Ne csapd be magad!
"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat."
Felnőttként is különbözünk egymástól: vannak, akik jobban
szeretnek tervezni, vagy beszélni valamiről, mások inkább fogják magukat,
nekilátnak, és megcsinálják. És ez így rendben is van, legalábbis az élet
bizonyos területein.
Akik közülünk szakmunkásképzőbe, szakközépiskolába vagy
technikumba jártak, azok szakmai tárgyakból is vizsgáztak, hasonlóan a
gimnáziumi érettségihez, és a bizonyítványukat csak akkor kapták meg, ha a
gyakorlat is legalább kettesre sikerült. Az elmélet a gyakorlat nélkül
önmagában kevés volt.
A lelki élet, a krisztuskövetés, vagy a kereszténység is egy
ilyen "tantárgy". Kevés hallgatni, olvasni a nagy Tanító szavait,
kevés jól tudni az elméletet. Az egész semmit sem ér, ha nincs mellette ott az
eredményes gyakorlati vizsga, vagyis nem élünk aszerint, amit megtanultunk.
Ráadásul Jakab szavai szerint, ha csak hallgatjuk, de nem
tesszük meg, amit megértettünk, azzal becsapjuk magunkat. Ha hallgatjuk azt,
ami helyes, könnyen elhitetjük magunkkal, hogy mi jó emberek vagyunk, meg hogy
az Istennel való kapcsolatunk is rendben van. Pedig Jézus maga mondta:
Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja
nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Máté7:21)