A por fölött

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött”
Jób könyve 19:25 

Minden nap előkerül a kérdés: mikor támad fel a Papa? Minden nap elhangzik a szájából, hogy nagyon hiányzik neki, és várja már, hogy újból találkozhassunk vele, hogy odafuthasson hozzá, és ő felemelhesse. Minden nap beszélünk róla, hogy Jézus visszajön, és akkor a Papa újból élni fog, és erős lesz és egészséges, és többé nem kell már félni, hogy elkap tőlünk valami betegséget. 

Addig is várakozunk, és tesszük egyik lépést a másik után. Néha könnyebb, néha pedig nagyon fáj a hiány, az üres helyek a nagy asztal körül, az összetört álmok és emlékek, és nem marad más hátra, mint a kapaszkodás.

Kapaszkodás Istenbe, abba, hogy Ő megígérte. Megígérte, hogy utoljára megáll a por felett, a számanincs emberből lett por felett, és újra megláthatják arcát. A Megváltó arcát. Mert életre kelnek, nem pár perc erejéig, nem 70-80 évre, hanem örökre. Mert Ő lefizette az árat értük, értünk, mindenkiért.

A Megváltó visszajön, és megáll a por felett, hogy a kereszten aratott győzelme folytán necsak saját sírja lehessen üres, hanem mindazoké, akik szerették Őt. És mint akkor a templom kárpitja tetejétől az aljáig kettéhasadt, úgy hasadnak meg, törnek össze a sírkövek, mert immár nincs mit hirdetniük, aki eddig ott pihent, most újból él, és dicséri Istent. 

Biztosan neked is hiányzik valaki, kedves Olvasó. Hát engedd, hogy Isten ma reggel ezzel az igével enyhítse, gyógyítsa sebedet. Ő visszajön, és visszaadja szeretteidet. Tudd, hidd, ez így lesz. Mert a Megváltó megígérte.