szombat, június 25, 2011

Egy ima három oldala

Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.

Zsoltár 16,5

Megfigyeltük-e már, hogy a bölcsességirodalom egyik jellemzője, hogy szűkszavúan, sokszor egy mondatban, komoly élettapasztalatot, fontos tanulságot képes megfogalmazni. Ebben a rövid imában Dávid három fontos gondolatot is elmond, ami mindannyiunknak tanulsággal szolgál. Istent, az ő Urát a maga osztályrészének, poharának nevezi, és végül elismeri, hogy sorsa Isten kezében van:

1. Isten az én osztályrészem.

Ami, Aki nekem jutott. Legkisebb fiúként hamar meg kellett tanulnia, hogy ő csak bátyjai után következhet a családban. Az akkori tradíciók szinte szolgasorba helyezték Dávidot. Ezt is tette, atyja nyáját, bátyjai örökségét őrizte kint a mezőn. Mindenből – házból, vagyonból, állatokból, de még ruhából is – először testvéreinek jutott, ő – a legkisebb fiú – csak a végén következett. Számára nem maradt más, csak az Isten közelsége, a törvénye által juttatott örökrész – ami nem volt valami sok.

Mi is sokszor érezhetjük magunkat legkisebbnek, akinek be kell érnie a maradékkal. De ha így is van, ne feledjük: Krisztusban megnyertünk mindent!

2. Isten akarata a pohár, amit ki kell innom:

Mennyire tele lehetett várakozással, tettrekészséggel Dávid, amikor Sámuel felkente királynak, de még saját családja sem vette komolyan. Amikor kitört a háború a filiszteusokkal, őt megint csak otthon felejtették a birkák mellett. Hosszú éveknek kellett eltelnie és sok-sok próbán kellett túljutnia ahhoz, hogy valóban király legyen. De Dávid soha nem lázadt sorsa ellen, elfogadta azt úgy, ahogy Isten neki szánta.

Mi is tele vagyunk életünk elején várakozással, tervekkel. Tettrekészségünk nőttön nő, amikor szembesülünk a lehetőségekkel. Sokszor úgy tűnik a számunkra is, hogy a cél már csak egy karnyújtásnyira van. Aztán mégis a várakozás ideje, a próba ideje jön. Megtanultuk-e elfogadni Istentől rendelt sorsunk, vagy tolakszunk előre elveszítve emiatt társainkat, barátainkat?

3. Sorsom az Ő kezében van:

Dávid sohasem volt biztonságban. Vagy a külső ellenség tört rá – Saul és vad katonái, vagy az ádáz filiszteusok, Góliát és testvérei; vagy saját hibái ejtették tőrbe – vétke Betsabéval és Uriás meggyilkoltatása, máskor gyenge szülői nevelése fiaival szemben. Mégsem esett kétségbe. Az ellenséggel bátran, Istenben bízva szállt harcba; vétkeit pedig elismerte, megbánta és elhagyta. Tudta, hogy sorsa mindenkor Istentől függ, és ezért nem mások, hanem mindig csak az Ő kegyét kereste.

Mi a helyzet velünk? Merünk-e Istenre hagyatkozni, ha külső támadások érnek minket? Elfogadjuk-e, hogy egy olyan világban kell élni hitünket, ami ellenséges Isten gyermekeivel szemben? Sőt, az ellenség, még belülről is képes megrontani, elbuktatni bennünket saját kívánságaink, rossz szokásaink, helytelen jellemtulajdonságaink segítségével? Készek vagyunk-e ezért lemondva saját akaratunkról átadni magunkat teljesen Neki? Letenni sorsunkat az Ő kezébe?

Mert egyben biztosak lehetünk: Ott van a legjobb helyen!

péntek, június 24, 2011

A hívők öröme


„Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.”

Zsoltár 40:17.

Egy szép baptista ének jutott eszembe:

· Öröm van a mennyben, zengve száll szava; Elveszett fiú került haza. Hű Atyánk eléje mily sietve megy: Van-e most, kit így ölelne meg?

Refrén: Ujjong már az angyalok kara, Jézus vére hozta őt haza. Öröm van a mennyben, zengve száll szava, Visszazengi szíveink dala.

