szombat, október 03, 2009

Istenre figyelve

„De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!”
2Móz. 4.11-12

Nem mindig jó hallani azt, amit az Úr mond. Nem mindig érezzük azt, hogy nekünk szól, amikor valami feladattal bíz meg. Jó lenne valami konkrét, ami szerintünk pontosan ránk szabott, ránk szabatott. Sokszor látjuk, mit kellene- hogyan kellene tenni; és nem gondoljuk, hogy pontosan azért látjuk, mert ez a miénk, a mi feladatunk.

Vannak sokkal alkalmasabbak nálunk. Akik jobban beszélnek, akik jobban észlelik, mit kell tenni, jobban látnak.
„Hát nem látod, Uram, mennyire alkalmatlan vagyok? Tele vagyok sok–sok hibával, nincsenek meg a képességeim, lelkiajándékaim. Kevés a bátorságom, kevés a hitem. Nem merem, nem hiszem, hogy sikerülne… Keress helyettem valaki mást! Egy sokkal, sokkal jobb embert.”

Így valahogy gondolkodhatott Mózes és így gondolkodunk mi is, Mózes-szerűen. És ilyenkor megszólal, és kérdez az Isten:
„Nem gondolod, hogy mielőtt döntöttem, végiggondoltam, ki vagy? Én hívtam fel a figyelmedet arra…; meg arra is, hogy itt az ideje, meg kell tenni! Jó lenne, ha te az én szememmel látnád magad; és nem kérnéd, hogy én lássalak téged olyannak, ahogy te látod! Nem azt nézem, milyen vagy most. Azt nézem, milyen leszel, amikor tenned kell mellettem, amit kértem. Igen, veled leszek. Eredj hát!”

Restás László

péntek, október 02, 2009

Az első péntek

„Aztán szólt Isten: "Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint." Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog." Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog." Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok." Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap".
1Mózes 1. fejezet 24-31 versek

Ha ránéztél a naptárra, láthatod, hogy ma péntek van. Néhány ember vezetékneve Péntek. Ez volt a neve Robinson szolgájának, mivel pénteken szabadította meg.
Noha a Biblia krónikája nem mindig nevezi meg a napokat, mégis jut bőven esemény, ami pénteken történt.
Az első péntek leírása 1Mózes 1:24-31-ben található. Isten korábban elválasztotta a világosságot a sötétségtől, létrehozta a tengereket, tavakat, folyókat, a felső vizeket, a szárazföldet és a növényeket. Elhelyezte a csillagokat, az égitesteket, benépesítette a tengereket és a levegőeget. És ekkor érkezett meg a hatodik nap, azaz a péntek. Ekkor teremtette meg Isten a szárazföldi állatokat, végül a teremtés csúcsaként az embert.
Néhány gondolatot ébresztett az első pénteki nap.
Mi emberek hétvégére elfáradunk. Sokan a pénteki napot úgy tekintik, hogy előkészülnek a hétvégére. Munkahelyi szempontból nézve nem teljes értékű ez a nap.
Ezzel szemben a Bibliában ennek a napnak a leghosszabb a leírása. Ezen a napon történt a legtöbb esemény..
Általában úgy tesszük le a munkaeszközöket pénteken, hogy maradt elvégzetlen teendőnk. Isten azonban tökéletesen befejezte művét.
Az utolsó nap érzete sok esetben felületességre, figyelmetlenségre csábít, késztet. Isten a legprecízebb munkát ezen a napon végezte. Gondoljunk csak Éva megformálására. Ha Isten elkapkodta, elnagyolta volna, vajon milyen társat tudnának maguk mellett a nős férfiak?
Most, hogy péntek reggel van, kérd imában a Teremtőt, hogy ez a nap teljes értékű legyen, le tudj zárni feladatokat, tennivalókat és add bele képességeid legjavát! Ha ezt teszed, meglátod, az ünnepnap is fényesebb lesz!

csütörtök, október 01, 2009

Az Úr őriz

"Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy ingadozzék az igaz."
Zsoltár 55:23

Töprengő könnyes szememmel kémlelem az eget és azt kérdezem, vajon figyelsz-e? Figyeled-e a várakozásomat, látod-e a reszkető kezemet miközben a sötétben tapogatózom fény után kutatva? Látsz-e engem, amint felemelem a kezeimet az ég felé és könyörgök Hozzád, hadd legyen kevesebb, amit hordoznom kell…
Hallod-e a lassan elcsukló hangom hullámait ott fent a mennyei palotádban és meghallod-e azt, amikor nem szólok, de mégis kérdezek?
Érzed-e tenyerem érdességét, a semmibe hulló erőtlen kezem súlyát és hallod-e a bensőmben lüktető gondolatokat?
Észrevetted-e már, hogy mindig a Társisba menő hajókat keresem, ahol kezed által teremtett napernyőd alatt pihentethetem megfáradt testem?
Tudom, hogy tudod. Hát szólj nekem, merre induljak a sötét alakos éjszakában…

Ezeket sorokat néhány hónapja vettem "képernyőre", amikor választ kerestem. Pontosan azt a vergődést fejezi ki, amiben az ember, nap mint nap él.És a Bibliai idők óta nem sokat változtunk, még mindig az isteni meggyőzésre várunk, ahelyett, hogy vakon követnénk őt.

