Az üdvösség reménysége
"...az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért..."
Van élő reménységed az örök életre? Van üdvbizonyosságod? Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos, ugyanakkor nagyon érzékeny kérdés.
Miért baj, ha nincs meg ez a reménységed? Miben reménykedem, ha kihagyom az újjáteremtett Földet; a bűn nélküli, ezért teljes harmóniában, tökéletes egészségben élő világot; a szeretteimmel, a történelem nagy hithőseivel, az értünk szolgáló angyalokkal és a Megváltómmal való személyes találkozást? Mi nyújthat megnyugvást, vigasztalást betegség és halál esetén? Pál azt mondja: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1Kor. 15.19)
Milyen veszélyt hordozhat, ha van üdvbizonyosságod? A Biblia arra figyelmeztet, hogy lesznek olyanok Jézus visszajövetelekor, akik hamis biztonságérzetet tápláltak önmagukra nézve, ezért mindent elveszítenek (l. Máté 7.21-23, Máté 8.11-12, Máté 25.1-13). Példabeszédek könyve azt mondja: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (Példabeszédek 16.18)
Mi az alapja akkor hát az élő reménységnek? Mire épül az üdvösségünk reménysége?
Mindenek előtt Isten ígéretére. Krisztus helyettesünkként elszenvedte a kárhoztatást, kezesünkként kifizette az adósságunkat, így jogot szerzett számunkra az örök élethez. Isten, „aki nem hazudik” megígérte, hogy aki hisz Krisztusban, az nem veszik el, hanem örök élete van. (l. Ján. 3.15)
Másrészt Isten rendelkezik az életidőnk felett, és gondviselésével formál, alakít bennünket. Ismer minket, s tudja milyen eseményeken kell átmennünk, milyen tapasztalatokra van szükségünk, hogy a meghíváson túl, alkalmassá is váljunk az üdvösségre. Bízhatunk bölcsességében és szeretetében.
Ugyanakkor szükség van arra, hogy higgyünk. A hit képesít minket arra, hogy belekapaszkodjunk Isten ígéreteibe, valamint arra is, hogy átadjuk magunkat Istennek, és engedjük, hogy ő vigye véghez az üdvösségünket.
Csakis akkor megalapozott a reménységünk, hogyha alázattal rábízzuk magunkat Istenre. Ekkor bátran mondhatjuk: „Elvégzi értem az Úr.” (Zsoltár 138.8)
Kívánom, hogy találd meg az üdvösség örömét, legyen áldott a napod!
