Szabadító


„Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.”

Ézsaiás könyve 42. fejezet 7.

Az I.e. 8. század Izrael történelmének egyik legválságosabb időszaka volt. A kettős királyság, mindkét részén istentelen királyok zsigerelték a népet. Majd az évszázad vége felé beindult az Asszír birodalmi gépezet, amely 722-ben elsöpörte az északi 10 törzset, és elérte Júdát, Jeruzsálemet is. 

Az Örökkévaló ekkor küldte el szolgáját, Ézsaiást, akinek már a neve is (Segítségem, Szabadítóm az Úr) a szabadítás ígéretét hordozta. Ugyanakkor, az általa hirdetett Szabadítás túlmutatott saját korának problémáinak megoldásán a rég megígért, várva várt eljövendő Messiásra.

Persze, ezt Júda népének többsége nem értette meg, és nem változtattak életmódjukon, aminek egyenes következménye volt a babiloni fogság. De a hazatérés után sem lett jobb a helyzet. Az újjáépítés viszontagságai után a görög, majd a római elnyomás következett.

A többség egy politikai szabadító után áhítozott, aki elűzi a gyűlölt Heródes-dinasztiát, és Dávid utódjaként elfoglalja a királyi trónt. Felvirágoztatja az országot, felszámolja a szegénységet, minden nép eljön és csodálja őt.

Csakhogy, Jézus, a valódi Szabadító, más célért jött. A gyógyítások, csodák csupán igazolták messiási mivoltát, de az igazi küldetése, hogy: „megkeresse és megtartsa, ami elveszett” (Luk.19:10). Neve azt jelzi: „Ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” (Máté 1:21)

Így, amikor látod, hogy sokan csupán ma is a materiális gondok megszűntetését kívánják, várják és kérik Istentől; „Uram, szabadíts meg a betegségből, a környezetszennyezés következményeitől, katasztrófáktól, háborútól, no és adjál több pénzt, jobb munkahelyet, hűséges társat, nagyobb házat, kocsit, gyermeket…”

Határozd el, hogy nem maradsz tovább áldásfogyasztó lufikeresztény, hanem Jézus jellemformáló módszerét követve minden alkalmat megragadsz Isten szeretetének közvetítésére és arra, hogy az Isten országának evangéliuma hirdettessék bizonyságul az egész világon, (Máté 24:14) hogy a bűn, a szenvedés mielőbb véget érjen, és mindörökre Ővele lehessünk.