szombat, december 12, 2009

Mindenben, mindenért

„Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.”
1 Thessalonika 5.18

A hálára gondolva két dolog fontos igazán, ’Hogyan látom az életemet most?’ és ’Hogy fogom látni majd a végén, visszatekintve?’

A mindig borúlátóknak álljon itt egy idézet a XIX. századi francia kritikustól, Alphonse Karrtól, arra intve, hogy bár bölcsességük sokszor igaz lehet, az életet élni csak úgy érdemes, ha szüntelenül keressük a jót:
“Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.”

A küzdőknek, az érteni vágyóknak pedig egy bátorító gondolat Márai Sándortól, hogy van remény, mert van hova eljutni, teljes alázattal tanulva mindvégig:
“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.” (Márai Sándor: Önmagamról)
Restás László

péntek, december 11, 2009

Különböző ajándékok

„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.”
1Korintus 12:4-6.

Egy gyermekkori esemény jutott eszembe. Mégy csak ketten voltunk testvérek az öcsémmel. Két év volt köztünk, de még én sem voltam iskolás. Jött a karácsony, és az öcsém egy mackót kapott ajándékba. Hogy én mit kaptam, arra már nem emlékszem, mert csak az öcsém macijára koncentráltam. Öcsémnek persze esze ágában sem volt megosztani velem, ébren vigyázott rá.
Amikor elaludt, akkor vehettem egy kicsit a kezembe, de néha még ekkor is felébredt és visszakövetelte azt,ami az övé.
Így aztán, hogy az ellentéteket elsimítsák, az ajándékozó nekem is vett egy macit.
Így visszatekintve mosolygok magamon és magunkon, hiszen ha öcsém nem önző, én meg nem vagyok irigy, akkor sokkal jobb lett volna – mindketten élvezhettük volna egymás ajándékainak áldásait.
Úgy gondolom, így van a lelki ajándékokkal is. Amennyiben megosszuk egymással, valamennyien, gazdagodunk, növekszünk, azonban ha csak magunknak tartanánk meg, valamennyien vesztesek lennénk.
Örüljünk lelki ajándékainknak, még ha a másoké tetszetősebbeknek is tűnnek.
Ne irigyeljük mások lelki ajándékait! Úgy tekintsünk azokra, mint amiket nem egy személy, hanem egy közösség kapott.
Végül, használjuk kapott ajándékainkat, mert csak úgy növekedhetünk.
Bízzunk az Adományozóban, hogy Ő tudja a legjobban, hogy milyen lelki ajándék kihez jusson.
Ez csak jó testvérek között működik!

csütörtök, december 10, 2009

Békesség Istennel

"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által"
Rómabeliekhez írt levél 5:1

Végig futottam ma reggel a híreket és szinte egyet sem találtam, ami a békéről és harmóniáról szólna. Van-e békesség a földön, ahogy az a Mennyből az angyal c. karácsonyi dalban énekeljük meg évszázadok óta? (talán régen megírták már ezt a dalt) Lehet-e még arról beszélni, hogy az ember békességben él az Istennel, a másikkal és a környezetével?

Hangokat hallok, ahogyan anya ordibál a gyerekével, fiatalok átkozzák az Istent, keresztények öngyilkosok lesznek lelki békétlenség következtében, látom, ahogyan évtizedes sérelmeket emlegetnek egymásnak édes testvérek, és a szemem előtt mennek tönkre házasságok a békétlenség tudatát még jobban megerősítve bennem.

Merre tartasz ma világ? A megbékélés felé? Isten felé? Harcok tömkelege van benned, véres a kezed és fegyvereid olyan gyakran használtak, hogy egyes helyeken ebből áll az ipar.

Merre tartasz ma keresztény ember létedre? A saját tetteiddel akarod jobbá tenni, megváltani magad? Tetteid olyan hangosan beszélnek, hogy Isten szívéig nem jutnak el...

Isten ma reggel nem tetteid akarja, nem a te kísérleteidre kíváncsi, amit a békéért teszel, és sokszor belebuksz!!! Isten a hitnek az ajándékát, azt a hitet akarja neked adni, ami elhiteti veled, hogy minden békesség abból származik, ha összhangba kerülünk az Istennel, ami csakis JÉZUSON keresztül lehetséges.

A megigazítás, helyrerakás egyedül Isten munkája és Ő egyszer majd megteremti a világbékét. De nem a Miss Amerikák,vagy a szép lányok álombékéjét, hanem a BÉKÉT. Mert Jézusban minden lehetséges már nekünk.

