csütörtök, július 07, 2016

"Ezüstöm és aranyam nincsen"

„Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”
Apostolok cselekedetei 3:6

Egy legenda szerint, valamikor a 13. század elején III. Ince pápa a Vatikán pompás tereit, díszes kápolnáit és gazdag palotáit mutogatta Assziszi Szent Ferencnek. A pápa büszkén jelentette ki:
– Ferenc, látod ezt a sok kincset! Nekem már nem kell azt mondanom, mint Péter apostolnak, hogy „ezüstöm és aranyom nincsen”!
– Valóban atyám – felelt alázatosan a szerzetes –, de azt sem mondhatod a bénának, hogy „kelj fel és járj”.

És valóban, Péter apostol óta eltelt 2000 év óta nagyon sokat fejlődött a világ. Ma már van társadalombiztosítás, nyugdíj, rokkantsági, GYES és GYED, olyan szociális támogatások, melyek még csak ötlet szintjén sem voltak meg az ókorban. Az idősekről a gyerekeik, az anyákról a férjeik, a betegekről hozzátartozóik gondoskodtak – ezek voltak a nyugdíj, a GYES vagy a társadalombiztosítás ókori megfelelői. És bár manapság sokszor beszélnek a nyugdíjrendszer válságáról, a 2000 évvel ez előtti rendszer sokkal törékenyebb volt. Akik elvesztették gyermekeiket, férjüket, szüleiket, vagy esetleg valamilyen betegség folytán munkaképteleneké váltak, teljes létbizonytalanságba kerültek. Így az ókori viszonyokhoz képest nekünk sem kell Péterrel együtt elmondani, hogy szegények vagyunk.

Mégis, mindezek ellenére érezzük, hogy valami hiányzik. A viszonylagos jólétünk és biztonságunk elfelejtette velünk azt, hogy „az ezüstnél és aranynál” van valami fontosabb. Hiszen biztos anyagi háttér mellett is vannak lelkileg járásképtelenek. Sokaknak van lakásuk, munkahelyük, még is úgy érzik lelkileg nyomasztóan nyomorékok.

A legtöbb embernek ma sem „ezüstre és aranyra” van szüksége, hanem arra, hogy ráfigyeljenek, hogy megfogják a kezüket, hogy fölsegítsék, és ezt mondják nekik: „Jézus Krisztus téged is szeret!” Osszuk meg ezt az „alamizsnát” ma is környezetünkbe élő számos lelki koldussal!