hétfő, szeptember 09, 2013

Óvás az irigységtől

„A szelíd szív a test élete, az irigység pedig a csontok rothadása.”
Példabeszédek könyve 14:30

Az irigységre általában nem úgy gondolunk, mint a legsúlyosabb bűnök egyikére, de ha kicsit átgondoljuk, felismerhetjük veszedelmes voltát. Az irigység meglepően sokszor fordul elő a Bibliában, nemegyszer gyilkos indulattal párosulva.

A keveset emlegetett 10. parancsolat, mely a kívánság bűnére mutat rá, szintén az emberi szív önzését ítéli el, mely a legtöbb bűn alapja. Amikor irigykezünk mások javaira, adottságaira, lehetőségeire vagy éppen a kapcsolataira, egyszerre vétünk Isten, az embertársunk, sőt önmagunk ellen is.

Isten ellen azért mert hálátlanok, elégedetlenek vagyunk. Nem vesszük észre, hogy minden az övé, és minden amink van, az Ő ajándéka számunkra. Megszomorítjuk Istent, mert valójában őt sem szeretjük. János apostol kimondja, hogy ha valaki gyűlöli embertársát, valójában nem szereti Istent sem (1János 4:7-8).

Amikor irigykedünk egymásra, nem tudjuk szeretni egymást. Valami kell, amivel nem rendelkezünk és ez akár gyilkos gyűlöletté is fajulhat. Jézust a Biblia szerint irigységből adták Pilátus kezére, irigységből ölették/ölték meg. Az apostolokat is ugyanilyen irigységből indíttatva üldözték a vallási vezetők. Ijesztő, hogy mennyire eltorzulhat az ember jelleme, ha teret enged az irigységnek.

Végül az irigységgel magunknak is ártunk. Nem tudunk boldogok lenni, nem lesz békességünk, nem lesz üdvösségünk…

Mivel védekezhetünk ez ellen? Légy hálás, azért amid van. Hiányosságaidat ne másokhoz mérd. Fogadd el, hogy az élet most igazságtalan, és majd Isten ítél helyesen, ahol minden, és mindenki a helyére kerül.

„Légy szelíd, és próbáld megérteni mások kimondhatatlan vágyát a boldogság után, amely olykor buta kis vidámságokban jut kifejezésre. Akkor majd magad is boldog leszel. Akkor a saját magányodban, a saját gyengeségedben is támadnak csodálatos pillanatok, melyek kiemelnek a mindennapok egyhangúságából. Olyan szíved lesz, mely minden embert magába zár, mindenkit körülölel.

A szelídég lehet az egyetlen vigasz mindazok számára, akik fáznak a mi tényszám-vezérlésű rideg társadalmunkban.” (Phil Bosmans)