szombat, július 03, 2010

Surviver (Túlélő)

"De aki mindvégig megáll, megtartatik."
Máté 24,13 (Ravasz L. ford.)

A cölöpök úgy másfél méterre emelkedtek ki a az egzotikus öböl tengerkék vizéből szemben a karcsú stéggel. A cölöpök tetején órák óta három versenyző gubbasztott, mint valami harcedzett sirály, egyensúlyozva a néhány négyzetcentiméteres felületen. A stég deszkáin törökülésben, egy komoly férfi figyelte minden rezdülésüket, de eddig nem látott végzetes hibát. Igaz, a látszólagos mozdulatlanságban már látta a jeleket, megremegő izmokat, a feszülő ízületeket, a verejtékező homlokokat és az óvatos mozdulatot, ahogy egyikük – vigyázva, hogy ki ne billenjen egyensúlyából – kitörölte szeméből az izzadtságot. "Milyen őrült kínzási módszer ez?" – bámultam meredten a tv képernyőjét. Miért csinálják ezt ezek az emberek? Nem voltak körülöttük veszélyes cápák, akik kiüldözték oda őket, nem forgott veszélyben az életük. Teljes önszántukból vállalták mindezt, egy játék kedvéért, aminek egymillió amerikai dollár volt a tétje. A nagy nyereményt azonban csak az utolsó túlélő nyerheti meg. Ez a verseny, a cölöpön állás, most egy védettséget jelentő nyakláncért folyt, amelynek viselője biztosan bennmaradhatott a döntőben, mert este őrá nem lehetett szavazni, hogy kiessen. Hármójuk közül ketten barátok voltak, így a harmadik arca volt a legfeszültebb. Ő koncentrált a leginkább, mert, ha itt és most nem nyer, ha nem lesz övé a védettség, akkor a másik kettő összefog ellene. Több, mint négy óra eltelte után már elviselhetetlen volt a forróság. Délben a nap sugarai nem csak merőlegesen égettek, hanem a víz, mint valami pokoli tükör, visszaverte mindet és ők úgy érezték: mindnek ők a célpontjaik. Az egyik férfi guggolt, feszülő combjait kezével dörzsölte, ki tudja, érezte-e még. Szemével a másik kettőt figyelte, látszott, azon gondolkodott, hogy megkockáztassa-e a felállást. Bármilyen erős fizikummal rendelkezik is, egyáltalán nem biztos, hogy egyensúlyvesztés nélkül végre tudja hajtani a műveletet. A melette levő társa csak az egyik talpával állt a cölöpön, a másikat térdén nyugtatta, nagyon magabiztosnak tűnt. De a nő, már félig előrehajolt, az arca elkínzott volt. „Biztos szédül” – gondolta –, „vagy hányingere van”. Amit nem is csodált, hisz a próba kezdetétől nem ihattak semmit. "Meddig bírhatjuk így?" – gondolhatták valamennyien. A nő lehunyta a szemét. „Most leesik!” – gondolta a guggoló. „Neki úgyis mindegy, hisz ő úgyis bent tartaná, már rég eldöntötték, hogy ketten mennek tovább.” Egy csobbanás. A nő nagy sóhajtással és örömmel lubickolt a vízben. Számára vége. Bízik benne, hogy a társa nyer majd és bent tartja a játékban. Lassan, kiélvezve a hűvös-enyhet adó vizet, kiúszott a stégig és leült a bíró mellé. Mostmár ihatott, de a két másik tovább küzdött. Mindketten arra vártak, hogy a másik feladja. Végül úgy döntött, megkockáztatja a felállást. A karjait előre nyújtotta, hogy egyensúlya biztos legyen és lassan megpróbált felállni, de elsőre nem sikerült. A másik kajánul mosolygott, - „Már nem bírod sokáig!” – üzente. Magabiztosan letette maga mellé a másik lábát, de nem figyelt eléggé. A perem túl keskeny volt és megcsúszott, amikor áthelyezte a testsúlyát. Kalimpálva zuhant a tenger vizébe. Utána boldogan követte őt a győztes is, már lazíthatott.

A mi próbánk is hosszú, és fárasztó, de több előnye is van. Mi nem egymás ellen, hanem egymásért, a másikat erősítve küzdünk. Mi nem arra várunk, hogy valaki elbukjon, hanem, hogy mindannyian győzzünk, mert itt minden kitartó játékos nyer. A mi minden próbát kiálló és mindent legyőző bíránk, Jézus Krisztus döntötte el , hogy így legyen.

Restás László

péntek, július 02, 2010

Megerősít az Úr

„Az Úr erőt ad népének, az Úr békével áldja meg népét!”
Zsoltárok 29: 11.

Ahogy ma reggel elolvastam ezt az Igét, engedtem, hogy mélyen érintse meg a szívemet. Mivel kicsit távolinak éreztem magamtól a „népet”, átfogalmaztam ezt a zsoltárverset valahogy így: ’Az Úr erőt ad Panninak, az Úr békével áldja meg családját!’ (Családom is és én is a ’nép’ része vagyunk – nem igaz?)
Így már egészen másként hangzott. Elképzeltem, ahogy a mai napon angyalok ezrei állnak készenlétben, hogy erőt adjanak, amikor elesem, amikor elhibázom. Hányszor ébredtem fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem! Hányszor gyötörtek gondok – hogyan oldjam meg ezt a problémát! És hányszor megtapasztaltam, hogy valóban erőt kaptam az Úrtól! Tán észre sem vettem a pillanatot, amikor minden sínre került. Erőt kaptam a terhek hordozásához, erőt, hogy megvigasztaljak valakit, erőt, hogy erősítsem a megfáradtat. Honnan? Magamból? Nem! Nem! Az Úr adott erőt!
Nem tudom, észrevetted-e, milyen hiánycikk lett a 21. században a ’béke’. Olyan hamar felhúzzák magukat az emberek. A legkisebb dolog miatt is borul minden. Olyan hirtelen kijön egy durva, bántó szó a családban. Olyan sok otthonra jellemző a békétlenség. Az Úr Jézus szeretné ma békével elárasztani családodat. Szeretne a békétlen, idegesítő körülmények közé békét varázsolni.
A bevezetőben olvasott igében nincs: ha… Békét ad, ha… erőt ad, ha… Az Úr ma erővel és békével szeretne téged megáldani.
Csendesedj el – figyelj nagyon – és észreveszed, hogy HOGYAN!

csütörtök, július 01, 2010

A bűn és a megváltás hatása

"Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává."
Pál levele a rómaiakhoz 5:18

Ádám és Jézus. Két történelemformáló férfi a Föld nevű bolygón. Ádám egy pillanat alatt, Jézus 33,5 év alatt adta a világnak azt, amiről híres. Ádám egyetlen döntése következtében a bűn és a halál lett természetes a Földön, Jézus pillanatonként meghozott tökéletes döntései mentették meg világunkat az örök pusztulástól. Ádám tökéletes környezetben, a rossz visszahúzó és elbuktató belső hajlandóságától mentesen hozott döntést a rossz mellett - külső ráhatásra, de nem kényszerítésre, hanem szabad akaratból -, míg Jézus a legnehezebb körülmények között, a bűn 4000 éves romboló munkájának hatásai után, élete minden egyes pillanatában, folyamatosan kényszerítések és fájdalmak közepette is tökéletes maradt. Ádám egyetlen harapással vesztette el a tökéletességet, Jézus pedig a legborzalmasabb fájdalmak árán szerezte azt vissza - nem Magának, hiszen Ő nem vesztette el, hanem NEKÜNK.

