Asztalt teríteni az ellenségnek


Samáriába érkezve így szólt Elizeus: Uram, nyisd ki a szemüket, hogy lássanak! Az Úr megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak. Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz. Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába.

Meglehetősen furcsa történet. A királyok könyve tele van csatákkal, de csodákkal is. Amikor Isten népe győzelmet arat, az mindig Istent dicsőíti, és nem az emberi teljesítményt magasztalja. A királyok mellett többnyire ott voltak a próféták, akiknek a legfőbb tevékenysége az volt, hogy Isten üzenetét közvetítsék. Ha bizonytalanok voltak egy-egy döntés helyességét illetően, a prófétát hívták segítségül. Mielőtt csatába indultak, általában megkérdezték a prófétán keresztül Isten akaratát.

Jelen esetben az arámok királya készült megtámadni Izraelt, de Elizeus prófétán keresztül mindig figyelmeztetést kapott a király az ellenség terveiről. Arám királya embereket küld a próféta elfogatására. Amikor körülvette a sereg, akkor meglátta ő, és a szolgája, hogy Istennek még nagyobb serege védelmezi őket. Ezek után a próféta vakságot kért a fegyveresekre, majd bevezette őket Samáriába. Itt, mikor újra megnyílt a szemük, látták, hogy az ellenség gyűrűjében vannak. 
És itt van a különös fordulat. Elizeus nem áll bosszút, hanem azt mondja, hogy etessék meg a foglyokat, és utána engedjék őket hazamenni. Nem ez a szokványos bánásmód a hadifoglyokkal kapcsolatban. Az eredmény viszont hatásos, mert egy ideig nem volt kedvük ellenük támadni.

A történetnek több üzenete is lehet. Az egyik az, hogy Istennél van a győzelem kulcsa. Ő látja előre a lépéseket, irányítja az eseményeket – csak rá kell bíznunk magunkat. A másik az ellenséggel való bánásmód. Sőt, "ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére." – mondja a Római levél 12:20. A bosszúállás, az igazságszolgáltatás Isten ügye. A mi dolgunk, hogy megvendégeljük ha kell még az ellenségünket is.