kedd, január 11, 2011

Célbaérkezés


„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.”
Zsidókhoz írt levél 12:1 (Új fordítás)


Ebben a versben a hitéletünket Pál apostol egy sporthoz, a versenyfutáshoz hasonlítja.

Mindannyian láttunk már futóversenyt, talán még részt is vettünk benne. Ha máshol nem, az iskolában.

Tudjuk, hogy milyen fárasztó, minden erőnkre és kitartásunkra szükség van a futáshoz. Sokszor nem is az első helyezés a cél, hanem az, hogy egyáltalán beérjünk a célba – végig tudjuk futni a kijelölt távot.

A Biblia lapjai tele vannak olyan személyek életével, akik beértek a célba – azaz Istennel való kapcsolatuk helyreállt.
Az ő életük nem volt felhőtlen, nyugodt séta, hanem küzdelmes, fárasztó és nehézségekkel teli.
De életükkel megmutatták, hogy hogyan lehet (és kell) a mindennapi apró gondjainkat Istenre bízni, hogy ezek a földi dolgok ne vonják el az erőnket és figyelmünket a lényegről.
Mi életünk célja, amit el kell érnünk?

Istennel való jó kapcsolatunk, melynek alapja a bizalom – a hit.
Sok minden van, ami meg akarja ingatni Istenbe vetett bizalmunkat. Minden, ami ezt a hitet/bizalmat próbára teszi, megingatja, vagy támadja, az a minket megkörnyékező bűn.

Pál apostol arra figyelmeztet: tegyük le ezeket a terheket, és kitartóan, türelemmel fussunk a célunk felé azon az úton, amelyet Isten kijelölt számunkra.

Szigetiné Palcsek Zsuzsa

Nincsenek megjegyzések: