Igaz ember


"Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam! Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben."

Dávidé. URam, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az ÚRban bíztam ingadozás nélkül! Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt. Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé. Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, URam, hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet. URam, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét. Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt, akiknek a keze tele van gyalázattal, jobbjuk megvesztegetéssel. Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam! Lábam biztos talajon áll, áldom az URat a gyülekezetben.”

Lehetséges-e feddhetetlenül élni?
Noé és Jób Isten szemében feddhetetlen és igaz volt. Ehhez képest Noé megrészegedett állapotában olyat tett, amire ma biztos nem lenne büszke – duplán, ha tudná, hogy ez belekerült a Bibliába. 
Jóbnak nehezebb helyzet jutott, mert egy mindenétől megfosztott embernek könnyű nem makulátlannak lennie. Vele mindössze annyi történt, hogy Isten egy beszélgetésre hívta, amiben rájött, hogy bűnbánatra van szüksége. 

„Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” Jób 42:6
Érdekes. Ha Isten Maga tökéletesnek mondta, miért van szüksége bűnbánatra?
Valószínűleg a mi emberi tökéletességről alkotott fogalmunk más, mint Istené. Isten tudja, hogy mi porból vagyunk. Azt is, hogy a bűn mindenkit legyengített. Azt is, hogy a mi tökéletességünk mindössze annyi, hogy néhány helyzetben tudunk maradni a keskeny úton és jó döntéseket hozni. Sajnos nem az életünk minden egyes esetében.
A ma idézett zsoltár Dávidé. A Betsabé előtti Dávidé. Ahogyan az időszámításunkat Jézus születése kettéosztotta Jézus előtti és utáni korszakra, úgy Dávid életében Betsabé volt, aki olyan gyökeresen változtatta meg Dávid életét, hogy az felért egy új időszámítással. Ez még a Betsabé előtti korszakból származik. Ekkor még volt mire hivatkoznia. Bár az öndicséret büdös, de ha egy lépéssel hátrébb lépünk és objektíven vizsgáljuk a történéseket, valóban igaz ember volt Dávid.
Ami meglepő, hogy Isten Dávidot a Betsabé utáni korszakában is úgy értékelte, mint aki azt tette, amit Isten helyesnek lát – természetesen nem rögtön az események után, hanem bizonyos folyamatok lezajlása után.
„(…) Dávid, aki megtartotta parancsolataimat, teljes szívből követett engem, és csak azt tette, amit helyesnek látok.” 1Királyok 14:8
Istennél a tökéletesség ebben áll:

„Ezek után "[...] saját szíve szerint való embert" (1Sám 13:14) keresett a trónra; nem hibátlan embert, hanem olyant, aki nem magában, hanem Teremtőjében bízik és alárendeli magát Lelke vezetésének; olyant, aki ha vétkezik, elfogadja a feddést is.
(Ellen G. White: Pátriákák és próféták – Saul elvettetik)
Az emberi dimenzióban valószínű, hogy ennél a szintnél előrébb tökéletességet nem kereshetünk.