Ma bátran léphetek ki az utcára, ha Istennel megbékélve megyek, mert így kevesebbet fogok ártani a környezetemnek. A Béke Jézusban már bennem elkezdődött.Közösségben, Vele együtt és Ő rajtam keresztül valami kóstolót tud adni a világnak a Békéből!

szerda, december 09, 2009

Lelki értékek

„Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
(Máté evangéliuma 6. fejezet 20-21. vers)

A legtöbb dolog önmagában értéksemleges, ezeknek értéket csupán az életünkben betöltött szerep és szükség kölcsönöz. Például nagy kincs a víz, de nem árvíz idején, csodáljuk, kiknek sok pénze van, de még a királyok sem tudtak halálos ágyukon még csak egy másodpercet sem vásárolni.

Természetesen vannak állandó értékkel bíró dolgok is, melyekre mindig szükségünk van. A szeretet, a megbecsülés, és hasonlók, minden helyen és időben jól esnek.

Viszont, ha megvizsgáljuk, mennyi időt fordítunk a maradandó dolgok megszerzésére, elszomorítóan kevés az eredmény. Talán azért is, mert míg pénzt szerezni egyedül is lehet, igaz szeretet, öröm, békesség csak kölcsönös, az önzést mellőző életvitel gyümölcse.

Ezt a kincset nem erszénybe, vagy trezorba zárva lehet gyűjteni, hanem épp fordítva, akkor lesz a miénk és úgy gyarapítható, mikor odaadjuk másoknak.

Mégis annyira fukarok vagyunk, hogy a rászorulóknak is inkább adunk pénzt, mintsem igazi törődést. Persze mondhatjuk; azért tesszük ezt, mert nem is igénylik, meg sem érdemlik.

De gondolj csak bele; ha Isten is így gondolkodna, mi lenne velünk. Ha csak szükség idején keressük fel, akkor is legtöbbször csupán földi célok elérését kérve, miért törődik velünk? Egyáltalán megérdemeljük, hogy az életét odaadta értünk? Mi meg egy órácskát is sajnálunk vele tölteni…

Pedig csak Ő tud felemelni és feltölteni olyan nemes gondolatokkal, mely új, örök perspektívát kínál. Még akkor is, ha eddig nem foglalkoztál Vele és nem igényelted, mint az alábbi történet szereplője:

Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember volt és reklámként eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, ahová sok gyermek szempár követte, míg el nem tűnt a szemük elől. Egy sereg fiatal vásárlót vonzott oda a felemelkedő lufi látványa. Azután eloldott egy kék színűt, majd egy sárgát is az árus. Egymás után felszálltak a magasba, egyre kisebbnek látszottak, majd eltűntek.

A kis néger egy darabig álldogált a fekete lufi előtt, majd bátortalanul megkérdezte: - Bácsi ha elengedné, a fekete lufi is felszállna olyan magasra, mint a többi? A léggömb árus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegjét és miközben az felszállt a magasba, így szólt: - Kisfiam, nem a színe számít, hanem ami belül van, az emeli magasba!

Ha szeretnél Te is felemelkedni a felhőkbe, mikor Jézus megjelenik, töltődj fel olyan dolgokkal, amely már most Hozzá emel!

kedd, december 08, 2009

Isten keze

”Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.”

(Zsoltárok 145,15)


Mire ennek a gondolatsornak a végére érünk, az éppen a napokban Koppenhágában ülésező ENSZ adatai szerint 15 ember hal éhen a világon. Köztük minden negyedik gyerek (http://www.un.org/). Sokkoló adat!

Hogy gyötrődhet Istenünk, amikor végignéz ezen a bolygón, s látja a halált, hogy fájhat Neki… Ilyenek hallatán nekünk is összeszorul a torkunk.

Aztán, ahogy elolvassuk a mai reggeli „igeadagot”, rohanunk tovább a napi robotba, talán el is felejtve az éhezők gondját. Hiszen nekünk megadatott, hogy a világnak azon a felén éljünk, ahol évtizedek óta nem okoz problémát a lakosság élelemmel való ellátása.

A fájdalom és a hálaadás egyszerre hadakozik ilyenkor bennem. Olykor teljesen megbéklyóz a lelki kín, hogy egy ilyen rettenetesen igazságtalan világban kell élni, s a végkövetkeztetés rendszerint ugyan az: Jézus jöjj hamar és vess véget a mérhetetlen szenvedésnek!

Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy Ő tudja, mikor van itt az ideje a végszónak. Addig is úgy látja jónak, hogy együtt kell élnünk ezzel a valósággal, s megtalálni a magunk helyét benne.

Lehetne azt írni a fenti igéről, hogy Isten olyan hatalmas, hogy nincs szüksége ránk az éhínség elleni harcban, de ez nem igaz. Az Úr bizonyos okoknál fogva embereken keresztül avatkozik be a világ eseményeibe. II. János Pál pápa, Lady Diana, Teréz anya, hogy csak az éhínség elleni küzdelem legismertebb harcosait említsem, éltek Istentől kapott hatalmukkal, s megtették, ami tőlük telt.

