szombat, május 02, 2015

Gondolatok az odaszánásról


Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.

Róma 12,1

Csak a "hiba nélküli" áldozat lehetett jelképe Krisztus tökéletes tisztaságának, akinek fel kellett áldoznia magát "hibátlan és szeplőtlen bárány"-ként (1Pt 1:19). Pál apostol úgy mutat rá ez áldozatokra, mint amelyek azt szemléltetik, hogy Krisztus követőinek mivé kell válniuk. Azt mondja: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket" (Róm 12:1). Isten szolgálatára kell szentelnünk magunkat, és igyekeznünk kell áldozatunkat mind tökéletesebbé tennünk. Isten csak azzal elégszik meg, ha a legjobbat adjuk abból, amink van. Azok, akik teljes szívükből szeretik Istent, legjobb szolgálatukat adják neki, és állandóan arra törekedjenek, hogy minden erejüket összhangba hozzák azokkal az isteni törvényekkel, amelyek Isten akaratának a teljesítésére fejlesztik ki képességeiket. (E. G. White: Pátriárkák és próféták, A szentély szolgálata)

A Bibliában bemutatott szentség az ember egész lényét - értelmét, lelkét és testét - érinti. Pál így imádkozott a thesszalonikaiakért: "egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére" (lThessz 5:23). Ezt is írja a hivőknek: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul" (Róm 12:1). Az ősi Izrael korában minden állatot, amelyet áldozatként Isten elé hoztak, a pap gondosan megvizsgált, és ha bármilyen hibát talált benne, nem fogadta el, mert Isten megparancsolta, hogy az áldozat hibátlan legyen. A keresztényeknek testüket kell odaszánniuk "élő, szent és Istennek kedves áldozatul". Hogy ezt megtehessék, minden képességüket a lehető legjobb állapotban kell tartaniuk. Minden szokás, amely csökkenti a fizikai és a szellemi erőt, alkalmatlanná teszi az embert arra, hogy a Teremtőnek szolgáljon. És vajon megelégszik-e Isten olyan dologgal, aminél jobbat is tudnánk nyújtani? Krisztus azt mondta: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből". Azok, akik Istent teljes szívükből szeretik, a legjobb szolgálatot szeretnék neki nyújtani, és állandóan arra törekszenek, hogy minden képességüket összhangba hozzák azokkal a törvényekkel, amelyek segítik az embert, hogy talentumait Isten szolgálatába állítsa. Nem akarják vágyaik és szenvedélyeik kielégítésével gyengíteni vagy beszennyezni a mennyei Atyjuknak felkínált áldozatot...
A Szentírás világosan kinyilatkoztatja, hogy a megszentelődés útján lépésről lépésre lehet előre jutni. Amikor a bűnös a megtéréskor békességet talál Istenben az engesztelő vér útján, a keresztény élet csak elkezdődött. A hivőnek törekednie kell a "tökéletességre", és felnőni "Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére". Pál apostol ezt mondja: "Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára" (Fil 3:14). Péter pedig elénk tárja azokat a lépcsőfokokat, amelyeken át a bibliai megszentelődés elérhető: "Minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassatok igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet... ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha" (2Pt 1:5-10). A bibliai megszentelődés alázatossággal jár. (E. G. White: Nagy Küzdelem, Újkori ébredések)

Hadd vegye Jézus birtokba elméteket, szíveteket és érzelmeiteket; úgy munkálkodjatok, ahogyan Krisztus! Végezzétek el lelkiismeretesen az otthon kötelességeit, az önmegtagadás apró dolgait, és a kedvesség cselekedeteit! Szorgalmasan használjátok ki a pillanatokat; és amikor gondosan kerülitek a kis bűnöket, tanúsítsatok hálás szívet az áldásokért. (E. G. White: Boldog otthon, Tanács a gyermekeknek)