szombat, január 02, 2010

Január: „Uram! Te adsz nékünk békességet…” Ézs 26,12

Békesség, bölcsesség és hit

„Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné, s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél.”
Jakab 1.5-6

Újév van, és ilyenkor mindig azt kívánjuk egymásnak, hogy békességgel teli legyen. A világunk azonban annyira bonyolult, oly kiismerhetetlen, mint a benne rejlő problémák összessége. Mennyi bölcsességre van szüksége ahhoz az embernek, hogy minden szálát kibogozza, megértse? Globális felmelegedés, az egész földkerekséget érintő gazdasági válság, fegyveres konfliktusok, a szegénység milliárdokat sújtó gondja, az energiaforrások elfogyásának problémaköre, az egészség megőrzésének egyre súlyosbodó kérdései, és az a nagy káosz, ami az emberi fejekben van a neveléssel, a lelki természetű betegségek számának növekedésével – és még sorolhatnánk, hogy mivel – kapcsolatban. Az ember két helyre fektet be nagy energiát, ahol nagy az érdeke és/vagy ahol nagy a szüksége. Mi bölcsességben szenvedünk hiányt, és épp ezért bölcsességért kiáltunk és keressük a bölcsességet mindenhol. Sokszor az egész életünket odaszentelve a tudományos kutatás oltárára, hogy nagy áttöréseket érhessünk el. Mennyi minden sikerült már? Mennyi mindent megismertünk, megértettünk és sokkal, de sokkal okosabbak lettünk, de mire mentünk vele? Az emberi önzés, az érdek által motivált, változó világ rettenetes akadályait, problémahalmait mégse tudtuk megoldani. Úgy látszik, hiába minden. Mégsem lettünk elég bölcsek. Még akkor sem, ha a mai tudományunk meghaladja minden elődünkét. Mit tegyünk hát?
Tanuljunk alázatot! Tanuljunk meg kérni, hittel! Felejtsük el, hogy a tudomány minden eszközét segítségül hívtuk az Isten elleni lázadásunkhoz! Értsük meg, hogy a hit nem a tudomány ellentéte, és a tudomány művelése gazdagítja a hitet, a hit pedig gazdagítja a tudományt. Rajtunk múlik békességünk. Tehetünk érte mindannyian. Isten nyitott a kérdésekre, szeretne válaszolni, szeretne segíteni.

Restás László

péntek, január 01, 2010

Fehér, mint a hó

"No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú."
Ésaiás 1:18.
Biztosan elképedve nézzük a mosópor reklámokat, mert mindenféle foltot "kivisznek" a ruhákból.
Ugyanakkor tapasztalatunk egy kicsit mást mutat. Nem egyszer találkozunk makacs szennyeződésekkel, amelyek nem akarnak távozni.
A bűneinkkel mi a helyzet? Próbálkozunk önmagunk megtisztításával A Csinovnyik halála azt mutatja, hogy minél többet foglalkozunk vele, annál veszélyesebb lesz.
Van egy egyszerű mód: Vidd Jézus elé! Ő ezért küldte el Fiát, és Ő azért halt meg, hogy eltörölje teljesen bűneidet, és újjá tegyen téged
Lehetőséged van, hogy úgy kezd ezt az évet, hogy Jézus elvette bűneid szégyenét, és úgy állsz a mennyei ítéletben, mint aki hófehér ruhában van. Jézus ítéletre hív a mennyei szentélyben, és igazzá akar nyilvánítani.
Akarod ezt?
Ez nem reklámfogás, hanem a legnagyobb IGAZSÁG.
Bízd Újra Életedet Krisztusra! BÚÉK

csütörtök, december 31, 2009

Szent az Úr

"Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!"
Ésaiás próféta könyve 6:3

Akit szentnek nevezünk, azt mindenkitől elkülönítettnek gondoljuk. Pedig a szent szó csak Isten számára elkülönített dolgot vagy személyt jelent. Probléma csak akkor van, amikor Isten szentségéről van szó, mert körbeért a magyarázat, már nincs fogalmunk tovább szűkíteni a kört, hogy érthetőbb legyen a szó.

Szeráfok kiáltják Istenről, hogy Ő szent, és annyira hangos ez a kiáltás, hogy megremegnek tőle a küszöbök. Milyen csodálatos lehet az a Lény, akiről a szolgái nem számításból kiabálják Róla, hogy szent, hanem azért, mert ezt nem tudják magukban tartani. Az előbb azt mondtuk, hogy aki szent, az mindenkitől elszigeteltnek tűnik. Ebben a jelenetben egy olyan történést látunk, amikor a szent Isten megosztja Magát egy emberi lénnyel, Ésaiással, megmutatja Magát neki és szól hozzá. Ezek szerint nem elszigetelt tőlünk Isten - csak mi hisszük Róla, tévesen.

