szombat, április 16, 2011

Mint egy tükör


Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” 2Kor 3,18

Reggel, amikor felkelek, a fürdőszobában a tükörbe nézek. Na, nem bámulom magam, csak megnézem, mi van velem. Mit kell tennem, hogy emberek közé mehessek? Mosdás, fésülködés, rendben van-e a ruhám? Ha igen, indulhatok. Mindig megteszem ezt, de napközbe csak nagyon ritkán. Egy fontos találkozó, vagy egy előadás előtt.

Amikor a tükörbe nézek, magamat látom, nem mást. Tetszik, nem tetszik, de csak ez van. Olyan vagyok, amilyen. Elsősorban nem azért nézem magam, amilyen vagyok, hanem azért, hogy milyen leszek, ha elhagyom a mosdót. Látom magam előtt a változás utáni képet, ahhoz igazítom magam, amilyenné válni szeretnék.

Az Isten szava, a Szentírás tükör. Ahogy a tükröt értelmesen használjuk a magunk hasznára, úgy kell olvasnunk az Igét is. Ha nem tetszik benne valami – mert elevenünkre tapint – hiába takarjuk el arcukat, attól még ugyanazok maradunk. Fedetlen arccal kell e tükör elé állnunk! Meg kell tanulnunk meglátni azt, akivé válhatunk a mennyei fürdőből való távozás után! Tudom, ez néha nem könnyű, de ilyenkor gondolj arra, hogy amilyen tökéletesnek látod te Istent az Ige tükrében, Ő olyan tökéletesen látja a benned kirajzolódó, a benned élő Krisztus képét. Mert ez egy csodatükör! Minél többet nézed, annál inkább formál. Ne hagyd abba!

péntek, április 15, 2011

Isten áldása a gyermek


„Íme, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.”

Zsoltár 127:3.

“Tartsátok kötelességeteknek, hogy türelemmel, gonddal és komoly, buzgó imával úgy alakítsátok gyermekeitek jellemét, hogy áldássá legyenek az otthonban, a gyülekezetben és a társadalomban. Ha elhanyagoljátok ezt a kötelességet,… gyermekeitek erkölcsi torzszülöttként nőnek fel… Ha megtűritek gyermekeitekben a helytelenségeket, bezárjátok előttük Isten városának kapuit. Szülők, akik vallják, hogy szeretik Istent, nem teljesítik akaratát. Nem fékezik meg, nem irányítják helyesen gyermekeiket és ezrek nőnek fel nyomorék jellemmel, laza erkölccsel, hiányos neveléssel… Magukra hagyják őket, hogy tegyenek, amit akarnak ösztöneikkel, idejükkel, szellemi erejükkel. A szülőket terheli a felelősség, hogy az elhanyagolt képességek elvesznek Isten ügye számára… Világosság ragyogott és ragyog elő Isten szavából és Lelkének bizonyságtételeiből, ezért tanuljuk meg kötelességünket…”

(Bizonyságtételek V. kötet, 324-326. l.)

csütörtök, április 14, 2011

Bizalomjáték



"Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te utaidban megismered Őt; akkor Ő igazgatja a te utaidat"

Példabeszédek könyve 3:5-6

Amikor a mai szöveget elolvastam, egy dal ugrott be rögtön.

"Csak bízz az Úrban, és soha ne csüggedj! Ezt mondom mindig a lelkemnek, hűsége páncél, és keze, mint árnyék követ. Emlékezz mindig az ígéretére, minden nap megtart és nem enged el. Szárnyain hordoz, és egyenes úton vezet.

Refrén: Mert vele minden magas falon átlépek, átfutok az ellenség táborán. A víz nem borít el, és a tűz nem éget meg, mert Ő mellém áll.


Csak bízz az Úrban, és soha ne csüggedj! Ezt mondom mindig a lelkemnek, hűsége páncél, és keze, mint árnyék követ. Emlékezz mindig az ígéretére, minden nap megtart és nem enged el. Szárnyain hordoz, és egyenes úton vezet.


Refrén: /: Mert vele minden magas falon átlépek, átfutok az ellenség táborán. A víz nem borít el, és a tűz nem éget meg, mert Ő mellém áll. :/ 2x /: Kelj fel, én lelkem, miért adnád fel, miért csüggednél tovább? Bízzál Istenben, nincs olyan vihar, amin Ő ne vinne át! :/ 2x /: Mert vele minden magas falon átlépek, átfutok az ellenség táborán. A víz nem borít el, és a tűz nem éget meg, mert Ő mellém áll. :/ 3x Emlékezz mindig az ígéretére, minden nap megtart, és nem enged el. Szárnyain hordoz, és egyenes úton vezet.


