A kincsünk és a szívünk

 …Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. 
Máté 6:20-21



Mindannyian gyűjtögetünk. Ki ezt, ki azt. Emlékszem arra, hogy egy nagyváros utcáin, ahol laktam, gyakran láttam embereket az utcai szemetesekben keresgélni. Volt köztük, aki a kenyérdarabokat szedte össze, állítólag az állatainak, mások a kidobott betétdíjas palackokat gyűjtögették. Ugyanebben a városban rendszeresen láttam valakit, aki mindig nagy csomagokat cipelt. Mindig magával vitte mindenét, amije volt. A társadalmi pozíció másik végén vannak azok, akik a milliárdokat, a tömegek csodálatát, az elismerését, tapsát gyűjtögetik, vagy a pozíciókat.

Én is sokféle dolgot gyűjtögettem életem során. Gyerekkoromban például különböző söröskupakokat, bélyeget, madártollat; aztán állatos képeket és könyveket, majd népszerű együttesek nekem tetsző dalait a Poptarisznyából, meg a Petőfin hétfőnként kettőtől ötig tartó Kívánságműsorból. Nagyon lelkesen gyűjtöttem ezeket, és ragaszkodtam hozzájuk. Most könyveket vásárolok rendszeresen, amik érdekelnek. Amiket viszont gyermek- és fiatal koromban gyűjtöttem, azok nagy részét mostanára megette a „moly és a rozsda”. Ahogy változott a gondolkodásom, az értékeim, ezek már nem voltak fontosak számomra. Többségük ki lett dobva, és a többiről sem tudom, hogy hová keveredtek a költözések során. Csak azok maradtak meg, amik kiállták az idő próbáját, és amiket továbbra is értékesnek tekintek.

Valahogy így állunk mindannyian az anyagi és a lelki dolgokkal is. Ahogy haladunk előre életünk útján Isten országa felé, rendszeresen irányt váltunk, vagyis változik a gondolkodásmódunk, az értékeink. Mennyi mindenről kiderült már eddig is, hogy felesleges, sőt, kár volt vele foglalkozni, nem? Mennyi pénzt, érzelmi, lelki energiát, időt, erőt fordítottunk olyan dolgok megszerzésére, amiket ma már értéktelennek tekintünk! Amikor gyűjtöttük, azt gondoltuk, hogy mi birtokoltuk őket, pedig sokkal inkább ezek birtokoltak minket, a szívünket.

Jézus Krisztus azt mondta a tanítványainak, azt mondja nekünk, hogy olyan dolgokért küzdjünk, olyan dolgokat gyűjtsünk, amikről nem kell majd megállapítani fájó szívvel, hogy „kár volt a gőzért”. Ezek olyasmik, amiket nem ide, hanem a mennybe gyűjthetünk. Amiket a feltörhetetlen páncélszekrényben helyeznek el, amikért nem kell aggódni, mert nem lehet ellopni tőlünk. Ezek az ellophatatlan dolgok gyakran olyasmik, amiket inkább adunk, mint magunknak gyűjtenénk: mint például a mosoly, másoknak adott kedvesség, segítség, másokért hozott áldozatok; máskor pedig olyasmik, amiket cserébe kapunk: barátság, mélyülő kapcsolatok emberekkel és Krisztussal, örömteli emlékek, tapasztalatok Istennel… Adjuk őket, kapjuk őket, és közben gazdagszunk. Ha ezek a kincseink, akkor a szívünk is ott van, ahová ezeket gyűjtjük. És amikor eljön majd a NAGY KÖLTÖZÉS, amiről Jézus beszél a János 14:1-3-ban, milyen jó lesz tudni, hogy semmit nem kell itt hagynunk, ami igazán fontos volt nekünk!