vasárnap, július 03, 2016

Nyújtsd a kezed!


„Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!”
Zsoltárok könyve 31:6


Nyújtod felém a kezed, mert így biztosabbak lépteid. És megyünk. Lépcsőn fel, lépcsőn le. Megyünk előre és visszafelé. Aztán megállunk, mert meg kell nézni a fűszálat, a fakérget, az út repedését. Letérünk a járdáról a kavicsos részre, és most még erősebben kapaszkodsz. Nem szoktad meg, hogy apró lábad alól kiguruljon a talaj, de élvezed a kihívást, és néhány pillanatra le is hajolsz söprögetni a sétány kavicsait. Aztán indulunk tovább. Persze, megy már egyedül is, de azért jó még kapaszkodni. Kapaszkodni abba, akit szeretsz, akiben feltétel nélkül megbízol, akihez jó odabújni, átölelni, akinek a karjaiban vagy igazán jó helyen. 

És van úgy, hogy elfáradsz, vagy megunod a lépegetést, esetleg megijedsz valamitől, és ekkor másként nyújtod a kezed. És jelzed is, hogy "gyorsabban, vegyél fel, szükségem van a közelségedre!"

És van, hogy csak játszol a kezemmel. Nézegeted, néha meg is harapod, simogatod, pacsit adsz bele. Aztán megfogod, és jelzed, hogy táncoljunk, vagy legyen egy másik játék a terítéken. És én ott vagyok veled. Ha kell, mókázunk, ha kell csak foglak, felveszlek, átölellek.

Néha szeretném megállítani az időt. Csak egy kicsit megnyújtani a pillanatokat, amikor apró kezed megragadja az enyémet. Szeretném mélyebben megélni azt a kötődést, amit ez a mozdulat sugároz. Szeretnék megállni, és örülni annak, ahogy fogod a kezem, mert szeretsz és szükséged van rám. 

És szeretném látni majd azt, ahogy az Ő kezét ragadod meg. Szeretnék a részese lenni annak, amikor rájössz, szükséged van valakire, aki nálam és Apádnál is erősebb, hatalmasabb. Szeretnék ott lenni, amikor rádöbbensz, neked Isten kell, az Ő jelenléte, társasága, az Ő keze, ahol igazán biztonságban vagy. 

Szeretném, ha jó példát látnál tőlünk. Szeretném, ha a valódi Istent ismernéd meg rajtunk keresztül. Istent, akitől nem kell félni. Istent, aki hatalmas, erős és mindenkinél jobban szeret. Istent, aki feléd nyújtja a kezét, és biztossá szeretné tenni lépteidet a vándorló kavicsok felett is. Istent, aki látja szükségleteidet. Aki ha kell, sétál veled, ha kell fut, és ha kell, még táncra is perdül veled. 

Hát gyere, fogd most meg a kezemet, és kérjük együtt Őt, mert az Ő kezei hatalmasak, karjai elrejtenek, és egyedül nála lehetünk igazán biztonságban.