Gondolatok az odaszánásról
„Kérlek azért
titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti
testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos
tiszteleteteket.”
Róma 12,1
Csak a "hiba nélküli" áldozat lehetett jelképe
Krisztus tökéletes tisztaságának, akinek fel kellett áldoznia magát
"hibátlan és szeplőtlen bárány"-ként (1Pt 1:19). Pál apostol úgy
mutat rá ez áldozatokra, mint amelyek azt szemléltetik, hogy Krisztus
követőinek mivé kell válniuk. Azt mondja: "Kérlek azért titeket atyámfiai
az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és
Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket" (Róm 12:1).
Isten szolgálatára kell szentelnünk magunkat, és igyekeznünk kell áldozatunkat
mind tökéletesebbé tennünk. Isten csak azzal elégszik meg, ha a legjobbat adjuk
abból, amink van. Azok, akik teljes szívükből szeretik Istent, legjobb
szolgálatukat adják neki, és állandóan arra törekedjenek, hogy minden erejüket
összhangba hozzák azokkal az isteni törvényekkel, amelyek Isten akaratának a
teljesítésére fejlesztik ki képességeiket. (E. G. White: Pátriárkák és
próféták, A szentély szolgálata)
A Bibliában bemutatott szentség az ember egész lényét -
értelmét, lelkét és testét - érinti. Pál így imádkozott a thesszalonikaiakért:
"egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg
a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére" (lThessz 5:23). Ezt is írja a
hivőknek: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy
szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul"
(Róm 12:1). Az ősi Izrael korában minden állatot, amelyet áldozatként Isten elé
hoztak, a pap gondosan megvizsgált, és ha bármilyen hibát talált benne, nem
fogadta el, mert Isten megparancsolta, hogy az áldozat hibátlan legyen. A
keresztényeknek testüket kell odaszánniuk "élő, szent és Istennek kedves
áldozatul". Hogy ezt megtehessék, minden képességüket a lehető legjobb
állapotban kell tartaniuk. Minden szokás, amely csökkenti a fizikai és a
szellemi erőt, alkalmatlanná teszi az embert arra, hogy a Teremtőnek
szolgáljon. És vajon megelégszik-e Isten olyan dologgal, aminél jobbat is
tudnánk nyújtani? Krisztus azt mondta: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből". Azok, akik Istent teljes szívükből szeretik, a legjobb
szolgálatot szeretnék neki nyújtani, és állandóan arra törekszenek, hogy minden
képességüket összhangba hozzák azokkal a törvényekkel, amelyek segítik az
embert, hogy talentumait Isten szolgálatába állítsa. Nem akarják vágyaik és
szenvedélyeik kielégítésével gyengíteni vagy beszennyezni a mennyei Atyjuknak
felkínált áldozatot...
A Szentírás világosan kinyilatkoztatja, hogy a
megszentelődés útján lépésről lépésre lehet előre jutni. Amikor a bűnös a
megtéréskor békességet talál Istenben az engesztelő vér útján, a keresztény
élet csak elkezdődött. A hivőnek törekednie kell a "tökéletességre",
és felnőni "Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére". Pál
apostol ezt mondja: "Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett
vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén,
célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való
elhívása jutalmára" (Fil 3:14). Péter pedig elénk tárja azokat a lépcsőfokokat,
amelyeken át a bibliai megszentelődés elérhető: "Minden igyekezetetekkel
törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassatok igaz emberséget, az igaz
emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot,
az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri
szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet... ha ezt teszitek, nem fogtok
megbotlani soha" (2Pt 1:5-10). A bibliai megszentelődés alázatossággal
jár. (E. G. White: Nagy Küzdelem, Újkori ébredések)
Hadd vegye Jézus birtokba elméteket, szíveteket és
érzelmeiteket; úgy munkálkodjatok, ahogyan Krisztus! Végezzétek el
lelkiismeretesen az otthon kötelességeit, az önmegtagadás apró dolgait, és a
kedvesség cselekedeteit! Szorgalmasan használjátok ki a pillanatokat; és amikor
gondosan kerülitek a kis bűnöket, tanúsítsatok hálás szívet az áldásokért. (E.
G. White: Boldog otthon, Tanács a gyermekeknek)