Vajon hogyan lehet összeegyeztetni a makulátlan tökéletességet, a szentséget, az elkülönítettséget az alázattal és lehajlással? Éppen Ésaiás fogalmazta meg ezt, lehet, hogy azért, mert valamennyire csak egy ilyen jelenet után lehet erről fogalmat alkotni: "Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét" (57:15).

Magasságban és szentségben - ez jelenti a számunkra elképzelhetetlenül elérhetetlen tisztaságot és dicsőséget. Istent sokan csak e tulajdonsága alapján tudják elképzelni. Pedig Ő amennyire szent és dicsőséges, éppen annyira lakik a legmélyebbre süllyedt emberrel, a megtört és alázatos lelkűvel is.

Amilyen magasan van Isten trónja a mennyekben, olyan mélyre hajolt az emberért. Isten Fia megszületett egy büdös istállóban, hogy a legszennyesebb emberi szív se féljen Őt befogadni. Megalázkodott a legfájdalmasabb és legmegszégyenítőbb halálig, a kereszthalálig, hogy senki se legyen az emberek között, akinek a fájdalmait ne tudná átérezni.

Ha Isten szentsége ez a kettő együtt, akkor egyáltalán nem félelmetes és nem is megfoghatatlan az Ő dicsősége...

szerda, december 30, 2009

Istennek tett fogadalom

„Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd!”
(Prédikátor könyve 5. fejezet 4. vers)

Abban a korban, amikor még alig léteztek írásos szerződések, sokkal komolyabban vették a kimondott szót, nemcsak az egymásnak, de az Úrnak tett ígéreteket is.

Mózes könyve több helyen beszél a fogadalomtételről, és arról, mikor és hogyan válik érvényessé és számon kérhetővé.

Ami bizonyos, hogy az ókorban nemcsak akkor tett valaki fogadalmat az Istennek, mert épp szorult helyzetbe került, hanem a fogadalom egyben az áldozati rendszer része volt.

Egyrészt, mert minden fogadalmat önként hoztak, másrészt ekkor áldozatot, ajándékot vittek az oltárhoz. A zsoltáros így írja: „Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek!” (Zsolt. 76:12)

Ez az áldozati ajándék nemcsak leölésre szánt jószágot jelentett. Nem egy esetben olvashatunk arról, hogy személyek magukat, vagy gyermeküket ajánlották oda Isten szolgálatára (nazírok, Sámuel, Jefte lánya) egy meghatározott időszakban, vagy életük végéig.

Ebben az időszakban ezt az ajándékot (tárgy, vagy személy) kivonták a mindennapi életből. Bár voltak esetek, mikor ezzel visszaéltek; például segítség helyett Jézus korában gyorsan rámondták valamire Korbán, azaz áldozati ajándék, s így visszatartották a segítségnyújtást.

Természetesen Jézus helytelenítette ezt a gyakorlatot, de a fogadalmakra vonatkozó szabályokat nem helyezte hatályon kívül. Sőt, azt mondta a Hegyibeszédben: „legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem” (Máté 5:37)

De jó is lenne, ha ez mindig, minden keresztényt jellemezne!

Az elmúlt szombaton keresztség volt a gyülekezetünkben, és lélekben a hét keresztelendővel együtt ismét fogadalmat tettünk, hogy önkéntes ajándékként Jézusnak szánjuk életünket, hátat fordítva régi kívánságainknak.

Mielőtt bármit tennél; emlékezz vissza saját fogadalmadra és mondj igent ismét Jézusnak!

kedd, december 29, 2009

Ha meghal is él?

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? „ János 11,25-26


Ma reggelre a gyülekezetünk egyik tagja Lehotka Gábor tanár úr, világhírű orgonaművész, zeneszerző, hosszú szenvedés után meghalt.

Hírtelen közel került hozzám ez az ige. Nagyon szerettem, tiszteltem Gábort a határozottságáért, hűségéért, és mérhetetlen nagy hitéért.

Jézus számára a halál nem valami félelmetes dolog, hanem a teljes nyugalom.

Amikor – a történetünk szerint – Jézus, a barátai otthonába érkezett, Mária és Márta jött elé, két testvére Lázárnak, aki meghalt. Nagyon sírtak és Márta azt mondta: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."
Jézus azt válaszolta neki, hogy: „Én vagyok a feltámadás és az élet.”

Mit válaszolt Márta Jézusnak?
"Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon"

Sokan úgy gondolkoznak, hogy ha meghal valaki a lelke azonnal a mennybe kerül, de vajon azt gondolta Márta, hogy a testvére a mennyben van?