"Mikor Krisztus úgy érezte, hogy megszakadt, összetört az Atyával való egysége, félt, hogy emberi természetében nem lesz képes elviselni a sötétség hatalmasságaival szemben Reá váró nagy küzdelmet. A pusztában lejátszódott megkísértésében az emberi nemzetség sorsa forgott kockán. Akkor Krisztus volt a győztes. Most a kísértő egy végső, félelmetes küzdelemre vonult fel; erre készült Krisztus szolgálatának három éve alatt. Minden ennek a harcnak a kimenetelétől függött. Ebben a harcban minden, de minden kockán forgott. Ha Sátán ebben a küzdelemben kudarcot szenved, akkor elveszíti minden reménységét az uralom megszerzésére. A világ országai végül is Krisztus tulajdonává lesznek, és őt magát legyőzik és kivetik. Ha azonban le tudná győzni Krisztust, akkor az egész föld Sátán birodalmává lenne és az emberi nemzetség örökre hatalmába kerülne. Krisztus, mikor maga előtt látta az összeütközés összes lehetséges következményeit, akkor a lelke megtelt rettegéssel, mert tudta, hogy esetleges veresége az Istentől való elválasztását jelentené számára. Sátán azt sugallta az Úrnak, hogyha vállalja a kezességet a bűnös világért, akkor örökre elszakad Istentől; ezáltal azonosulna a Sátán királyságával, és soha többé nem lehetne közösségben Istennel. Mit nyerhetett meg Krisztus ezzel az áldozattal? Mennyire reménytelennek látszott az, hogy az ember kigyógyul a hálátlanságból! Sátán a legnehezebb útszakaszon ezzel kísértette a Megváltót. Azok az emberek, akik azzal az igénnyel léptek fel, hogy több joguk van az áldásokra, mert felette állanak embertársaiknak, elvetettek Téged. Arra törekszenek, hogy megsemmisítsenek Téged és az alapját, a középpontját, a pecsétjét azoknak az ígéreteknek, amelyeket mint különleges kiválasztott embereknek, nekik tettél. Tanítványaid egyike, aki hallgatta oktatásaidat, utasításaidat és egyike volt munkatársaid legkiválóbbjainak, elárult téged! Legbuzgóbb követőd megtagad! Tanítványaid elhagynak! Krisztus egész lénye visszaborzadt mindennek még a gondolatától is. Éles tőrként szúrt szívébe az a gondolat, hogy éppen azok, akiknek a megmentéséért minden áldozatot vállalt; éppen azok, akiket olyan nagyon szeretett, közreműködnek a Sátán által tervezett és kirobbantott összeesküvésben. A küzdelem, az összeütközés szörnyű volt." (Ellen G. White: Jézus élete: Gecsemáné)

"A mennyei angyalok tanúi voltak minden tettnek, mozdulatnak, amit szeretett Parancsnokuk ellen követtek el. Szerették volna kiszabadítani Krisztust. Isten uralma alatt az angyalok határtalan hatalommal rendelkeztek. (...) Ezek az angyalok most is, mikor Krisztus kihallgatásának szégyenteljes jelenetét szemlélték, méltatlankodásuknak azzal adhatták volna tanújelét, hogy megsemmisítik Isten ellenségeit. Ezt minden nehézség nélkül megtehették volna. Isten azonban nem adott nekik erre megbízást. Nem ezt parancsolta meg nekik. Krisztus pedig, aki halállal büntethette volna ellenségeit, türelmesen elhordozta kegyetlenségüket. Az Atya iránti szeretete és az a fogadalma, ígérete, amelyet a világ teremtésének a kezdetén tett, hogy az emberiséget megváltja, arra késztette Krisztust, hogy panaszkodás nélkül tűrje el azoknak a vele szemben tanúsított durva bánásmódját, akiket megmenteni jött el. Küldetésének egyik része éppen az volt, hogy ember voltában hordozza el mindazt a gúnyolódást és gyalázkodást, amivel az emberek szidalmazták Őt. Az emberiség egyetlen reménysége Krisztusnak ebben az engedelmességében volt és van; abban a tényben, hogy Krisztus hajlandó volt, és még ma is hajlandó mindazt elhordozni, eltűrni, amit az emberek kezéből és szívéből kapott és kap." (Ellen G. White: Jézus élete: Jézus Annás és Kajafás előtt)

szerda, június 30, 2010

A tiszta szem

„A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.”
(Máté evangéliuma 6. fejezet 22. vers)
Egyszer egy nő, mivel nagyon sietett valahová, szorosan követte autójával az előtte haladó járművet. Amikor annak vezetője a kereszteződésbe érve látta, hogy a lámpák sárgára váltanak, beletaposott a fékbe. A mögötte haladó nő bedühödött.

