


Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.
Máté 7,12

Na, végre! – dőlt hátra fáradtan a karosszékében. Itt az ideje a pihenésnek, hogy egy kicsit kényeztessem magam. Egész nap pocsék napom volt! Mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellene. Reggel a boltban jól összeveszett a pénztárossal, mert az nem akarta felváltani a pénzét. Hát jól megmondta neki a magáét. A munkahelyén – nem elég, hogy a főnöke – de még a közvetlen munkatársa is állandóan egzecíroztatta: „Főzd meg a kávét, most te vagy a soros! Szaladj el a postára, ennek e levélnek időben oda kell érnie!” Hát ki ő, hogy így bánjanak vele! – gondolta morcosan, majd masszírozni kezdte sajgó lábait. De jól kibabráltam vele – mosolyodott el gúnyosan, ahogy a határidőre gondolt, amit a másik elnézett és ő nem javította ki. Majd rájön! Ha meg nem, annál jobb lesz nekem. Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység. Felállt és kiment a fürdőszobába és néhány pillanat múlva már zubogott a víz. A sók és a különböző olajok kellemes illata betöltötte a levegőt, örömmel szívta magába miközben a habot hajtotta a kezével a kádban. Gyorsan vetkőzött, de lassan ereszkedett bele a forró vízbe. Ez sokkal jobb, mint azzal a fafejjel beszélni. – A szomszédja járt a fejében, meg az, hogy milyen jól tette, hogy lemondta a látogatást. Nem emlékezet arra, hogy mikor kezdődött az egész, arra sem, hogy melyikük kezdte. Már annyi minden történt azóta, nem is érdemes rágni magam ezen! Én nem megyek oda, ő meg ne jöjjön ide! Hagyjuk békén egymást! Közben észre sem vette a keserű ízt a szájában. Váratlanul egy szellő kinyitotta a rosszul bezárt ablakot és könyvének lapjai peregni kezdtek a mellette levő széken. Felült és kezébe vette a Bibliát: Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták. – olvasta. Villámcsapásként érte a felismerés: Ez nekem szól!

Bocsáss meg Uram! Sajnálom. Segíts, hogy holnap jobb legyek! – mondta maga elé őszintén.

péntek, szeptember 07, 2012

Az imádkozás módja



„Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.”
Máté 6:5-6.

Hallottad már ezt?
-          Én nem azért mondom… Közben AZÉRT mondja
-          Nem akarlak megbántani… Közben MEGBÁNT
-          Én nem vagyok sértődékeny… DEHOGYISNEM!
-          Én nem vagyok nagyképű, de… És természetesen rájössz, milyen nagyképű!
-          Én nem szeretem magamat mutogatni… aztán megáll az utcasarkon – imádkozni.
Hogy is volt ez az imádkozás dolog? Ment a farizeus az utcán, egyszer csak eszébe jutott, hogy imádkoznia kellene. Megállt. Szétnézett. Igen, látni fogják az emberek szentségemet. Imaszíj a csuklóján és a homlokán, Jeruzsálem felé fordul és jól látható – hallható módon elmondja imáját. Az emberek megállnak. Leveszik kalapjukat. Csettintenek. És azt mondják: Ez igen! Ez egy ima-ember! Milyen szépen tud imádkozni! És milyen buzgón! S ezzel máris elvette, megkapta jutalmát. Az emberektől. Nem Istentől!
Te ne így tégy – mondja Jézus. Mondanivalód van? Menj el egy csöndes helyre, ahol nem zavar senki! Ne engedd, hogy elterelje bármi is a figyelmedet. És amit csendben elmondtál nekem, hittel, őszinte vággyal, arra én nyilvánosan válaszolok. Biztosíthatlak róla, hogy ÉN meghallottam, amit te halkan elrebegtél. És máris megérted, hogy Istennek nem szép imákra van szüksége, nem gyönyörűen megalkotott szavakra. Hanem a szívedre. A szívből jövő ima MINDIG meghallgattatásra talál.
Próbáld ki!

csütörtök, szeptember 06, 2012

Ételt, italt adott az Úr

"Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.  Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön."

Zsoltárok könyve 105:40-41

Volt egyszer egy nép, akik megtapasztalták, hogy milyen Isten közvetlen irányítása alatt élni. Éheztek és enni adott, szomjaztak és a sziklából víz fakadt. Amikor fényűző menüt szerettek volna, azt is megkapták - igaz, ez nem vált a javukra. Amikor igazi volt a szükség, kaptak. Tökéleteset, táplálót, de egyszerűt, gyorsan lebomlót - hogy hulladék ne maradjon utánuk.

Különbség van a "mit szeretnék" és a "mire van szükségem" között. "Az Úr nem mindig azt adja, ami kellemes neked, hanem amire szükséged van." (C.H. Spurgeon) Izrael népe - velük együtt, mi mind, emberek - kívánósak vagyunk. Sok a "mi esne jól" kategória, pedig a tápláló étel leginkább nem a legkívánatosabb. Isten megadja a kívánatosat is, de mi járunk jobban, ha hosszútávra tervezünk és elfogadjuk a mennyei étlapot.

