Boldog reménység


"Mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik."



Általában ha valaki tanácsot kér tőlem, hogy hogyan legyen boldogabb az élete, a szokásos válaszom, hogy mindenek előtt hagyja abba a “várakozást”. Hogy mit jelent ez? Nagyon egyszerű. Az ember általában vagy a jövőben, vagy a múltban él, a legritkább esetben képes arra, hogy a jelen legyen az “éppen most”-ban száz százalékig. Aki ezt mégis meg tudja tenni, az boldogabb, mint társai: az ilyen ember az, aki önfeledten tud játszani a gyermekeivel a játszótéren, vagy tud leülni a kedvenc regénye elé egy hosszú, munkás nap után. Az, aki megtanul az “éppen most”-ban élni, sok feszültséget spórol meg önmagának. Hogy miért?

— Az az ember, aki a múltban él, folyton a korábbi hibáin, vagy sérelmein gondolkodik. Azzal van elfoglalva, hogy helyrehozzon olyan dolgokat, amikre más már valószínűleg nem is emlékszik, vagy hogy kárpótlást nyerjen olyan események miatt, amiket már rég el kellett volna felejtenie. A megbocsátás számukra csak egy gesztus: valódi értékkel nem bír. Lehet, hogy már megbocsátottam a másiknak azért a múltbeli eseményért, de az emlékét, az okozott fájdalmat nem engedtem el. Ugyanígy magamnak sem vagyok képes megbocsátani, “nem tudok tükörbe nézni”. A jelenben élek? Nyilvánvalóan nem, mert még mindig a múltam irányít. Lehet így teljes és boldog az életem? Aligha.

— Megint mások a jövőben élnek. Az ő életüket is két érzelem teszi ki: az aggodalom és a várakozás. A két gondolati minta rokon egymással, hiszen mindkettő egy jövőbeli eseményre tekint előre — az aggodalom negatív, a várakozás pedig pozitív érzelmeket táplálva. Aggódunk, mert nem tudjuk, hogyan fognak alakulni a dolgok a jövőben, “mi lesz, ha?”, “mit teszek, amikor?”, és “hogyan oldódik meg?”. Másik esetben reménykedünk, hogy előbb-utóbb megtörténik valami, gazdagok, híresek leszünk, meggyógyulunk, vagy új munkahelyet találunk. Bármire is várunk, abban reménykedünk, hogy ha az elkövetkezik, majd akkor boldog lesz az életünk. Elárulhatok egy titkot? Nem akarlak sokkolni, de még ha be is következik, amit annyira vársz, attól se leszel boldogabb.

Meg kell tanulnunk a jelenben boldogan élni. Úgy, hogy a múltat is tudomásul vesszük, és a jövőbe is reményteljesen tekintünk, de nem hagyjuk, hogy azok befolyásoljanak bennünket. A Biblia is arra bátorít bennünket, hogy tekintsünk előre a reménységünkre, Jézus visszajövetelére. Hiszen ez egy olyan esemény a jövőben, amit tényleg érdemes várni. Azt viszont sehol nem írja, hogy csak abban az időpillanatban válunk boldoggá, amikor Jézus megjelenik. A boldogság sokkal közelebb van hozzánk, mint ez a — reményeink szerint szintén közeli — csodálatos esemény. A boldogságunkat akkor nyerhetjük el, ha megtanulunk “éppen most” élni. És éppen most Isten népe vagyunk, “amely jó cselekedetre törekszik”, és miközben száz százalékig éli az életét, várja az Urát visszatérni.

Tegyél ma valami jót a saját boldogságodért: legyél jelen az életedben “éppen most”!