Dudált, kiabált, káromkodott, és még be is mutatott a férfinak. Dühöngése közben valaki kopogtatott az ablakán. Ahogy odanézett, megrémült, mert egy rendőr volt az.

Megkérte, hogy szálljon ki az autójából, és bevitte őt a kapitányságra, ahol leellenőrizték a nyilvántartásban, ujjlenyomatot vettek róla, és bezárták egy cellába.

Néhány óra múlva elengedték, és a rendőr, aki bevitte őt, a személyes tárgyait átadva ezt mondta: “Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem! Épp az ön autója mögé álltam be, amikor annyira dudált, ízléstelen kézmozdulatokat és mocskos szavakat használt.

Ugyanakkor láttam a lökhárítón a >Mit tenne Jézus?<>Válaszd az életet!<, a hátsó szélvédőn pedig a >Gyere velem a istentiszteletre!< matricát, valamint a béke emblémát a csomagtartón, ezért azt feltételeztem, hogy ön lopta az autót.”

Nyilvánvalóan mindannyian találkoztunk már olyan emberekkel, akiknek az autóján keresztény matricák vannak, polcaikon keresztény könyvek sorakoznak, keresztény magazinokat olvasnak, keresztény filmeket néznek, de…

ha a szemükbe nézel, láthatod, hogy életüket nem hatja át Jézus szeretete. Gondolataikat, így életüket nem tudja beragyogni Jézus megváltásának öröme, így a nehézségek hamar megmutatják életük sötét oldalát, és hogy kereszténységük nem más, mint olcsó utánzat.

Hogy mit tehetsz, hogy a te ’szemed’, a gondolataid, a szíved, és az egész életed tiszta legyen?

Ne csak nézd Jézust, hanem éld meg az Ő életét!

kedd, június 29, 2010

Életed része-e hited?


„Az apostolok így szóltak az Úrhoz: „Növeld a hitünket!”
Lukács evangéliuma 17. fejezet 5. verse


Három évig tanultam görögül és ez alatt megtanultam, hogy mit nem tudok. Ha olyan igével találkozom ami nem egyértelmű a számomra, akkor a pontos fordításáról megkérdezem „nyelvtudós” barátaimat.

Lukács evangéliumában is, ahogyan olvasgattam az ötödik fejezetet valami feltűnt. A keresztény erényekről beszélget Jézus a tanítványaival és ekkor jön az ő kérésük: „Növeld a mi hitünket”. Kicsiny hitük volt a tanítványoknak? Mi a hit? Miről is van itt szó?

Az én „nyelveken szólás ajándékával” megáldott barátaim azt mondták, hogy itt az eredeti görög nyelvben azt kérik a tanítványok, hogy „adj nekünk még hitet is”. Nincs szó „növekedésről, gyarapításról”.

Így már érthetőbb az egész párbeszéd ami Jézus és a tanítványai között zajlott. Ha valaki új életben van, annak az életének a része a hit. A hit az nem mennyiségi kérdés. Itt nem arról van szó, hogy van egy kis hitem és még többre van szükségem, hanem arról, hogy akik az új életben járnak azok előtt nincs akadály. Isten az Ő akaratát végrehajtja az ő életükön keresztül.

