Beszédünk hatása

"Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít.” Példabeszédek könyve 6. fejezet 14. vers

Tudok rólad valamit. Lehet, hogy soha nem találkoztunk még, és lehet, hogy úgy gondolod, eléggé titokban tudtad tartani mindeddig, de én akkor is pontosan tisztában vagyok vele. Tudom, hogy nem is igazán beszélsz róla, és időről időre azért eszedbe jut, hogy változtatni kellene rajta, de érzed, hogy nem olyan egyszerű. Azért írom ezeket a sorokat, hogy megnyugtassalak: nem vagy egyedül. Az a ficánkoló, nehezen kontrollálható izomhalmaz mindannyiunk szájában ott van, az alkalomra várva, hogy egy-egy megnyilvánulásával komolyabb károkat okozzon. És hidd el, tudom, hogy nem könnyű uralkodni rajta. Olyannyira nem, hogy Jakab szerint aki a nyelvét meg tudja szelidíteni, az teljesen bűntelenné vált már (Jakab apostol levele 3:2-8). Ez a veszély azonban egyikünket sem fenyegeti. Te a következők közül mire használod leggyakrabban a nyelvedet?

  1. Pletyka: Talán a legáltalánosabb a nyelv bűnei közül, hiszen akárhova tekintünk, mindenhol ezt látjuk. Az újságárus polcai “bulvár” újságokkal vannak tele, és az emberek hobbi szinten adják tovább egymásról vélt, vagy valós információkon alapuló történeteiket. "Hallottad mi történt a szomszéddal?”
  2. Hazugság: Hasonló az előzőhöz, de sokkal általánosabb. Mind ismerjük a reggeli pecázás történetét, és hogy a hal minden alkalommal egy kicsit nagyobbra nőtt, minél többször mesélték azt. Az események kiszínezése, saját magunk jobb színben való feltüntetése vonzó lehetőség. Ismerős, igaz? Nagyobb dologra nem is kell gondolni.
  3. Gúny: "Minden lávák közül, amiket az emberi száj krátere okádni képes, a jókedv a legpusztítóbb hatású. Semmiféle tömeg nem tud ellenállni annak a csábításnak, hogy vidáman kövessen el gonosz dolgot. Nemcsak vérpadokon végeznek ki. S valahányszor egybegyűlnek az emberek, mindig akad közöttük egy mindenre kész hóhér, a gúny. Nincs ahhoz hasonló büntetés, mintha valakit kinevetnek.” - Victor Hugo. Talán nem érdemes kiegészíteni semmivel.
  4. Hízelgés: Ez az előbbi három ellentéte. Képesek vagyunk — valamiféle előny megszerzése érdekében — a másik embernek szépeket, kedveseket mondani. Ennek viszont mindenféle feltétel nélkül is mennie kellene. Ha megvizsgáljuk az indítékainkat, és kiderül, hogy nem is feltétlenül jószándékból, sokkal inkább érdekből mondjuk ezeket a szép dolgokat, emlékezzünk a bölcsességre: "Mint olcsó cserépkorsón hamis ezüstborítás, olyan a hízelgő beszéd, mely gonosz szívből származik.” (Példabeszédek könyve 26:23) Ha valaki más hízeleg nekünk, akkor pedig különösen...


Nem tudjuk elkerülni a nyelv által állított csapdákat, hiszen nem könnyű megfékezni azt. Naponta pironkodhatunk azon, hogy mit mondtunk (vagy bizonyos helyzetekben mit nem) és dönthetünk úgy, hogy legközelebb máshogy lesz. A következő alkalommal azonban újra beleesünk ugyanabba a hibába. Az egyetlen megoldás az emberi anatómiában található.
Isten csodálatos módon teremtette meg az embert. Pontosan két fület és egy szájat teremtett nekünk. Ha helyesen használjuk ezen anatómiai adottságainkat, akkor kétszer annyit hallgatunk, mint amennyit beszélünk. Csak így kerülhetjük el a viszálykodást, és azt a sok kárt, amit a nyelv okozni képes.
De nyugodj meg: mint mondtam, mind küzdünk ezzel a problémával.