kedd, július 05, 2016

Szelíd beszéd

„A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.
Példabeszédek könyve 15. fejezet 4. verse


Milyen igaz! A szelíd szavak az emberre megnyugtatóan hangzanak, míg a rosszindulatú megjegyzések összetörik az embernek lelkét. Mégis melyikből hallunk többet? Napjainkban a farkas törvények dominálnak. Az erősebb, a hangos beszédű, a durva megjegyzéseket mondó ember előbbre jut, mint az aki szelíd szóval beszél embertársaihoz. Azt gondolom ez így nincsen rendben.
Miért kell meghunyászkodni a hangoskodó rosszindulatú ember előtt és miért nem lehet szelíd szóval leszerelni. Azt gondolom, hogy akik Krisztus követőinek vallják magukat, gyakorolniuk kellene azt, hogy a romlott nyelvet, bölcs szelíd szavakkal szerelje le.

Van erre egy nagyon egyszerű illusztrációm. Amikor a szakdolgozatomat írtam, úgy jártam be az egyetemi könyvtárba, hogy hétfőtől csütörtökig vonatoztam Hajdúszoboszló és Budapest között. Reggel 4 óra 30 kor indult a vonat 8-ra a könyvtárban voltam. Ott voltam délután fél 5-ig és este 8-9 körül értem haza. Ezt 4 hónapon keresztül csináltam és közben megfigyeltem, hogy az embereknek milyen reakciója van egy-egy helyzetben. Egyszerűsítve az elméletemet az emberek inkább szenvednek, minthogy kifejezésre jutassák a saját kényelmüket. ha valaki beült a fülkébe és hangosan hallgatta a mulatós zenét senki sem szólt rá. Ha valaki rágyújtott egy cigire, alig szóltak egy páran. Ha valaki lehúzta az ablakot, miközben mindenki fázott, alig volt valaki, aki szólt volna. Én ezeket az utasokat egyszerűen csak szellemutasoknak neveztem, mert sosem tettek azért semmit hogy kényelmük meglegyen. Elmentek egészen a végsőkig, de nem szóltak. Pedig szólhattak volna, a szelíd szavakkal. De nem tették, ha valaki szólt is, azt kemény és határozott fellépéssel tette, úgymond visszautasítást nem tűrő módon.


Edzenünk kell magunkat, hogy szelíd szavak hagyják el ajkunkat, amik megfelelő határozottságúak!