hétfő, február 27, 2012

A Bárány dicsérete


"és új éneket énekeltek ekképpen: "Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből;"
Jelenések könyve 5:9

Méltó a Bárány a hatalomra és a dicsőségre! A Jelenések könyve miközben felvillantja az eljövendő eseményeket, újra és újra Jézust magasztalja, mert ő Teremtőnk és Megváltónk. Magunk előtt látva ezt a magasztos, ünnepélyes éneklést és beleképzelve magunkat a dicsőítő kórusba, gondoljuk át mit is köszönhetünk Jézusnak, és mit tett ő értünk.

Sokszor halljuk azt a szószékekről, hogy a mi bűneink miatt kellett Jézusnak meghalni. Ez olyan értelemben igaz is, hogy ha mi emberek nem vétkezünk, mindaz ami a kereszten történt elkerülhető lett volna. Én úgy fogalmaznék, hogy Jézust a SZERETETE vitte a keresztre. Nem volt az Szentháromság számára más kényszerítő erő a megváltási terv végrehajtására, csakis egyedül a szeretet ereje. Erről beszél a János evangéliuma 3:16:  "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

A bűn bennünket öl meg, a szeretet Isten Bárányát!

Keresztelő János, amikor meglátta Jézust a Jordán partjánál így mutatott rá: " Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!" (János 2:29) Igen, Jézus magára vette, hordozta a világ minden emberének minden bűnét, hogy ne nekünk kelljen a bűn végső átkát a végső, teljes halált elszenvedni. Ha mi is ott leszünk abban a kórusban, nem mondhatunk mást, minthogy méltó a megöletett Bárány…

Jézus szeretetének dimenzióit nagyon nehéz emberi ésszel felfogni. Röviden azt mondhatnánk: MINDENT megtett értünk, amit csak tehetett, hogy vele, örökké vele lehessünk. Mindent odaadott azért, hogy lehetőséget kapjunk helyrehozni életünket, és reménységgel nézhessünk előre.
Imádjuk, dicsérjük, szeressük, szolgáljuk őt!