szerda, október 20, 2010


A bárány közelségében

„És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.”
(Jelenések könyve 22. fejezet 4. vers)


Ha megkérdeznénk ma az utca emberét, szeretne-e szemtől szembe találkozni Istennel, valószínűleg minden megkérdezett igennel válaszolna. Aki hisz, az azért, mert végre találkozhat Jézussal, aki meg nem hisz, az pedig puszta kíváncsiságból válaszolna igennel.

Egy történet szerint egy híres rabbit a római császár maga elé hívatott és kérte: - Mutasd meg nekem a ti Isteneteket! - A Rabbi azt felelte: - Te tudod, a mi Istenünket nem láthatja a bűnös ember. - Erre a császár elkezdett fenyegetőzni: - Ha nem mutatod meg kivégeztetlek!

Ha igazán látni akarod, gyere és lásd! - mondta a tanító és kihívta az erkélyre a császárt, majd felmutatott az égre és rábökött a tündöklő napkorongra - Nézd! - A császár néhány másodpercig hunyorogva nézte, majd azt mondta; - Nem bírom. - Nem bírod? - kérdezte a rabbi - Pedig ez csak az egyik teremtménye, hogy láthatnád, akkor Őt magát?

A Szentírásban is találkozhatunk olyan személyekkel, akik személyesen találkozni akartak Istennel. Egyikük, Mózes fenn a hegyen kérte: „Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.” (2Móz.33:19) De csupán hátulról láthatta az Örökkévalót, mikor elvonult előtte.

Mégis az Örökkévaló közelsége nyomott hagyott Mózesen, mert mikor lejött a hegyről, úgy olvassuk: „És lőn, a mikor Mózes a Sinai hegyről leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyről leszálla) Mózes nem tudta, hogy az ő orczájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott.” (2Móz.34:29)

Jézus közelsége ma is nyomot hagy az Őt szeretőkön. Akik napról napra találkoznak Vele, szemlélik az Ő szeretetét, melyről a Szentírás bizonyságot tesz, azoknak élete úgy fog fényleni, mint Mózes arca.

Nézd Megváltód szeretetét! És hidd el nemsoká színről színre megláthatod Őt! Ám addig is: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16)