· Öröm van a mennyben egy bűnös fölött, Mert szívébe béke költözött. Kit gyötört az ördög, végre most szabad, Száll imája drága vér alatt. Refrén

· Öröm van a mennyben, zengve száll szava, Győzelemnek új örömdala. Bűn halottja él már, ó dehogy halott, Elveszett, de megtaláltatott! Refrén

Hívők öröme: ha egy bűnös Jézushoz talál!

Gondolom, Te is szeretnél ehhez a boldog, örömteli csoporthoz tartozni! Szeretnéd magasztalni az Urat, mert egyre többen keresik őt. Az öröm akkor igazi, ha aktívan részt veszel Isten munkájában. Kezdd el még ma! Sokan várnak az Úr szabadítására.!

Tudod – a rabok. A bűn foglyai. A cigaretta, az alkohol, a játékgépek rabjai.

Próbálj utat mutatni Isten felé!

csütörtök, június 23, 2011

Kegyelem




" Mi pedig valamennyien az Ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre"
János evangéliuma 1:16






Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erődet,
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű; szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
erőre;, akarat, kétségbeesés,

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - megszűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

(Reményik Sándor: Kegyelem)

Kívánom, hogy ma átéld Isten kegyelmének mélységét, gazdagságát és ne akard önmagadat megváltani, jobbá tenni vagy örök élettel megjutalmazni. Csak add fel magad és megkapod a kegyelmet Istentől!

szerda, június 22, 2011

Testvéri szeretet

„Az atyafiúi szeretetről pedig nem is szükség írnom néktek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek;”
(Thesszalonikabeliekhez írt 1. levél 4. fejezet 9. vers)


Az első századok keresztény közössége híres volt összetartásáról. Közmondásossá vált egymás iránti megbecsülésük, melynek környezetük így adott hangot: ’Nézzétek, mennyire szeretik egymást!’

Az apostol megítélése szerint is szükségtelen hosszan ecsetelni azt, ami magától értetődő, és ami a pogány világ csodálatát is megragadta.

De mi a helyzet ma? Úgy vélem, mi, akik része vagyunk a közösségnek, időnként borúsabbnak látjuk önnön magunkat, mint ami a valóság. Tapasztalatom, hogy főleg azok panaszkodnak leginkább arról, hogy nincs szeretet a gyülekezeten belül, akik csak kapni szeretnének.

Néhány éve egy istentiszteleten néhány kérdést intéztem a hallgatósághoz, hogy mit jelent számukra a gyülekezet. Az alkalom után egy barátunk, aki még nem tagja a közösségnek, egy kis levelet adott át, mely válaszát tartalmazta.

Ezt a kis papírt mind mai napig őrzöm és íme néhány sor ebből a levélből:

„itt találtam olyat, amiről nem is tudtam eddig, hogy ennyire hiányzik.”

„amikor (a 6 nap alatt) elfáradtam idejövök megpihenni, új erőt kapok.”

„Ez a kis közösség hitet és energiát ad.”

„Köszönöm az Úrnak, hogy idevezérelt engem, a közösségnek pedig azt, hogy befogadtak engem.”

„Kérem, segítsen, hogy legalább egy részét tudjam viszonozni annak, amit tőlük kapok.”

Bizony a meglevő problémák ellenére, én is ilyennek szeretném tudni lelki családomat. Ezért imádkozom és megteszek mindent, hogy továbbadjam azt a szeretetet, amit naponta kapok Jézustól.

S ha te is így teszel, a világ előtt is nyilvánvalóvá lesz, hogy tanítványai
vagyunk.

"Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." (Ján.13:35)

kedd, június 21, 2011

Valakinek fontos vagy ...



“Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?” Jób.12,7-9.