A mannacsoda a pusztában legalább három dologra tanította meg a népet. A szombatünneplésre, arra, hogy Isten karja a semmi közepén sem rövidült meg és arra, hogy a jóltartás munkával kezdődik. 

A szombatot Isten a mannacsodán keresztül tette "csodálatossá": minden 6. napi dupla munka után a 7. napokon szünetelhetett a kenyérkeresés és szombatra kivétel nélkül mindig ép maradt az előző napon előre elkészített mannaadag. 

Istennek nem volt szüksége sem tengernyi halra, sem búzamezőkre, sem juhnyájakra, hogy jóltartsa a népet. Amit kaptak, vagy fentről, vagy valamilyen növényről származott, de az időzítésében, mennyiségében és az ütemezésében a legnagyobb csodák egyike volt.

A mannával való kapcsolat - és ebben hasonlít a mai kenyérkeresetünkre - mindennapi munkával járt: felszedni, ügyelni a mennyiségre - Milyen nap is van ma? Péntek. Akkor kétszeres a szedni való adag! -, megfőzni, megsütni, kívánatossá és változatossá tenni, hogy ne legyen unalmas. A nép alapanyagot kapott Istentől bőven, a kreativitás viszont - hogy a 40 évig tartó fogyasztása ne legyen egyhangúvá - a nép része volt. Dolgozni nekik is kellett annak ellenére vele, hogy Isten mindent megtehetett volna, de Ő ezt a félig-kész megoldást adta feladatul a népnek.

Mennyei kenyeret ma nem manna formájában kapunk. De kapunk. Íme a választék: 

Az isteni étlapon szereplő korlátlanul kívánható kiapadhatatlan ételek:
- mindennapi kenyér (Máté 6:11)
- hollók (vagy más segédek) által hozott néhány falat (ami éppen elegendő éhenhalás ellen) (pl. hús és kenyér 1Királyok 17:6)
- egy falat kenyér - egy özvegyasszony utolsó falatja (1 Királyok 17:11)
- kövön sült lángos és víz (1 Királyok 19:6)
- hal és kenyér, ha volt valaki, aki odaadta azt a keveset, amije volt (János 6:9).

Nem fényűző, de éppen elég. Nem az, amit legmerészebb álmainkban kívánnánk magunknak, hanem az, amit az isteni segítség a legmegfelelőbbnek talál. Hosszútávon kiderül, hogy ez valóban jobb, mint luxusétlapról válogatni...

szerda, szeptember 05, 2012

Ne félj, csak higgy!


„Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.”
 (Lukács evangéliuma 8. fejezet 50. vers)

Mily sok teológus és önmagát hívőnek tartó ember ragadott már körzőt és vonalzót, hogy az íróasztal mellől megrajzolja, definiálja mit jelent a hit. Illetve mi a különbség az igazi hit és a félelemből táplálkozó hiszékenység között.

Bizony, kényelmes fotelben ülve, az élet megszokott körforgásában oly könnyű hinni. De mi van akkor, ha minden felborul, mint Jairus életében?

Jairus köztiszteletben álló, jó hírű, egzisztenciális, morális és a hit dolgainak tekintetében is makulátlan személy lehetett, hiszen akárkit nem választottak meg a zsinagóga vezetőjének.

Ott volt minden istentiszteleten, minden imaórán, böjtölt, imádkozott, alamizsnálkodott, vezette a felolvasást, mindent aszerint, ahogy az elő volt írva, míg egy nap borult a papírforma… tizenéves, haldokló leányán ugyanis mindezzel semmit sem segíthetett.

A tehetetlenség, meggyőződése legkeményebb próbájának bizonyult. S mily érdekes, Jézus hagyta, engedte, hogy megjárja a halál árnyékának völgyét.

Mindezt miért? Hogy Jairussal együtt mi is belássuk és megtanuljuk; a hit több mint puszta tantétel, mint rutinszerű mechanikus vallásgyakorlat.

Ezért ha életed romokban hever, ha fáj a tehetetlenség, sőt még Jézus is látszólag késlekedik ’holmi vérfolyásos asszonyok miatt’ hozzád jönni; jusson eszedbe és adjon erőt Jairus tapasztalata:

„kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef.2:8-9)

kedd, szeptember 04, 2012

Kérj és a legjobbat kapod






És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle.  1 Sámuel  1,17




„Sosincs jobb időpont elkezdeni valamit, amit Isten tervezett számodra, mint a „most”.  (Rick Warren)

Kértél már valamit Istentől? Érdekes tapasztalatod lehet, ha kipróbálod.
A ma reggeli Igénkben egy olyan asszony, aki régóta szeretett volna gyereket, Isten elé ment a templomba és Tőle kérte. Abban az időben mindenki hangosan imádkozott, de ennek az asszonynak ima közben nem jött ki hang a száján. Látta ezt a főpap és megvádolta, hogy részeg. Csúnya dolog igaz? De amikor az imádkozó elmondta történetét, megértette azt, és akkor mondta ezeket a szavakat „Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle.”  1 Sámuel  1,17

Isten ma reggel is mondja ezeket a szavakat nekünk. Talán mi is gyereket kérünk tőle vagy egy szerető családot. Lehet, hogy munkát, vagy az új iskolánkba megértő osztálytársakat. Gyógyulást valamilyen betegségünkből vagy békés nyugodt életet. Isten hallja ezeket a kéréseket és ő a legjobbat adja meg nekünk, amire csak szükségünk lehet.