Nos Ő azt mondja minden terhet adj oda az Istennek, mert gondoskodik a megoldásról. Soha nem engedi, hogy a vihar ledöntse a lábáról. És ez igaz.Nemrégiben minden iratomat és készpénzemet elvették tőlem, és nagy bajt okoztak ezzel nekem. Ráadásul egy olyan helyen, ahova azért mentem, hogy embereknek beszéljek az Istenről.

Hazaérkezve fáradtan a Balatonról (ez már egy hónappal volt az este után) a postaládámban találtam egy borítékot, amiben az igazolványok hiánytalanul megvoltak, és a meg nem került pénz már nem is bántott annyira. Éppen időben jött a postán, mert másnap terveztem minden igazolványom pótlását. Isten még a legrosszabb helyzetben is ott van, mert ok nélkül nem történik semmi velünk.

Az életünk akkor igazán kaland, ha nehéz helyzetekbe kerülünk, mert alkalom Istennek valami igazi csodatételre. Ezt kemény egy év alatt sikerült megtanulnom.

Félek a mai naptól. Leginkább attól, hogy nem merem megragadni az Isten kezét, hanem én keresek megoldásokat. És mégis, a mai Ige pontosan nekem szól. Az Úr őriz, nem kell félnem. Magamtól kell csak megijednem, amikor az én döntéseimet előrébb helyezem mint az Istent...

Ezért ma reggel azért imádkozom, hogy amikor kinyitom a szemem, legyen az első gondolatom az Isten, az ő terve, és az jelenlétének biztonsága...S mikor este beesek az ágyba el tudjam mondani: Köszönöm Uram, még mindig a legjobb viszonyban vagyunk"!

szerda, szeptember 30, 2009

Istennek tetsző szomorúság
 

„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.”
(Pál apostol 2. levele a Korintusbeliekhez 7. fejezet 10.vers)
 

Furcsának tűnhet, hogy egy apostol, aki ódákat zengett a filippieknek az örömről (Fil.4:4), itt pedig a szomorúsáról, mint isteni erényről beszél. Persze ennek a szomorúságnak más az oka, mint ami miatt úgy általában szomorkodni szoktak emberek.

Szinte mosolyogni való, hogy milyen apróságok miatt mekkora siralmakat tudunk produkálni, akár a kisgyerekek. Elszakadt a kedvenc ruhám! Jaj, kijött egy pattanás, hogy nézek ki! Már megint odaégett az ebéd!…

Pál az Isten szerint való szomorúságon azonban nem a külső, hanem a belső rossz tulajdonságaink feletti bánkódást érti. Arra hívja fel figyelmünket, hogy ne azért bánkódjunk, mert ’ellgéppeltünk’ valamit, hanem mert a nyers modorunkkal ismét fájdalmat okoztunk valamely szerettünknek.

Tudjuk a korinthusiak, akikhez ez a levél szól sokféle bűnt követtek el. Amit nem azért említ Pál, hogy később a XXI. század keresztényei megvetéssel nézzenek rájuk. Az apostol nem is a bűneik miatt feddi őket, hanem mert nem akarják felismerni, beismerni és elhagyni azokat.

Nem az Istent szerették, hanem az ösztöneikből jövő cselekedeteket, ezért nem is akarták leküzdeni azokat. Sőt, néhányan mikor Pál feddését hallották, megsértődtek és az apostolra kígyót-békát kiáltottak.

De a többség, ahogy a folytatásból kiderül, megérezte a féltő szeretetet, mely Pált e sorok megírására késztette:

„S íme, éppen ez a ti Isten szerint való szomorúságotok milyen nagy buzgóságot ébresztett bennetek, sőt mentegetőzést, méltatlankodást, félelmet, vágyódást, buzgólkodást és a vétkes megbüntetését! Mindenben megmutattátok, hogy ti ártatlanok vagytok a dologban.” (2 Kor 7:11 - Katolikus fordítás)

Ahogy olvassuk voltak, akik leszámoltak rossz szokásaikkal, ami az egyik hittestvérnél megütközéshez, a másiknál vágyódáshoz vezetett. Ilyen volt Jézus tiszta élete is. A farízeusoknak kihívás, a vámszedőknek meghívás.