Mondjuk el ma reggel:
„Uram add, hogy a szívemben ott legyen az a mustármagnyi hit, és hogy életem részévé váljon. Én nem akarok nélküled élni, barátod szeretnék lenni. Vezess ma is közelebb Magadhoz, hogy megtapasztaljam a Te szeretetedet, jóságodat, hosszútűrésedet. Köszönöm, hogy gyermekeddé fogattál és olyan sok jóval megajándékoztál. Ámen

hétfő, június 28, 2010

Megelégedettség

“Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.”
Filippi 4:11

Nem könnyű elégedettnek lenni. Mai világunknak mintha lenne egy része ami állandó rohanásra késztetne, hogy elérjük az elégedettséget. Amikor kitűzzük a célt, akkor pedig elérésekor mindig úgy járunk, hogy “újabb csúcsot pillantunk meg”. És máris belevetjük magunkat a küzdelembe, hogy elérjük…

Ha az elégedettség érzésére gondolok, akkor mégsem sikeres pillanatok jutnak eszembe. Sokkal inkább azok a reggeli séták, amiket az iskolába menet tettem meg. Emlékszem, hogyan csodálkoztam rá a virágba nyíló bimbókon, az első rügyeken, a friss havon és a tavaszi esők pocsolyáin. Ha jól belegondolok, akkor a megelégedettség nem tettekből fakadt, hanem hitből, bizalomból és az életre való rácsodálkozásból. Talán ma ezért nem találom sokszor az elégedettséget felnőttként? Talán túl nagy a távolság a vágyaim, igényeim és szükségleteim között? Vagy talán elveszíti a felnőtt ember a hit, a feltétlen bizalom és a rácsodálkozás képességeit?

Pál nem mutathatott fel hatalmas vagyont, kitüntetéseket. Sőt, nélkülözött, sokszor még alapvető szükségleteit sem elégíthette ki. “Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.”- írja. Mi volt a titka, hogy nem a körülményei határozták meg elégedetlenségét? Hát a hite: “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Bízzuk életünket ma is Krisztusra és meg fogjuk tapasztalni az elégedettséget is!

vasárnap, június 27, 2010

Batyu a batyud helyébe

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok a lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."
Máté evangéliuma 11:28-30

Fáradt vagy, és nem kívánsz mást, csak a kényelmes, puha ágyadat, vagy inkább egy lakatlan szigetet, ahol senki nem háborgathat. Dörzsölöd a szemeidet, de nem érzel semmi javulást, és semmi más nem hiányzik jobban, mint az igazi pihenés.

Esetleg rád szakadt a felhőtlen nyár, de valahogy mégsem igazán felhőtlen, mert a hétköznapi gondok és életed problémái számára nincsen vakáció. Minden reggel megtalálnak, néha esténként sem hagynak nyugodni. Rágódsz rajtuk, kétségbeesetten próbálsz megoldást találni, de csak annyit haladsz előre, mint egy egész napos hintázás során egy hintaszékkel.

Mindannyiunknak megvannak a maguk problémái, terhei, igái. Egész héten dolgozunk 8-10-12 órában, vagy esetleg kötetlen munkaidőben, ami gyakorlatilag a "reggeltől-estig"-et jelenti. Végezzük a magunk hivatását, őrlődünk saját problémáink között a saját kis világunkban, ahová nem léphet be senki. Így a teher csak egyre nehezebb és elviselhetetlenebb, míg a végén nem bírjuk már tovább.

Nem tudom, te meddig bírod még cipelni saját batyudat, saját gondjaidat. Isten ma azt üzeni Neked, nála leteheted ezeket mind. Nem kell tovább játszanod a hőst, hogy neked egyedül is megy minden. Válj meg tőlük, és Ő igazi pihenést, és nyugalmat tud neked adni. És a Te terhed helyébe az Ő batyuját adja; szelídséget, alázatos szívet, hogy végre láss túl saját kis zárt világodon. Lásd meg, hogy vannak olyan problémák, amik úgy oldódnak meg, hogy te nem teszel semmit. Lásd meg, hogy vannak olyan terhek, melyeket feleslegesen cipeltél eddig, és Istennél mindegyiktől megválhatsz. És lásd meg, úgy lesz a napod nemcsak elviselhető, hanem kifejezetten boldog, ha önmagad helyett a másik felé fordulsz, és segítesz neki hordozni a csomagját. Hidd el, szívedben nyugalom és béke lesz a problémák ellenére, és érezni fogod az élet igazi illatát.