Ha tovább olvassuk a történetünket, azt találjuk, hogy Anna –mert így hívták ezt az asszonyt – akinek korábban nem volt egy nyugodt perce, aki sokat sírt és gyötrődött, most „ Elméne … az ő útjára és evék, és arcza nem vala többé szomorú.”

Ha kérünk Istentől valamit, tegyük MOST kezébe az egész életünket, és akkor boldogan élhetjük azt tovább!

hétfő, szeptember 03, 2012

A gyógyító Jézus


"És íme, hoztak hozzá egy ágyon fekvő béna embert. Jézus látta a hitüket, és azt mondta a bénának: Bízzál, fiam! Megbocsáttattak bűneid."
Máté evangéliuma 9:2

"Jó egészséget!" "Mielőbbi gyógyulást!" "Csak egészség legyen!" Ha egészségesek vagyunk, akkor jól mennek a dolgok. Erősek, kiegyensúlyozottak, boldogok vagyunk. Ha megbetegszünk – akár testileg, akár lelkileg – minden összeomlik, még ha csak egy időre is.

De mi a helyzet azokkal, akiknek nincs esélye a gyógyulásra? A bénák, a különböző fogyatékkal élők nagyon jól tudják, hogy életüket így fogják leélni. Reménytelen helyzet. Vagy mégsem?

"Mi lenne ha mégis megpróbálnám? Nem veszíthetek. Rosszabb már úgy sem lesz a helyzet. Mindegy, hogy ki van hogyan, de gyógyítson meg..."
Sokan talán hasonlóan gondolkoztak Jézus idejében is, amikor hallottak Jézus csodáiról, és ők is szerettek volna csodás gyógyulást.

Néhol arról olvasunk, hogy a beteg a Jézusba vetett hite miatt gyógyult meg, máshol azt sem tudja az illető, hogy ki gyógyította meg. Nem találunk semmilyen bevett módszert a Bibliában melynek követése végén egészséges lesz a beteg.

Jézus sokszor gyógyított. De nem mindenkit, aki betegen az útjába került. Nem ezért jött, nem ez volt a legnagyobb probléma. A bűn betegsége sokkal nagyobb gond, mert mindenkit érint, de csak Jézuson keresztül lehet miénk a gyógyulás. Jézus nemcsak egészséget akar adni, hanem egy bűntől szabad életet. Nem egyszerűen talpra állít, hanem belülről is megszabadít, megerősít bűnbocsátó hatalma által.

Sokan szeretnének gyors gyógyulást, de Istenről vagy akár csak az egészséges életmódról hallani sem akarnak. Isten nem tud üdvözíteni egészséges bűnösöket. Önmagában kevés az, hogy egészséges vagyok. Jézus Isten országát hirdette, oda "toborzott" embereket. A gyógyítások – ahogy János is fogalmazza – jelek voltak, melyek szavának hitelt adtak, ugyanakkor előképei voltak annak az országnak, ahol "Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jelenések 21:4)

Jézus teljes, végleges gyógyulást ígér. Nem a tünetekkel foglalkozik, hanem a probléma gyökeréig megy vissza. Akarsz-e így is, ilyen áron is meggyógyulni? 

vasárnap, szeptember 02, 2012

Amit olyan nehéz kimondani


"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének."
Jakab levele 5:16

Cipeled magaddal évek óta, gyötrődsz nap-nap után a súly alatt, nem bírod, de a világért sem mondanád ki, pedig csak ennyi lenne: Bocsánat... Nem, mert igazából a másik kezdte. A másik a hibás. A másik, mindig a másik. Ha ő nem azt lépte volna, nem úgy nézett volna, nem azt vagy nem úgy mondta volna, akkor te sem tettél volna semmit, amiért szükséged lenne bocsánatra. 

De nem így történt, és mindenki csak vár a másikra, és olyan nehéz kimondani. Pedig te is tudod, kell a feloldozás. Szükséged van arra, hogy végre bűntudat nélkül, talán egy halvány mosoly keretében tudj a másikra nézni, teher nélkül, szabadon. Szükséged van arra, hogy elmúljon ez a marcangoló érzés, ami egyre lejjebb húz az élet mocsarában. Szükséged van arra, hogy újra őszintén, tiszta szívből nevetni, szeretni tudj, és ne kössön magához a múlt nehéz láncaival.

Ma itt van a lehetőség arra, hogy véget vess ennek az ördögi körnek. Itt van a lehetőség arra, hogy felállj, odamenj Istenhez és emberhez, és annyit mondj: Bocsánat. Ma itt az ideje, hogy felszabadulj és másoknak is feloldozást adj az értelmetlen súlyok alól. Ma itt az ideje, hogy végre újra élj, terhek nélkül, szabadon.