Meghallgatható: http://www.youtube.com/watch?v=Bpup03ahZg8


Csapatépítő játékként szoktunk játszani bizalomjátékokat, mint pl. a szabad esést a csapat tagjainak egymással szemben kinyújtott karjára, vagy a kinyújtott karokkal szembeni futást stb. És nagyon furcsa érzése van ilyenkor az embernek, amikor teljesen rá van utalva a bizalomra... Hogy bízzon a másik emberben, mert ő majd vigyázz rá! Nehéz számomra és esetlenül érzem magam játék közben, de hihetetlenül összekovácsolódunk a játék végére.


Valahol Istennel kapcsolatban is ilyen érzéseket táplálunk. Kérdés, hogy miközben aláesünk Valaki alánk tartja-e a karját, vagy a semmibe zuhanunk...A magas falakat át tudjuk-e lépni?!

Mert nem látjuk a jövőt, és nem tudjuk merre vezet minket. És ez a bizalomjátékunk a Jó Istennel, amikor tényleg vakon el kell engednünk magunkat.


De ahogyan a fenti dal is mondta, Vele minden falat átléphetünk, tűz és víz nem árthatnak nekünk! Akkor is, ha jönnek a hullámok és meg kell halnunk, bízhatunk az örök élet ígéretében!

Engedd el magad ma, és engedd, hogy kifogjon erős karja! Rajta, indulhat a nap, mert Ő veled megy!


Udvar Renáta




szerda, április 13, 2011

Tégy megfontolttá!


„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (141. Zsoltár 3. vers)

A Talmud beszél egy királyról, aki egy nap azzal a kéréssel fordult az egyik udvari bolondjához, hozza el számára azt a dolgot, ami a legjobb, a legértékesebb a világon, majd a másik udvari bolondjához fordult és kérte, hogy ő pedig a világ legrosszabb dolgát hozza el neki.

Kis idő múlva visszajöttek a bolondok. Az első, aki a világ legjobb dolgát hozta; tarisznyájából előhúzott egy nyelvet. Ekkor a másik mosolyogva húzta elő saját tarisznyájából a ’világ legrosszabb dolgát’, hiszen ő is egy nyelvet hozott.

Hát igen, Jakab apostol is beszél arról, hogy az életben sokszor a legkisebb dolgoknak van a legnagyobb szerepe; a lovak zablája; a hajó lapátja; egy égő gyufa az erdőben… kicsiny dolgok ugyan, mégis ezek irányítják, amazok útját.

S nyelvünk is ilyen, mert „Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!” (Jak.3:9-10)

De hogyan lehetne megszelídíteni a nyelvet? Ragasszuk be a szánkat? Soha ne szóljunk semmit? Tegyünk némasági fogadalmat?

Nem, hanem lássuk meg a nyelvet is irányítja valami, egy még a nyelvnél is kisebb dolog; a gondolat. Ó, az semmi, egy röpke gondolat…

De ezek a röpke gondolatok összekombinálódnak, megerősödnek, véleménnyé formálódnak, aztán alkalmas, és alkalmatlan időben kinyitják szánkat és nyelvünket mozgatva kibuggyannak belőlünk.

Nem véletlenül mondja Pál: „változzatok el a ti elméteknek megújulása által” (Róm.12:2).

Isten nem csupán azért teremtett nyelvet és szájat, hogy a táplálékot a szervezetünkbe juttathassuk, hanem, hogy ezek visszatükrözzék gondolatainkat.

Így, minél többet tanulunk Jézustól, annál többször megnyílik szánk, megköszönve, átformáló szeretetét.

Erről a szeretetről tegyünk ma mindannyian bizonyságot!

kedd, április 12, 2011

Vizsgálj meg engem….


„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Zsolt.139,23-24.

Első olvasásra kissé merésznek tűnnek a zsoltáríró gondolatai! Mit is kér valójában az Úrtól? Vizsgálj meg engem Uram, de ne csak külsőleg, hanem még a gondolataimat is!

Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a látszat alapján ítéljünk. Vannak bizonyos keresztényi kegyességi formák, gyakorlatok, amelyeknek ha valaki megfelel, átmegy a vizsgán. Ha megfelelő hosszú a hölgyek szoknyája, ha minden szombaton ott vagyunk az Isten házában, ha megadjuk az Úrnak rendelt összeget…. sok esetben ezek az „igazi” mércék emberek megítélésében! De ki vizsgálja meg az indítékokat, a gondolatokat? Persze, erre azt mondjuk, hogy ember ezt nem teheti, csak az Isten. Ez így is van!

