Isten átformáló kegyelme

"De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme."
Pál első levele a korintusiakhoz 15:10

A viccben az ember kihívja Istent egy teremtési versenyre. Ki tud többet? Mérjük össze az erőnket! Isten elfogadja a kihívást, de van egy kikötése:
- Csak saját porral dolgozhatsz!

Isten adományai, a bűneset után pedig a kegyelme nélkül mi nem léteznénk. Nem tudunk semmit sem felmutatni, ami a miénk lenne - még egy marék saját porral sem rendelkezünk. Mindent Tőle kaptunk.

Isten kegyelme, hogy van ételünk, reggel felébredhetünk - nem mindenki kapja meg ma már ezt az ajándékot, ami tegnap még az övé volt. Isten kegyelme, hogy még élünk. Még van lehetőségünk a növekedésre, a változásra. 

Isten kegyelme az, hogy nincs olyan bűn, amire Isten ne adna bocsánatot - egyetlen kivétel az, ha véglegesen kiutasítjuk a Szentlelket az életünkből, de az ennél kisebbekre van bocsánat.

Isten kegyelme az is, hogy egy napon véget vet a bűn történelmének, amikor lezárja a választási lehetőséget és a döntésünk alapján biztosítja a folytatást - az örök életet, vagy a fájdalom nélküli örök halált, a teljes megsemmisülést. Mind a két végkifejlet Isten kegyelme.

Isten kegyelme az, hogy nem kell a bűn lehúzó rabszolgaságában leélni az életet, hanem a legmélyebb szinten - akár a halálsoron is - lehet még Istentől kegyelmet igényelni, ahogyan a Jézus mellett megfeszített egyik lator is élt az utolsó lehetőséggel.

Isten kegyelme, ha a hívó szónak az utolsó leheletünk előtti néhány percnél jóval korábban, fiatalon engedelmeskedhetünk és nem Nélküle töltjük az életünk idejét.