csütörtök, május 07, 2015

Megmenekülés a tűzön át

„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja próbára tenni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.”
Pál első levele a korinthusi gyülekezetnek 3:13-15

Tizenéves koromban – keresve saját helyemet – jó néhány megtéréstörténetet olvastam. Egyik például Nicky Cruzról, egy amerikai bandavezérről szólt, aki semmilyen gaztettől nem riadt vissza, de aztán egy lelkésszel való találkozása megváltoztatta az életét (Repülj kicsim, repülj! és Kereszt az aszfaltdzsungelben). Aztán olvastam kínai misszionáriusról, egy leprás megtéréséről, és más történetekről, melyek címére már nem is emlékszem. Lenyűgöztek azok az életrajzok, amelyek az egyháztörténelem óriásairól szóltak, Luther életrajz gyerekeknek, vagy a Tűzből kikapott üszök John Wesley-ről. Mindegyik történetben azt találtam a legérdekesebbnek, ahogyan megváltozott ezeknek az embereknek az élete, miután találkoztak Jézus Krisztussal.

Egy dolgot azonban soha nem értettem, sőt nagyon zavart. Ezek az emberek sok esetben egész más teológiát vallottak, mint amit saját felekezetemben hallottam. Hogyan dolgozhat Isten Lelke olyan emberekben, akik bizonyos részletekben máshogy gondolkodnak és máshogy élnek, mint ahogyan a Biblia tanítja? – morfondíroztam magamban.

Pál apostol gondolatai választ adnak akkori kérdésemre. Keresztyén teológiát sok mindenből lehet építeni, aranyból, ezüstből és drágakőből épp úgy, mint fából, szénából és szalmából. És ha az az építmény nem állja ki a tűz próbáját, akkor a benne lakók kárt vallanak. Ugyanakkor Pál azt is hozzá teszi, hogy mindezek mellett meg is menekülnek. Hogyhogy? Úgy, hogy a teológiájukat Jézus Krisztusra alapozták.

Mire tanít bennünket mindez? Arra, hogy az üdvösség nem a tiszta teológiából adódik, nem is a makulátlan vallásosságból, de még csak nem is a kegyes életvitelből, hanem egyedül csak Isten kegyelméből Jézus Krisztus által. Ezért dolgozik a Szentlélek olyan látványosan minden olyan ember életében, akik erre a Jézus Krisztusra alapoznak. Ezzel persze nem a tiszta teológiára való törekvés fölösleges voltáról beszélek, hanem csupán arról a tudatos keresztyén életvitelről, amely tisztában van vele, hogy bármi jót teszek, tisztát gondolok és szépet mondok, az üdvösség végső soron egyedül Jézus Krisztusra alapozva nyerhető el.

Éljük a mai napunkat is ebben a tudatos keresztyén hitben!