Igen, mert senki sem szereti, amikor hibáival szembesítik, de Isten nap, mint nap így próbál minket nevelni. Ráébreszteni arra, hogy szeretne kezébe venni és formálni, alakítani.

Persze ma nem Pált küldi el, hanem a családunk valamely tagját, egy szomszédot, egy hittestvért, munkatársat, vagy a körülményeket alakítja úgy, hogy vegyük észre; még
több jót szeretne nekünk adni.

 
Tóth Árpád: Isten oltó-kése

Pénzt, egészséget és sikert

Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;

Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:

Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz

A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

kedd, szeptember 29, 2009

Ne félj, én megsegítelek!

„Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” Ésaiás 41,13

Fárasztó napom volt. Egy továbbképzésen voltam amely arról szólt, hogy az internetet, hogyan használjuk fel a Jézus Krisztusról szóló örömüzenet terjesztésében. Az előadó, Sándor elmondott egy nagyon megható történetet. Jó pár éve amikor még nem volt ennyire sem elterjedve az internet, belépett egy chat szobába és elkezdett teljesen ismeretlenül beszélgetni valakivel. Beszélgettek sok mindenről és készült elbúcsúzni. Amikor már elköszönt, a chatpartnere kérlelte, maradjon még egy kicsit. Beszélgettek tovább. Később megint elérkezett a búcsúzás ideje, de a beszélgető partnere megint kérlelte, hogy maradjon. Beszélgettek mindenről, az időjárástól kezdve a politikán át egészen Jézus Krisztusig. Azt vették észre, hogy az egész éjszakát átbeszélgették. Bármikor el akart köszönni az előadónk, a társa kérlelte „Maradj még”. Megbeszéltek egy személyes találkozót, a következő vasárnapra a Baptista gyülekezetben, ahol éppen szolgált Sándor. Ahogy belépett egy kigyúrt férfi a gyülekezetbe, mindenki hátra fordult, annyira szokatlan látvány volt. Kereste Sándort, és valaki mondta, hogy ott van a szószéken. Megvárta az istentisztelet végét és folytatták a beszélgetést.
Elmondta az az illető, hogy ha nem maradt volna Sándor ott a számítógép mellett azon az estén, akkor ő öngyilkos lett volna. Nagyon el volt keseredve, mert tragikus balesetben meghalt a lánya és neki nem merte elmondani az élettársa, mástól kellett megtudnia. Már oda készítette a fegyverét a billentyűzet mellé.

Isten létezik, Ő a jobb kezünket fogja, és ha ő fogja akkor már nem fér el benne a fegyver. Ő ígéri azt, a ma reggeli igénkben, hogy ne félj, én megsegítelek.

Amikor tegnap este erről az előadásról hazaértem a feleségem mesélte, hogy vendégeink voltak. Annak a kislánynak a szülei, kerestek fel, - akiről valószínű Önök is hallottak – akire kb. három hete Gödön ráomlott egy homokfal. A kislány édesanyja a feleségem közvetlen munkatársa. Nagyon sokat imádkoztunk a kislányért. Amikor kiszedték a homok alól, háromszor kellett újraéleszteni. Még mindig kómában fekszik, de a hétvégén nagy öröm érte őket, már egy rövid időre le tudták venni a lélegeztető gépről, mert magától lélegzett. Egy nappal azelőtt amikor ez a szörnyű baleset történt ennek a kislánynak az édesanyja kérdezte a feleségemet, hogy elmehetne-e a gyerekeivel szombaton a gyülekezetbe? Szeretik Istent, és Isten velük van a próbák a nehézségek idején is. Ö az aki az erőt és a csodát adja.

Nyújtsuk a kezünket Isten felé és Ő erősen megragadja azt. Egész nap csengjen a fülünkbe az Ő hangja: „ Ne félj én megsegítelek”, „ Ne félj én megsegítelek”, „ Ne félj én megsegítelek”.

hétfő, szeptember 28, 2009

A megigazulás útja

„Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.”

Rómabeliekhez írt levél 5:18

Az örökség nem mindig irigylésre méltó dolog. Örökölni nemcsak vagyont és gazdagságot lehet, hanem adósságot is. Emberi természetünket, sőt egészségi állapotunkat, vagy várható élettartamunkat is befolyásolja, hogy mit kaptunk szüleinktől. A Biblia nem szépíti a tényt: mindannyian a bűn adósságát örököltük Ádámtól és Évától (még akkor is, ha egyesek úgy vélik, nem tőlük származnak).