Egyáltalán nem. Márta pontosan azt hitte, ami a Bibliában van, hogy a ő testvére alszik az utolsó napig és akkor új életet kap. De Jézus hogy bizonyítsa, hogy hatalma van a sir felett, és hogy bizonyítsa, hogy minden halottat fel tud támasztani, amikor visszatér, Jézus odament Lázár sírjához, elhengerítették a követ, és Jézus ezeket a szavakat mondta: "Lázár, jöjj ki!" Az örökélet szavai érték el a sírt, és ezért nekünk sem kell félnünk a haláltól, mert Jézus az alvókat mind elő tudja szólítani.
A Biblia azt tanítja, hogy nincs halhatatlan lélek, amely túléli a testi halált.

Prédikátor 9:7. "Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak.."
Vajon Isten tehette volna még világosabbá ezt a kérdést?

Mennyit tudnak a halottak? A Biblia azt mondja, hogy semmit sem tudnak.

„Mind szeretetök, mind gyülöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.” Prédikátor 9,8

Néhány ember úgy gondolkodik, hogy milyen jó érzés az, hogy az édesanyám ott
van már fent, s onnan fentről lenéz rám. Vagy az hogyha az édesapám hal meg, az is egy belső melegséget ad, hogy onnan letekint.

Próbáljuk meg elképzelni a következő történetet!

Egy asszonynak van egy fia, aki háborúba kell, hogy menjen. Egy bombázógép pilótája lesz, és szétlövik a mellkasát, tűzbe borul az egész repülőgép. Ha ennek az édesanyának mindezt a mennyből kellene végignézni, akkor megtörne a szíve.
Vagy egy olyan asszonyra gondoljunk, aki meghalt és lenéz a mennyből, látja hogy a férje rákos, és szenved heteken, hónapokon keresztül.

Isten útja sokkal jobb ennél!

Amikor meghalunk, a testünk a sírba kerül, és az élet ereje visszatér az Istenhez. Akkor a halott számára teljes nyugalom következik, egészen addig, amíg Jézus vissza nem jön. Ez egy szempillantásig tartó nyugalom. A halál után a következő pillanat, hogy látjuk Jézus arcát.

A Bibliában minden hangsúly arra irányul, hogy ne féljünk a haláltól, mert az csak alvás. Jézusnak meg van a sírhoz a kulcsa, és ha Önök meg is halnának, Ő feltámasztja Önöket.
Mi letehetjük szeretteinket Jézus karjába. És lehet egy bizonyosságunk, hogy Jézus Krisztusnak, aki feltámadt a halálból, van hatalma a halál felett is. Így a halál nem tudja megkötözni szeretteinket. A halál nem tud a bűn foglyává tenni bennünket.
Jézus legyőzte a halált, és mi megmentettek lehetünk. Az életünket Jézus kezébe tehetjük. És egy pillanat alatt, amikor az egész mennyet bevilágítja Isten dicsősége, akkor Jézus azt fogja mondani: "Mária, gyere elő! József, gyere elő! Zsuzsanna, János gyertek elő!" Akkor a sírok mind megnyílnak, és mindannyian előjöhetünk, hogy új életet kezdjünk.
Számunkra ez egy szempillantás. És akkor egyesülhetünk szeretteinkkel. És akkor a férjek átölelhetik újból feleségüket, és akkor a testvérek átölelhetik az ő testvéreiket. És akkor annak a kisgyermeknek a puha keze, akit korábban eltemetett az édesanyja, újra át fogja karolni az ő nyakát. És akkor együtt lehetünk, Vele élhetünk az örökkévalóságban, mert Ő legyőzte a halált, nem kell félnünk tőle.
Egy adventista,- amikor rájött arra, hogy halálosan beteg- így adott kifejezést hitének egy közeli barátjához irt levelében: " Kedd délután... az eredeti diagnózist.... megerősítették. Nehéz dolog volt ezt elfogadni, ahogy el is tudod képzelni. De minden jóra fordul. Isten most is tud csodákat művelni. Azon az éjszakán hosszan beszélgettem a feleségemmel. Most néztünk először együtt igazán szembe ezzel az egész dologgal. Hiszem, hogy Isten néha próbára teszi imáink buzgóságát,és késlelteti a választ, hogy hitünket kipróbálja Nem számit, mi történik. Az idő nagyon rövid, ami ezt a földet illeti. Arra kell gondolnunk, milyen is az, amikor egy atya azt mondja kisfiának: ideje lefeküdni. A fiú talán vitatkozik, és azt mondja, hogy még egy kicsit fenn akar maradni. De a bölcs atya így szól: Fiam, holnap szebb nap lesz, új nap, amelyen elvégezheted azt, amit olyan nagyon szeretnél megtenni.

Ha Isten ezt mondja nekem , miért vonjam kétségbe bölcsességét?

hétfő, december 28, 2009

A világosság cselekedetei

„Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

János evangéliuma 3:21

Mit kezdünk a földre jött Jézussal? Hová tesszük az életünkben? Történik-e valamilyen változás?

