Kipróbált emberek
"Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét."
Élettapasztalat, megszerzett és alkalmazott tudás, bölcsesség, alkalmazkodó képesség - ezek mind olyan jó tulajdonságok, amit szívesen látunk olyan emberekben, akiket munkára fogunk, vagy akikkel együtt dolgozunk. Egyszerűen kipróbált emberekre van szükség, csak az a gond, hogy egyre kevesebb van belőlük.
Ahogyan a hétköznapi életben egyre ritkább a megbízható mesterember, különböző okoknál fogva, úgy egyre kevésbé találkozunk olyan keresztényekkel, akik hitelesek és megbízhatók. Nem arról szeretnék itt értekezni, hogy mi ennek az oka. Sokkal inkább arról, hogy miként válhatunk mi azzá.
Pál apostol fiatal munkatárást tanítja a szolgálatra. Tudatja vele, hogy Istennek is kellenek a jóravaló emberek, akikre fel lehet nézni. Szeretné, ha Timóteus is azzá válna. Ezért a következőkre hívja fel a figyelmét: tudatositsa magában, hogy meg kell majd állnia Isten előtt; munkáját, szolgálatát tisztességgel végezze; és végül helyesen közvetítse Isten szavát az emberek felé. Ha mi, keresztények, Isten kipróbált embereivé akarunk válni, nekünk is ez a teendőnk.
Tudatosan készülj rá, hogy meg fogsz állni Isten előtt! Vagyis véget ért a felelőtlenség kora a számunkra. Itt az idő, hogy felnőjünk és megértsük, mindennek következménye van. Vegyük komolyan a hitünket. Ma egy olyan korban élünk, mintha a vallásunk csupán egyfajta díszlete lenne az életünknek. Ez nem így van! A hit, Isten akarata szerint az alapja annak, ahogyan élünk. Ahogyan döntéseket hozunk a mindennapjainkban, annak vissza kell tükröznie a Krisztushoz való viszonyunkat. Éljünk hát tudatos hívő életet!
Tisztességgel szolgáljunk! Már maga a szolgálat is megbotránkoztató kifejezés azok számára, akik mindent el szeretnének érni az életben. Az uralkodás, az igen! Uralni az időt, a teret, a szituációt, amit éppen megélek; no, az valami. De a szolgálat? Pedig Pontosan a mi Megváltónk tanította és mutatta meg, milyen ereje is van a szolgálatnak. Az árulója lábát megmosó Krisztus küzd tanítványa lelki üdvéért, a kereszten is megbocsátó Mester hitre vezeti elítélt társát, a kivégzőosztag parancsnokát és olyan Úrrá válik, aki halálával megváltja az egész világot. Mi nagyobb annál a szolgálatnál, ahogyan Isten Fia szolgált minket?! Kövessük hát tisztességgel Őt!
Közvetítsd helyesen Isten szavát! Vagyis helyesen fejtegesd, hasogasd az igét. Ahogyan gyerekkoromban megtanultam, nem mindegy hogyan vágom a fát, úgy értettem meg azt is, hogy a Bibliát sem lehet akárhogyan magyarázni. A hívő ember nem csak olvassa azt, hanem érti is, és ehhez sokat kell tanulnia. A mi korunkban, amikor a templomba-, imaházba járók fele sem olvas már Bibliát, tudom, komoly kihívásnak tűnhet mindez. De jegyezzük meg, a felszínes bibliaismeret felszínes Istenismeretet is jelent, és ha nem ismerjük meg Őt, akkor hogyan követhetnénk? Hogyan érthetnénk akaratát? Hogyan alkalmazhatnánk bölcsességét az életünkben? És végül, hogyan is juthatnánk az Ő országába?
Ahogyan a hétköznapi életben egyre ritkább a megbízható mesterember, különböző okoknál fogva, úgy egyre kevésbé találkozunk olyan keresztényekkel, akik hitelesek és megbízhatók. Nem arról szeretnék itt értekezni, hogy mi ennek az oka. Sokkal inkább arról, hogy miként válhatunk mi azzá.
Pál apostol fiatal munkatárást tanítja a szolgálatra. Tudatja vele, hogy Istennek is kellenek a jóravaló emberek, akikre fel lehet nézni. Szeretné, ha Timóteus is azzá válna. Ezért a következőkre hívja fel a figyelmét: tudatositsa magában, hogy meg kell majd állnia Isten előtt; munkáját, szolgálatát tisztességgel végezze; és végül helyesen közvetítse Isten szavát az emberek felé. Ha mi, keresztények, Isten kipróbált embereivé akarunk válni, nekünk is ez a teendőnk.
Tudatosan készülj rá, hogy meg fogsz állni Isten előtt! Vagyis véget ért a felelőtlenség kora a számunkra. Itt az idő, hogy felnőjünk és megértsük, mindennek következménye van. Vegyük komolyan a hitünket. Ma egy olyan korban élünk, mintha a vallásunk csupán egyfajta díszlete lenne az életünknek. Ez nem így van! A hit, Isten akarata szerint az alapja annak, ahogyan élünk. Ahogyan döntéseket hozunk a mindennapjainkban, annak vissza kell tükröznie a Krisztushoz való viszonyunkat. Éljünk hát tudatos hívő életet!
Tisztességgel szolgáljunk! Már maga a szolgálat is megbotránkoztató kifejezés azok számára, akik mindent el szeretnének érni az életben. Az uralkodás, az igen! Uralni az időt, a teret, a szituációt, amit éppen megélek; no, az valami. De a szolgálat? Pedig Pontosan a mi Megváltónk tanította és mutatta meg, milyen ereje is van a szolgálatnak. Az árulója lábát megmosó Krisztus küzd tanítványa lelki üdvéért, a kereszten is megbocsátó Mester hitre vezeti elítélt társát, a kivégzőosztag parancsnokát és olyan Úrrá válik, aki halálával megváltja az egész világot. Mi nagyobb annál a szolgálatnál, ahogyan Isten Fia szolgált minket?! Kövessük hát tisztességgel Őt!
Közvetítsd helyesen Isten szavát! Vagyis helyesen fejtegesd, hasogasd az igét. Ahogyan gyerekkoromban megtanultam, nem mindegy hogyan vágom a fát, úgy értettem meg azt is, hogy a Bibliát sem lehet akárhogyan magyarázni. A hívő ember nem csak olvassa azt, hanem érti is, és ehhez sokat kell tanulnia. A mi korunkban, amikor a templomba-, imaházba járók fele sem olvas már Bibliát, tudom, komoly kihívásnak tűnhet mindez. De jegyezzük meg, a felszínes bibliaismeret felszínes Istenismeretet is jelent, és ha nem ismerjük meg Őt, akkor hogyan követhetnénk? Hogyan érthetnénk akaratát? Hogyan alkalmazhatnánk bölcsességét az életünkben? És végül, hogyan is juthatnánk az Ő országába?
