szerda, június 01, 2011

A bűn elleni védelem

„Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”
(119. Zsoltár 11. vers)



A bűn hatalmáról felesleges írni, hiszen mindannyian nap, mint nap szemtanúi és sokszor részesei vagyunk pusztító következményének.

De hogyan lehet kivédeni, hogy ne kövessünk el bűnt? Hogyan lehetünk bűntelenek?

Ha megzabolázom vágyaimat és betartom Isten minden parancsolatát -, mivel írva van: „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” (1Ján.3:4) - akkor sikerülhet?

Azt kell mondjuk: Nem. Mert Isten törvényének a lényege nem a ’Ne tedd’-ben áll, sőt épp ellenkezőleg: „Szeresd”. Az kevés, hogy nem ölöm meg, hogy nem lopom meg társamat, mert ha nem szeretem éppúgy törvényszegő vagyok. Hiszen, „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak. (Jak.4:17)

Vagyis, ha az önmegtartóztatás mellett még kellő számú napi jócselekedetet végzek, akkor bűntelenné válhatok?

Akármennyi jó dolgot tehetek, legfeljebb a világ legjobb embere leszek, de bűntelen biztos nem. Pál így írja: „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” (Róm.3:23)

De van megoldás: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm.3:24)

Ahogy a test megtisztításához külső mosószerre van szükség, ugyanígy van a lelki tisztátalansággal is.

A megoldás: a Jézusban való hit, és az hogy szívünkbe rejtjük Őt, hogy mindennél jobban szeretjük, arra motivál, hogy minden pillanatban az Ő kívánságait cselekedjük. „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.” (Róm.3:31)

Szeretnél bűn nélkül élni? Imádkozzunk együtt: Uram, adj nekem új szívet, és segíts, hogy még jobban megszerethesselek! És minden pillanatban:

„Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.” (Zsolt.119:13-16)