Ilyenkor tavasszal, nyár elején megújul a természet! Olyan üde,szép zöld minden! A virágok tündökölnek a szivárvány összes színében, a madarak éneke betölti a környezetet. A csodálatos, felhőtlen éjszakákon csillagok milliói hívogatnak az ismeretlen világegyetem megismerésére. Bármerre nézünk, minden azt sugallja, hogy ez a világ nem jöhetett létre csak úgy…. Kell lenni egy értelmes tervezőnek, egy zseniális alkotónak! Nem a véletlenek sorozata mindaz, amit látunk, aminek tanúi lehetünk.
Van valaki, Aki mindent bölcsen megalkotott, Aki tudatosan cselekedett. De ez a Valaki – Isten – nemcsak elindította a teremtés folyamatát, hanem oda is figyel alkotásaira. Minden egyes személy fontos neki! Látja az én parányi életemet, és tud is segíteni nekem, ha ezt igényelem, ha akarom. Sőt, baráttá fogad és minden meg akar beszélni az emberrel. Együtt akar élni velem, és szeretne tanácsolni az élet útvesztőiben, szeretné mutatni az utat, hogy el ne tévedjek. Nem hagyott bennünket magunkra, hanem ma is beszélhetek hozzá, megoszthatom vele aggodalmaimat, feltehetem neki kérdéseimet. Isten, Jézus Krisztus által egészen közel került hozzánk, embertestvérünkké lett. A legtöbbet adta, amit adhatott, mert szereti teremtményeit. Amikor az emberiség fellázadt ellene, nem fordított hátat neki, hanem kinyújtotta kezét felé, és Jézus áldozata által visszafogadta őket családjába. Nem kell egyedül küszködnöm terheimmel, félelemben, rettegésben élnem a jövő miatt! Valakinek nagyon fontos az én kis parányi életem! Valaki figyel rám, és ez a Valaki megoldást is nyújt nekem, ha akarom!
Ezen a reggelen menj ki a kertbe, ha teheted, de legalább csodálj meg egy virágot a környezetedben, és adj hálát Istennek, aki a mai napon is biztosít afelől, hogy veled lesz, és figyeli lépteidet – mert fontos vagy neki….!

Kormos Tivadar

hétfő, június 20, 2011

Isten győzelemre vezet

De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.
2 Korinthus 2:14

Iskolai tornaórákon, tábori sport alkalmakon gyakran úgy osztottuk el a résztvevőket, hogy két ember felváltva egyesével válogatta össze az általa jónak tartott játékosokat. A legjobb képességűek hamar bekerültek az egyik vagy másik csapatba, a gyengébbeket a végére hagyták. Bármelyik csapatba is kerülünk ilyenkor, 50% esélyünk megvan a győzelemre. A játék végén már nem az számít, hogy ki hogyan teljesített, hány pontot szerzett. A lényeg, hogy a győztes csapat tagjai között vagyunk-e?

A hitélet is hasonlít egy ilyen csapatjátékhoz abban a tekintetben, hogy képességeinktől, teljesítményünktől függetlenül mi is tartozhatunk a győztes csapatba. Mivel Krisztus legyőzte az ellenséget, biztosak lehetünk a csata végkimenetelében. Jézus megosztja velünk a bűn ill. Sátán feletti győzelmét és diadalra vezet bennünket is.

Tágabb értelemben a Krisztus és az általa elnyerhető megváltásról szóló jó hír terjedése is egy komoly vállalkozás. Bár sokszor nehézségekbe ütközik, de mivel ez Isten ügye, diadalra fogja vinni. Részt venni az evangélium terjesztésében – nagy kiváltság. Isten megváltott, győztes népének tagjaként a mehetünk bátran előre, abban a tudatban, hogy 
a jó csapatban vagyunk.

Ma még talán úgy tűnik nagy a zűrzavar. Nem látjuk tisztán, ki kinek az oldalán áll. A kérdés inkább az, hogy elfogadjuk-e Jézus meghívását? Arra hív hogy álljunk mellé, küzdjünk – és győzzünk vele együtt!

vasárnap, június 19, 2011

Uram, irgalmazz!

„Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!”
Zsoltárok könyve 138:8

"Uram, irgalmazz" - mormolod magadban, miközben látod, hogy minden omlik össze körülötted. Amit felépítettél, most romokban hever, mint egy szétdúlt kártyavár, és te nem tehetsz mást, "csak" üres kézzel megállsz Isten előtt.

"Nem, Uram... nem tudok. Nem tudok semmit tenni, csak kapkodom a fejem egyik irányból a másikba, és már kezdek kétségbe esni. Nem tudom, miért van erre szükség, miért történnek ezek pont velem, csak beléd kapaszkodok, aki ismeri a számomra ismeretlent. Beléd kapaszkodok, aki tudja a miérteket, a válaszokat, és megadja majd nekem is egyszer, ha javamra válik.

Szükségem van Rád ma és minden nap. Szükségem van Rád, aki megalkottál, és vezeted utamat, hogy ülj le mellém, és várd meg velem a vihar végét. Várj velem néhány napot, míg elcsitul minden, és ölelj át, engedd, hogy érezzem a szereteted. Várj velem, és mutasd meg irgalmadat! Ámen"