Biztonságban leszel

„Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.” 

Zsoltárok könyve 139. fejezet 5-6. verse



Ez az egyik kedvenc zsoltárom. Biztonságot ad, megnyugtat annak ellenére, hogy felfoghatatlan az a szeretet, amellyel Isten szeret bennünket. Néha úgy érzem magam, ahogyan Newton is megfogalmazta (nem tudom pontosan, de valahogy így hangzik): „olyan gyermeknek látom magam, aki a tengerparton kavicsokat és kagylókat gyűjtöget, miközben az igazság hatalmas óceánja ismeretlenül tárul elém.”

Amikor a feleségemmel töltöttük első közös nyári szabadságunkat Horvátországban, akkor nagy élményekben volt részem. Nemcsak azért, mert ez volt az első közös tengerparti kirándulásunk, hanem azért, mert olyat láttam, amit azelőtt még sohasem. A búvárszemüvegek egy új perspektívába helyezték a tengert számomra. Az élővilág oly gazdag volt és annyi sok örömet szerzett nekünk a sok apró lény, hogy leírhatatlan. Másoknak lehet, hogy ez nem egy nagydolog, de nekem az volt.


Az Isten oltalma korlátlan és mindenre kiterjedő. Ezért is olvashatjuk azt, hogy minden oldalról körülzártál engem. Nem kötve vagyunk, hanem védve, és ezt nagyon fontos tudni! A föld történetében sokszor kaptunk ígéretet a biztonságra, ám ez sohasem önzetlen. Cserébe adnunk kell valamit. De ebben az esetben úgy érezhetjük magunkat, mint Ádám és Éva az édenkertben. Védelem alatt vagyunk. Még egy szembetűnő dologgal találkozunk a ma reggeli szövegben. Nemcsak védelmet, oltalmat fejez kis, az, hogy minden irányból körbe vagyunk véve, hanem a kézrátétel áldást fejez ki. Ahogy kérjük Isten áldását, képzeljük el, hogy valóságosan ezt kértük. Isten kinyújtott kezét a fejünk felé, hogy így részesítsen az ő áldásaiban.