Láss tisztán!
“Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.”
Ha valaki járt már vidámparkban, és látott csalóka tükröt, az tudja, hogy milyen az amikor a kép nem tükrözi a valóságot. Belenézünk, és egy ismeretlen arc bámul vissza ránk, mi meg azon tűnődünk, hogy vajon tényleg így látnak az emberek, vagy csak a látszat csal. Az a jó, hogy bemehetünk egy mosdóba, és ellenőrizhetjük a frizuránk, az alakunk, a ruhánk, és el is van intézve, az élet megy tovább.
Nem pont így volt Pál idejében. A korabeli tükrök nem adtak tiszta képet. Nem tudták elérni, hogy olyan sima legyen a felülete, így egy homályos, néhol torz arc nézett vissza. Pál nem azért írja a homályos tükröt, mert nem lát jól, hanem azért, mert a tükör számára homályos. Amikor a háta mögött megjelenő alak arcát ki akarta venni, nehezére esett felismerni, hogy az vajon ki is lehet. Barát vagy ellenség?
Jelenleg így látjuk egymást, és Istent is. Bizonyos akadályok miatt máshogy látjuk az alakját, mint ami valójában. Isten képe el van torzítva, nem azért, mert valaki aljas módon tönkretette a megfigyelő eszközt, hanem azért, mert a bűn miatt eltávolodtunk, saját bűnös énünk nem enged tisztán látni Őt.
Pál célja lehet a miénk is. Most még csak egy részt ismerünk Istenből, de egyszer majd lehetőségünk lesz teljes egészében szemlélni a Teremtőt.
Ne elégedj meg a homályos képpel! Várd, hogy tisztán láss!