Bár nagyon összekuszálódott világban élünk, mégis maradtak emberek, akik hűen bemutatják Isten jellemét a világnak. Ők Jézus kinyújtott keze a fizikai és lelki kenyeret nélkülöző emberek számára.

Talán éppen ma jött el az IDŐ, amikor Isten szeretetét valaki rajtad keresztül élheti majd meg.

Legyen így!

hétfő, december 07, 2009

Keresztény közösség

„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.”

Kolossébeliekhez írt levél 3:13

„Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” – mondja Adrian Plass, a már klasszikusnak számító, Egy kegyes kétbalkezes naplója című könyvében. Szerintem sokan egyetértünk vele.

Lehet, hogy furcsa egy ilyen idézettel kezdeni, de mégis azt gondolom, kellő humorérzék, és önirónia nélkül nehezebb egymást elviselni. Merthogy sokfélék vagyunk, és az egymás elhordozásának nehézsége nem egyszerűen abból ered, hogy ki a bűnösebb, és ki a szentebb. Különbözőek vagyunk, színesek, sokfélék, és ha a másik más mint én, az már szemet szúr. Ha pedig olyan mint én, talán saját hibáimat gyűlölöm meg benne.

Isten jól tudta azt, hogy szükségünk van emberi közösségre, hogy jellemünket csiszolni tudja. A gyülekezet nagy családjánál semmi sem alkalmasabb erre. Aki azt gondolja, hogy akkor is tud jó keresztény lenni, hogy ha nem vállal igazi közösséget gyülekezetével, vagy Isten tágabb értelemben vett családjával, az az isteni szeretet képességével is híján van.

Az isteni (agapé) szeretet képes a teherhordozásra, az őszinte megbocsátásra, a sérelmek lerendezésére, a bocsánatkérésre – magyarul, az igaz szeretet megélésére. Mikor másokkal súrlódunk, közben csiszolódunk. Ezt egyedül nem vagyunk képesek megvalósítani.

Milyen jó lenne másként látni egymást. Jézus szemével, aki nemcsak elhordozta érthetetlen, makacs tanítványait, hanem kész volt fel is áldozni magát értük.

vasárnap, december 06, 2009

Csomag nélkül, tiszta lappal

„Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.”
Máté evangéliuma 1:21

Advent második vasárnapja. Várakozás, próféciák, a Megígért, az asszony Magva, Szabadító, Aki elveszi a világ bűneit. Nemsokára itt a karácsony, amikor a keresztény világ Isten Fia földre jöttét ünnepli, a boltok már rég fényárban úsznak, az embereken úrrá lesz a karácsonyi hangulat, láz. És elcsépelt mondatok hangzanak el az istentiszteleteken, hogy ilyenkor elfeledkezünk az ünnep igazi lényegéről, és, hogy Jézusnak bennünk kell megszületnie...

Lehet, hogy már előre várod ezeket a mondatokat, lehet, hogy már előre tudod, mikor és milyen körülmények között fognak elhangzani, és már teljesen immunissá váltál rájuk. Lehet, hogy vársz valamire, hogy neked is megjelenjen egy csillag az égen, amin keresztül Isten utat mutat neked Hozzá. Lehet, hogy próbálod, de nem bírod felfogni azt a csodát, ami több mint kétezer éve történt azon az éjszakán. Lehet, hogy sokkol a tudat, hogy Isten Fia EMBERRÉ lett, olyanná lett, mint miközülünk egy. Miért? „Hogy megszabadítsa népét bűneiből.”

Rogers Cadenhead II. János Pál pápa halála után már bejegyezte a www.BenedictXVI.com -ot , mielőtt bejelentették volna az új pápa nevét. Cadenhead domain tulajdonosként nem akart pénzt, hiszen maga is katolikus, és örült, hogy az egyházé a név. Pénz helyett mindössze három dolgot kért: egy olyan kalapot; ingyen szállást a Vatikán szállodában; valamint teljes feloldozást, minden rákérdezés nélkül, 1987. márciusának harmadik hetére. (Max Lucado, Harc az óriásokkal. Budapest: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2008. 129.)

Van olyan történet az életedben, amiről legszívesebben hallgatsz, és szeretnéd megnemtörténtté tenni? Van olyan dolog, amit, ha tehetnéd, ledobnál a Végzet-hegyéről a fortyogó katlanba, hogy örökre semmisüljön meg? A te életedben is van egy bizonyos 1987. március harmadik hete?

Most örökre véget vethetsz a nyomasztó érzésnek, most végre megválhatsz rejtegetett és annál inkább gyűlölt történetedről, ami álmaidban visszakísért, és nem hagyja, hogy megbocsáss magadnak. Ha te is akarod, ez az Advent, ez a Karácsony más lesz, mint az előzőek, mert Isten Fia Emberré lett érted. Azért, hogy megszabadítson bűneidből, azért, hogy elvegye a régóta magaddal cipelt csomagot, hogy tiszta lappal indulhass tovább Vele.