Mindent Isten dicsőségére

Szerző: -
Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!

Tizenéves koromban új helyre költözött a családunk. Az utcában elég sok házban voltak hozzám és a húgomhoz hasonló korú gyerekek, így elég hamar lettek barátaink, akikkel hétvégeken és az iskolai szünetekben sülve-főve együtt voltunk. 

A közvetlen szomszédunkban három gyermek is lakott, akik közül a lány Michael Jackson rajongó volt. Miből lehetett ezt tudni? Természetesen mindig Michael Jacksont hallgatott, és ha álmából ébresztették volna, akkor is bármelyik dalát el tudta volna énekelni, olyan gyermekes magyar angolsággal. Ha nem náluk voltunk együtt, és a rádióban valamelyik számát kezdték játszani, felcsillant a szeme. Mindent tudott róla, ami tudható volt, minden tiniknek szóló újságból a róla szóló cikkeket gyűjtötte. Amikor a szobájában voltunk, láttam, hogy a falakat Michael Jackson poszterek borították. Amikor az énekes az ujjain fehér szalagokat kezdett viselni a fellépéseken (később olvastam róla, hogy ezt azért találták ki, hogy sötét háttér előtt jobban lehessen követni a kézmozdulatait), ő is fehér szigetelőszalagot tekert az ujjai végére állandóan. Le sem tudta volna tagadni, hogy a rajongója. Az életének abban az időszakában minden Michael Jacksonról szólt. 

„Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” Talán felvetődött bennünk is a kérdés: ez hogyan lehetséges? Hogyan lehet mindig mindent Isten dicsőségére művelni? 

Saját erőből és saját elhatározásból biztosan nem fog sikerülni. Ha összegyűjtjük minden képességünket és megfeszítjük minden erőnket, akkor sem. Csak úgy fogjuk Istent megdicsőíteni, ha ez természetesen jön, belülről, mert úgy rajongunk érte, ahogyan ez a lány Michael Jacksonért. Ha azt hallgatjuk, amit Isten "énekel" - vagyis mond - nekünk, ha akkor is az jut eszünkbe, ha álmunkból ébresztenek minket; ha felcsillan a szemünk, ha rá gondolunk, ha róla hallunk, vagy róla beszélünk; ha annyira érdekel Ő minket, hogy örömmel gyűjtjük össze, ami róla megtudható, megtapasztalható; ha az életünk fala az Ő posztereivel van tele - vagyis a tetteink is Őt mutatják be; és ha az Ő jellemét vágyunk visszatükrözni. Ha ezek annyira láthatók rajtunk, hogy le sem tudnánk tagadni, hogy az Övéi vagyunk. 

Minél jobban szeretjük Őt, annál könnyebben jön ez természetesen.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk