Elmélet és gyakorlat

Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint” (Galata 5:25)

A hétköznapi életben az elmélet és a gyakorlat nem mindig fedi egymást. Elviekben sok mindent ismerünk, tudjuk, hogyan kell(ene) működnie bizonyos dolgoknak, de a gyakorlat nem midig követi az elméletet. Például jól tudjuk, hogy a rendszeres testmozgás segít az egészség megőrzésében, mégis ritkán szakítunk rá időt. Vagy, hogy a korai fekvés megalapozza a másnapi friss ébredést, mégis sokszor éjszakázunk. Mert a gyakorlat sokszor elmarad az elmélettől, attól, amit elviekben jónak, helyesnek tartunk.

Pál apostol arra figyelmezteti levele olvasóit, hogy a keresztényi életben is megtörténhet, hogy a gyakorlat nincs összhangban az elmélettel. Az, amit hitben elfogadtunk, igaznak, helyesnek, jónak tartunk, sajnos nem mindig látszik meg mindennapi életünkön. Szavainkban, tetteinkben, a dolgokhoz való hozzáállásunkban nem mindig nyomon követhető, hogy kik is vagyunk valójában, milyen elveket vallunk és mit, illetve kiben hiszünk. Pál rávilágít arra, hogy nem jól van ez így. Nem így kellene ennek lennie. A tettek és az elvek közötti diszharmónia nagyon torz, csúnya képet fest, ami a következő történetből is jól látszik.

Egy hölgy, aki nagyon sietett valahová, szorosan követte autójával az előtte haladó járművet, minimális követési távolságot tartott. Amikor az előtte haladó jármű vezetője az útkereszteződésbe érve látta, hogy a közlekedési lámpák sárgán világítanak, befékezett. A mögötte haladó nő kis híján hátulról nekiütközött. Ez nagyon feldühítette, ezért elkezdett dudálni, leengedte kocsija ablakát és kiabálni kezdett az előtte haladó jármű sofőrjére, még káromkodott is, a végén pedig bemutatott neki.

Dühöngése közben valaki hirtelen megjelent mellette. Ahogy a hölgy odanézett, megrémült, mert egy rendőr volt az. A rendőr elkérte az iratait, majd megkérte, hogy kocsijával kövesse a rendőrautót. A kapitányságon leellenőrizték a dokumentumait, ujjlenyomatot vettek tőle, és nyilvántartásba vették adatait.

Néhány óra elteltével visszakapta minden iratát, de az a rendőr, aki bevitte őt ezt mondta neki: „Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem! Épp az ön autója mögé álltam be, amikor annyira dudált, ízléstelen kézmozdulatokat és mocskos szavakat használt. Ugyanakkor láttam a kocsijának a lökhárítóján a „Mit tenne Jézus?” „Válaszd az életet!”, a hátsó szélvédőn pedig a „Gyere velem istentiszteletre!” matricát, valamint a béke emblémát a csomagtartón, ezért azt feltételeztem, hogy ön lopta az autót.”

A mai ige arra tanít bennünket, hogy az elmélet és a gyakorlat legyen összhangban. Amit hiszünk, helyesnek, igaznak tartunk, azok szerint éljünk! A tetteink, az életvitelünk szavak nélkül is „beszéljenek” arról, hogy milyen elveket vallunk. Ne elégedjünk meg azzal, hogy Isten igéjének nemes tanítását elfogadtuk, helyesnek tartjuk, hanem engedjünk a Léleknek szabad utat tetteinkben, szavainkban, sőt egész életvitelünkben is megnyilatkozni. Egyedül így élhetünk igaz, hiteles keresztényi életet.



Élj a Lélek által és cselekedj a Lélek szerint! Legyen áldott, szép napod!