Hadd keressek némi párhuzamot a karácsonyi időszak és a mai igénk között. Most, hogy már túl vagyunk az ünnepnapokon, és visszatérnek a mindennapi teendőink, gondoljuk át, hogy mit jelent életünkben Jézus jelenléte. Úgy érzem, hogy sokszor a hívő emberek sem tudnak mit kezdeni azzal, hogy Jézus megszületett. Halljuk a Jézuskázásokat, átéljük a betlehemi romantikát, de a lényeg, az igazi kincs eltűnik a szemünk elől. Persze nem baj, ha ünnepelünk, megemlékezünk, elmélkedünk. A baj inkább az, ha ott marad minden a múlt homályában.

Az ünnepek többnyire emlékeztetnek egy történelmi eseményre, előremutatnak valamilyen jövőbeli reménységre, közben a jelenben is tettekre, hálára, változásra késztetnek. A múlt és a jövő ez esetben adott: Jézus két adventje, a születése és második eljövetele. De itt van a jelen, és a jelenben is köztünk élő Krisztus. Mit kezdünk vele?

János apostol úgy ír Jézusról, mint a világosságról, aki megjelent ebben a sötét világban. Az Isten testté lett a Sátán által bitorolt világunkban. Testté léte, szolgálata, halála önmagában megváltoztatta a világot. Nemcsak kortársainak kellett dönteni mellette vagy ellene. Ma is ragyog tisztasága, igazsága és leleplezi életünk sötét dolgait. Világossága oda is bevilágít, ahol talán még mi sem látunk tisztán, mert annyira megszoktuk hibáinkat.

Két lehetőségünk van. Együtt élünk bűneinkkel – de akkor zavarni fog a világosság, nem kell Jézus.
Befogadjuk Jézust, örülünk jelenlétének – és nyugodt lelkiismerettel, tiszta szívvel vállalhatjuk tetteinket, jellemünket és Mesterünket.
Egy olyan világban, ahol nyíltan felvállalnak szégyenletes bűnöket, hol vannak az igazság cselekvői, képviselői? Láthatók-e, hallhatóak-e? Mi vagyunk-e azok, akik nyíltan Isten szerint cselekszenek?

vasárnap, december 27, 2009

A legjobb lakótárs

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
János evangéliuma 1:14
Mondd, milyennek képzeled el Istent? Ősz hajú- és szakállú, hajlott hátú öregembernek? Vagy egy mindennél erősebb bajnoknak, akihez soha nem férhetsz közel, mert körülállják a testőrei? Esetleg egy jó humorú, jóképű, barna hajú, kedves tekintetű, megnyerő külsejű, barátságos egyénnek, aki nagyon hasonlít ránk? Esetleg egy zsarnoknak, akinek soha nem tudsz megfelelni? Sok dolog befolyásolja azt, hogy milyennek is képzeljük el a Mindenhatót: a neveltetésünk, az otthonról hozott tapasztalatok, egy-két erősebb, vezető egyéniség az életünkben, vallási hovatartozásunk, és sorolhatnánk még.

Nem tudom, honnan jöttél, és merre tartasz; nem tudom, milyen kapcsolatban vagy Istennel, milyennek ismerted meg őt, vagy milyennek képzeled el. Egyet tudok, hogy ez az ige ma mondhat valami újat, valami különlegeset számodra Istenről, esetleg az istenképedet is befolyásolhatja.

Képzeld csak el! A Fiú Isten, Jézus Krisztus testet öltött (ezt ünnepeltük az elmúlt napokban), olyan lett, mint mi, mint te és én. Lejött a Földre, elhagyta a mennyet, azt a helyet, ahol csak szeretet és dicsőség vette körül, és a lakótársad lett. Isten leköltözött közénk a Földre, oda, ahol nem fogadták el annak, aki; ahol számtalanszor bolondnak nézték és mondták; ahol meg akarták ölni, és ezt véghez is vitték. Jézus ide jött lakni, közénk. Azért, hogy bemutassa, milyen is Isten valójában. Azért, hogy összetörje a régi, torz istenképet benned és bennem, azért, hogy valami újat és jobbat teremtsen az életünkben.

Isten Fia lejött a Földre lakni, hogy a társad legyen, hogy bemutassa Isten szeretetét; azt a szeretetet, aki kész az életét áldozni érted. Azt a szeretetet, aki kegyelmet ad neked, lehajol hozzád, ha a porban fekszel, de ugyanakkor korrekt és igazságos is.

Jézus ma is a lakótársad lehet, csak el kell fogadnod Őt. Mindenhová veled megy, ha te is úgy szeretnéd. Igen, ilyen az Isten. A Lakótársad, telve kegyelemmel és igazsággal.