Dicsekedj Krisztussal!


Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.
(Galátziabeliekhez írt levél 6. fejezet 14. vers)

Valószínűleg többen ismerik Benedek Elek meséjét a három fiúról, akiket a halálos ágyán fekvő apjuk magához szólít, arról faggatva őket, hogy mire vitték az életben. Az egyik azzal henceg, hogy ő a leggyorsabb borbély, a másik, hogy ő a legügyesebb kovács, a harmadik, hogy ő a legvitézebb katona.

S miután mind azt bizonygatják, hogy milyen jól megy soruk, végül az apjuk a nekik járó örökséget a szegényekre hagyja, mondván, erre a ’csekélységre’ a nagyszerű fiainak semmi szüksége. Ám a dicsekvő szavak mögött nem volt semmi.

Pál Krisztus keresztjében való dicsekedése ezzel szemben nemcsak szóban, nemcsak leveleinek megírásában állt. Az egész élete Jézus dicséretét hirdette, aminek következtében magán is viselte „Krisztus bélyegét” (Gal.6:17), mely megveretés, megkövezés, és más viszontagságok sebe.

Ezért írja: „Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.” (2Kor.4:10-11)

Így, amire ma Isten igéje biztat: Dicsekedj! Dicsekedj Krisztusban! Dicsőítsd egész életeddel. Kívánom, hogy legyen látható rajtad, hogy benned Jézus él, hogy belőled Jézus szól, hogy kezed által Jézus dolgozik.