A kapcsolat napja
“Szombatjaimat is nekik adtam, annak jeléül, hogy közünk van egymáshoz, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, aki megszentelem őket.”
Ha Isten teremtette a világot, akkor az idő is az Ő műve. Mivel Ő teremtette, a tulajdona is. A teremtés történet elmondja, hogy a Föld kezdetén Isten teremtett, és a végén megpihent, megnyugodott, és elkülönítette azt a napot a többitől, így teremtette a szombatot.
Ez eddig nem is bonyolult, igaz? Na most jön az érdekes. A szombat nem “szentheverde-napja”. A szombat nem azért lett, hogy nekem legyen egy nap, amikor addig alszom, ameddig akarok, azt csinálok, amit szeretnék. A szombat lényege nem az, hogy elvonulok, és magammal foglalkozok, vagy a másikról pletykálok. A szombat lényege az elcsendesedés, és az Istennel töltött idő.
Nézzük más oldalról! Ha megbeszélek egy randevút egy lánnyal, akkor az az időpont nem rólam szól, hanem arról, hogy vele vagyok. Nem számít, hogy nekem rossz kedvem van, vagy fáradt vagyok, mert ha fontos nekem, akkor ott akarok lenni vele, és rá áldozom az időmet és az energiámat. Ez jelzi, hogy fontos nekem.
Isten nekünk adta a szombatot. Nem azért, hogy szórakozzunk, vagy arra használjuk, ami nekünk kényelmes. Arra adta a szombatot, hogy vele töltsünk időt. Jelnek adta, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Mi Hozzá mehetünk ezen a napon, és Ő megígérte, hogy különlegessé teszi számunkra.
A szombat a gyógyulás napja. A nap, amikor időt tölthetsz azzal, aki teremtett, aki megváltott, aki hétről hétre, napról napra megtartja az életed. A szombat a kapcsolat napja.