Az Ige ezt írja: ”amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róm. 3.10-12) Ha hozzáolvassuk a Római levél 6:23 versét, ezt látjuk: „a bűn zsoldja a halál…”
Ha nincs egy igaz ember sem, és a bűnnek a zsoldja (fizetsége) a halál, akkor mi mindannyian halálra ítélt emberek vagyunk. Ősszüleink engedetlenségének a végső következménye a halál. Ez igaz volt rájuk, mert meghaltak. Ezt örököltük. A bűnt és halált. Van tehát egy bűnös természetünk, amit örököltünk, és ehhez még hozzátesszük saját bűnös életünket. Adósságunk napról napra nő, törlesztésre esélyünk sincs.

Jézus elmond egy rövid kis példázatot, melyben bemutatja helyzetünket és a megoldást is felfedi. A példázat lényege így hangzik: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte.”(Lukács 7:41-42a)
A két ember adósságának mértéke különböző volt, de abban nem volt különbség, hogy mindketten fizetésképtelenek voltak. Ma úgy mondanánk: csődbe jutottak.
A csődhelyzetbe került ember nem tudja megoldani saját problémáját. Nincs lehetősége tartozása rendezésére. Mi sem tudunk semmit sem tenni a bűnünkkel. Csődbe kerültünk.

A megoldás mégis egyszerű. A hitelező, mivel látta, hogy nem volt miből megadniuk a tartozást, mind a kettőnek elengedte azt. Milyen egyszerű megoldás. Tartozás, volt-nincs.
Ez a megoldás bár számunkra egyszerű, de Jézusnak nem könnyű és nem olcsó megoldás volt. Mégis egynek igazsága, minden ember számára a megigazulás forrása.

Az újjászületett ember, Isten családjába születik, akit gyermekévé fogad. Ebben az a nagyszerű, hogy nemcsak megszabadít a bűn átkos örökségétől, hanem új örökséget biztosít számunkra.
„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róma 8:17-18)

vasárnap, szeptember 27, 2009


Az egyszerűek bölcsessége


„Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.”
Lukács evangéliuma 10:21


Bonyolult világban élünk. A technika fejlődése is ezt hozta magával: gombok, választási lehetőségek sokasága jellemzi még a legegyszerűbb gépeket is. Sőt, a pénzügyi válság kapcsán is arról panaszkodnak, hogy annyira összetett a rendszer, hogy egy-egy vezető saját banki felelősségén túl az egész világ gazdaságára hatással van.


Ne menjünk azonban ilyen messze. Amikor reggel elindul, mi mindent kell magával vinnie? Mosakszik, felöltözik, eszik, azután ellenőrzi, hogy ott van-e a zsebében a lakáskulcs, kocsikulcs, személyi, jogsi, és még néhány papír, no meg a telefon és a pénztárca és a GPS, meg a táska és minek is kell benne lenni? Ugye milyen bonyolult elindulni otthonról, és milyen gyakran kapunk a fejünkhöz, hogy otthon maradt valami?


Gyakran abba a kísértésbe is esünk, hogy az evangéliumnak és hirdetésének is ilyen összetettnek kell lennie. Jegyzetek, kivetítő, számítógép, powerpoint, flash animáció, nyomtatványok... És az sem elég, ha csak úgy simán elmondjuk, hogy „Jézus szereti Önt és nemsokára eljön, hogy örökké vele lehessen egy olyan világban, amelyben nincs bűn és szenvedés.” Ez túl snassz! És biztosan nem elég – gondoljuk mi.


Jézus másként gondolta! Kiküldte tanítványait, és azt sorolta fel, hogy mit ne vigyenek: erszényt, tarisznyát, sarut, botot. Azután mondják a következő mondatokat: „Békesség e háznak!” és „Elközelített az Isten országa.” Nem volt nehéz elindulni és nem is volt nehéz emlékezni a mondandóra! Mai korunkban túl kevésnek találjuk?


Nem tudok nem arra gondolni, hogy Jézusnak az számított, hogy a tanítványok szavára egy ember hisz-e vagy sem. Más szóval, úgy kezd-e viszonyulni Istenhez mint élete Urához? És nem arról van szó, hogy kifinomult teológiai eszmefuttatásra képes-e, vagy hogy tud-e cizelláltan imádkozni. Sokkal inkább, hogy élete megváltozik-e, és Isten országában kezd-e el élni.


Egy egyszerű kérdést szegez hát nekünk Jézus ma: „Bizony, hamar eljövök, vársz-e?” Erre egyszerű választ vár: „Jövel, Uram Jézus!” És Jézus ma is örülni és ujjongani fog...