Mindenki szeme láttára

"...Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."
Apostolok cselekedetei 1.11

A tanítványok már túl voltak a keresztre feszítés megrázó, borzalmas eseményein, a feltámadás váratlan, sokkoló örömhírén. Jézus újra és újra megjelent számukra, tanította őket. Most eljött a búcsúzás ideje. Jézus lelkükre kötötte a legfontosabbat (l. 4-5. vers), a tanítványok feltették az őket leginkább érdeklő kérdésüket (l. 6. vers). Majd Jézus "...szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." (9-11. vers)

Ez az elválás már nem volt annyira szívfájdító, mint Krisztus halálakor. Akkor a reménytelenség uralkodott el rajtuk, most kitörő öröm volt a szívükben. Saját szemükkel látták a halálból feltámadt barátjukat, a minden hatalommal rendelkező megváltójukat felmenni az égbe. Ezzel a mennyről alkotott képük teljesen megváltozott, imádságuk új értelmet nyert. Tudták ki az, akitől segítséget kérnek, s biztosak voltak a meghallgatásban is. A váratlanul megjelenő két férfi szavai pedig további örömmel és szilárd reménységgel ajándékozta meg őket: "Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." (11. vers) Amikor Jézus ismét visszatér, akkor hatalmas szabadítóként mindenki számára láthatóan érkezik az ég felhőiben. 

Az apostolok öröme és reménysége a miénk is lehet. Barátunk van a mennyben, aki eljön mindazok szabadítására, akik őt várják és benne bíznak, őt követik. Nézzünk fel hát reménykedve, és örüljünk!

Legyen áldott a napod!