szerda, március 01, 2017

Gyűlölet helyett szeretet



„A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.”
 (Példabeszédek könyve 10. fejezet 12. vers)

Aki ismer, tudja, hogy kicsit maradi módon, meg azért is, mert jobban szeretem a beszélgetős műsorokat a popzenénél, nálam, akár a kocsiban, akár otthon, még mindig az MR1 szól. Így hallgattam nemrég a Válaszutak című, fiatalokról szóló műsorban egy riportot, ahol arról kérdeztek kamasz fiúkat és lányokat, hogy milyen jó és milyen rossz jellemtulajdonságaik vannak.

Amit kivétel nélkül mind megemlítettek, (úgy látszik ma ez a sláger): „Nekem nagy az igazságérzetem, ami a szívemen az a számon, én megmondom, ha valami nem jogos!”

És érdekes volt hallani, hogy sok esetben egymásnak ellentmondó dolgokat is felsoroltak, mint például: „erényem az őszinteség”, a… majd néhány perccel később „néha szeretek túlozni, kicsit kiszínezni a velem történteket.”

Hát igen, mikor a másik életéről van szó, akkor a tűt is észrevesszük a szénakazalban és a legkisebb botlást is szóvá tesszük, mert hát ’meg kell mondani, hogy tanuljon belőle!’. ’Ha én raknék rendet, ha én mosogatnék el, ha én főzném meg a vacsorát (ami nem az én dolgom) a másik helyett, akkor nem fejlődne a jelleme!’

De a bűnnel szembeni ellentmondásos viselkedésünk tovább ecsetelése helyett, hadd kérdezzelek: Kinek a végtelen szeretete takarja be vétkeidet? Ki rakja rendbe a tönkretett életedet? Ki pótolja ki hiányosságaidat? Ki az, aki „Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.” (103. Zsoltár 10. vers)?

S végezetül egy gondolat a versengésről, amiről általában negatívan ír a Szentírás. Ám van olyan, amiben lehet versenyezni, sőt amiben kötelező megelőzni a másikat, úgy, mint a jóban, az örömszerzésben.

Így teljesítsük az Ige szavait: „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róm.12:10)