Mi emberek csak következtetni tudunk bizonyos cselekedetekből, hogy mi lehet a szívben, de nem mondhatjuk meg 100 százalékban, hogy jól látunk-e…. Éppen ezért nagy meglepetések lesznek majd az ítélet napján, mert lehetséges, hogy Isten olyan embereket sorol majd az elkárhozottak közé, akikről biztosak voltunk, hogy üdvözülnek és olyanokat a megváltott gyermekei közé, akikről azt gondoltuk, hogy semmi esélye erre!
Hogyan kerülhetjük ezt a kellemetlen helyzetet? Úgy, ha már ma kérjük Istent őszinte szívvel, hogy vizsgáljon meg bennünket, mutassa meg a gonoszság útján, leplezzen le -ha kell emberek előtt is – bűnös indítékaimat. Mit számít, ha tiszteletre méltó embernek ismernek a társadalomban, ha jó hívőnek látszom a gyülekezetben, ha Isten másképpen gondolja ezt. Természetesen Ő nem akar mindenáron elítélni, hanem éppen keresi számomra a mentséget. Az Atya Jézust nemcsak azért küldte el, hogy megváltson bennünket, hanem azért is, hogy erőt adjon nekem atyáinktól örökölt és szerzett rossz természetem felett, hogy győzedelmeskedhessem minden nap bűnös ÉNEM felett.

Ha kérjük, felhatalmazzuk Istent, Ő ezt megteszi! De ehhez bátorság kell! Sokan egy életen keresztül áltatják magukat, hogy milyen szuper hívők, annak ellenére, hogy Isten Lelke rámutat hibáikra, és meg is akarja őket szabadítani belőle. Mégis, büszkeségük, felfuvalkodottságuk meggátolja Istent abban, hogy segíteni tudjon. Pedig ez örök vesztüket okozza, ha ebben az állapotban maradnak! Isten óvjon meg ettől! Adjon alázatos lelkületet, hogy szembe tudjunk nézni hibáinkkal és tudjunk változtatni addig, amíg van rá lehetőségünk…

Kormos Tivadar

hétfő, április 11, 2011

Átváltozunk

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”

János első levele 3:2

Kinek vagy a gyermeke? Istené vagy az Ördögé? Nem árt ezt tudni, és ennek tudatában lenni, mert valamelyik csoportba mindenki beletartozik. Hovatartozásunk nemcsak azonosságtudatunkra, viselkedésünkre, gondolkodásunkra van hatással, hanem örök, végső sorsunkra is.

Jézus a búza és konkoly példázatával arra emlékeztet bennünket, hogy egészen az aratásig a búza és a konkoly együtt növekszik. Kezdetben nem látszik a különbség az értékes gabona és a haszontalan gyomnövény között, de idővel minden nyilvánvaló lesz.

Ma nagyon sokan mondják magukról, hogy szeretik Krisztust és odaadó keresztények. Hogy mennyire igazak ezek a szavak, nem a mi dolgunk megítélni.

János levelében mégis itt van egy egyszerű mérce, amit jó, ha magunkra is alkalmazunk.
Az Isten gyermekei úgy élnek, éreznek, gondolkodnak, viselkednek, mint akik Isten családjába tartoznak.
Az a szeretet van bennük, mint amit Jézusnál is láthatunk.

Az Ige mércéje nagyon világos:
Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.” (1Ján 3:10)
Magyarul, ha nem engedelmeskedem Istennek és nem szeretem az embertársaimat – nem lehetek az Ő gyermeke.

A 4. fejezet 7. verse még szebben fogalmaz: „a szeretet Istentől van, és aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent”
A szeretet Istenének szerető gyermekei vannak. Az Ördög gyermekei nem cselekszik az igazságot, és nem szeretik egymást.
Azt, hogy mivé leszünk, valóban még nem tudjuk, de a szeretet elvét követve Isten gyermekei maradhatunk. Ez hatalmas kiváltság – ne veszítsük el!

vasárnap, április 10, 2011

Mert boldog vagy...

„Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. ”
Jelenések könyve 1:3

Egy fekete, teljesen egyszerű kinézetű könyv, amit szinte minden háztartásban megtalálhatsz. Egy könyv, ami nem hiányozhat a gyűjteményből, de igazán mint valami elfelejtett státuszszimbólum hever a többi iromány között. Egy könyv, amely ezrek életére volt kimondottan nagy hatással, ezreket változtatott meg, mentett meg az örök élet számára. Egy könyv, amiért korábban képesek voltak vérre menni az emberek. Egy könyv, ami megmutatja, milyen kimondhatatlan szeretettel fordul az emberhez Isten.

Mikor vetted utoljára kezedbe ezt a könyvet? Mikor gondoltál úgy rá, hogy egyáltalán hasznos lehet valaha a számodra? Mikor vetted úgy kezedbe, hogy általa keresztül hallani akarod Isten hangját?

Isten ma reggel azt üzeni neked, hogy boldog vagy, mert olvashatod, mert hallhatod Isten szavát. Boldog vagy, mert Ő kérdéseidre válaszolhat, sokszor azt a bizonyos fekete könyvet felhasználva. Kívánom neked, hogy élj ezzel a boldogsággal, élj ezzel a lehetőséggel, és vedd kezedbe azt a bizonyos fekete könyvet! Vedd kezedbe, és olvasd, olvasd Isten hozzád szóló üzenetét.