Ideje felébredni!

"Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk."

Jézus egyik jól ismert prédikációjában három példázatot mond el a visszatérésével kapcsolatban. Az első, az egyik legismertebb példázata egy korabeli menyegző képét festi elénk. Nem kell ismernünk feltétlenül a kor szokásait, hogy megértsük, miről szól a tíz szűz példázata. (Máté evangéliuma 25:1-13) Jézus sem hagy bennünket kérdések közt, hiszen a példázat végén meg is magyarázza az őt hallgatóknak: "Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok [amikor visszatérek]!” (Máté evangéliuma 25:13) Talán ez a példázat juthatott eszébe Pál apostolnak is, amikor a fenti gondolatot a római gyülekezet szívére helyezte.

Pál apostol leveleiben a legfantasztikusabb a számomra — és ami talán a legfélelmetesebb is egyben — hogy a mai nap is ugyanúgy hasznos tanácsokat és tanításokat tartalmaz, mint annak idején, amikor megírta. Mit tanít számunkra ma ez a szakasz?

Nem az alvás a probléma — A tíz szűz példázata egyszerű. A tíz nő feszült figyelemmel várja a vőlegényt, aki még nem érkezett meg, és akiről nem tudják, hogy mikor fog végre megérkezni. Az öt balga és az öt okos szűz az este közeledtével ugyanúgy elalszik. Nincs különbség a két csoport között. Nem az alvás a probléma! Hiszen mindannyian elveszítjük a lelkesedést egy idő után. A kérdés, hogy mikor, és hogyan ébredünk fel: hamar és “olajjal", vagy sokára és anélkül? 

Nem késtünk el a felébredéssel — Feleségem és én az első gyermekünket vártuk. A terhesség minden gond nélkül zajlott le, mi magunk is meg voltunk lepődve, hogy milyen egyszerűen ment minden. Az utolsó hetek viszont izgalommal teltek: a babaszoba még nincs kész, a babaruhák még nincsenek kimosva, az autón még a nyári gumi van fent… Így hát szépen sorban elkezdtük pótolni az elmaradást, úgy, hogy mindig a gondolatainkban ott volt: a Jövevény bármelyik pillanatban megérkezhet. Aztán átléptük a kiírt dátumot, és a baba még mindig jól érezte magát anyukája pocakjában. Ha tudtuk volna, hogy csak 7 nappal később (december 1.-én) születik meg, vajon elkezdtük volna-e összerakni a bababútort akár egy hónappal korábban? Vagy úgy éreztük volna esetleg, hogy elég az utolsó (utáni) héten bajlódni vele? Még nem késtünk el a felébredéssel, de tudjuk, hogy van még dolgunk, ideje hát elkezdeni!

Közelebb van hozzánk — Mindig elcsodálkozom azokon a gondolatindítókon, amiket néha az interneten olvasni: A rendszerváltás és 2001. szeptember 11. között kevesebb idő telt el, mint az ikertornyok elleni merénylet óta. A gízai nagy piramis építése és a Római Birodalom kezdete között több idő telt el, mint ahány év azóta volt… Ugyanilyen különös belegondolni, hogy a Bibliából jól ismert József élete (i.e. XI. század) és a Római levél írása (i.sz. 57 környékén) között kevesebb idő telt el, mint ez utóbbi és napjaink között. A hívők minden időben úgy gondolták, hogy a Messiás már rövid idő múlva eljön, így volt ez Józseffel, és így volt ez Pállal is. Eddig még egyik korszaknak se lett igaza. Pál itt egy sokkal emberibb léptékű időszámítást vezet be: közelebb van, mint akkor, amikor megtértünk. 

Emlékszünk még arra a lelkesedésre, ami bennünk élt megtérésünkkor? Azóta csak közelebb vagyunk Jézus eljöveteléhez, mégis elveszítettük a lendületet. Ideje ebben az új “időszámításban” gondolkozni. Felébredni minél hamarabb, és készülni, mert “közelebb van hozzánk” mint akkor régen volt.